A megvalósult álom

A sífutásban a Vasaloppet olyan, mint a maratonik közül a New York-i: egyszer mindenki szeretné „megcsinálni”. Így volt ezzel Dosek Ágoston is, aki még gyerekként hallott először a legendás svédországi viadalról. Édesanyja és nagynénje kiváló sífutó volt, és természetesen ő is ezt a sportágat választotta. Tizenkét magyar bajnoki címet szerzett sífutásban, egyet sílövészetben, és a tájfutással szintén megpróbálkozott, öt aranyérmet ott is nyert.

„Válogatott élsportolóként másfajta felkészülést végeztem, mint amilyet a Vasa-futáshoz hasonló, extrém távú erőpróbák igényelnek – idézte fel versenyzői pályafutását Dosek Ágoston. – Aztán később inkább a tájfutással foglalkoztam, majd az alternatív szakágak megjelenését követően sítájfutásban és tájkerékpározásban is nyertem öt-öt magyar bajnokságot. Egyre több lett a munkám is, hiszen sportvezetői tevékenységeim mellett 1988-tól egykori iskolámban, a TF-en előbb tanársegédként, majd később adjunktusként dolgoztam. A Vasa időpontjában pedig mindig sítábort tartottam a hallgatóknak.”

A világ első számú sífutó-maratoniját minden évben március első vasárnapján rendezik meg. Azt már tavaly tudni lehetett, hogy az idei verseny március elsején lesz, így a tanár úr a 2008-as viadal másnapján elküldte jelentkezését, és egyúttal befizette az 1260 svéd koronás nevezési díjat. Nem sokkal később meg is kapta az értesítést, hogy 11252-es rajtszámmal ott lehet a säleni startnál. Ezt kitette az irodájába, és mindennap azzal az örömteli érzéssel nézett rá, hogy rövidesen megvalósul az évtizedek óta dédelgetett nagy álom.

Dosek Ágoston a Vasaloppetre az ősszel kezdte meg a felkészülést, gumikötéllel erősített, és sokat futott síbotokkal. Havat először decemberben, egy olaszországi pedagógus-továbbképzés alkalmával látott; míg mások pihentek, ő esténként egy-másfél órát síelt úgy, hogy fejlámpával világította meg az utat. Az év végi családi ausztriai üdülést is kihasználta a felkészülésre. Egy ugyancsak ausztriai képzésen újra esti edzéseket tartott önmagának – telihold mellett, mínusz 18 fokos hidegben. Az utolsó két hétben pedig már a budai hegyekben is havon tréningezhetett.

„Annak érdekében, hogy ne csak az edzéseken használjam a sífutóléceimet, január végén rajthoz álltam Lienzben a Dolomit Lauf elnevezésű hosszú távú versenyen a negyvenkét kilométeres klasszikus és a hatvan kilométeres szabad stílusú futamban is – magyarázta Dosek Ágoston. – Tudtam, hogy a klasszikus távon elért eredmény számít a Vasán a besorolásnál, ezért beleadtam apait-anyait. Jól sikerült a verseny, és ennek köszönhetően értesítettek, hogy nem az újoncoknak fenntartott leghátsó, tízes rajtblokkból, hanem közvetlenül az elit kategória után, a hármas csoportból kezdhetem majd a futást.”

A számos egyéb társadalmi funkciója mellett a Síoktatók Magyarországi Szövetsége szakmai bizottságának vezetőjeként is ténykedő sportember osztrák barátaival este három órán át vaxolta a léceit. Reggel a tervezettnél egy réteggel kevesebb ruhát vett fel, mert az előző napi mínusz húsz után „csak” 9.5 fokot mutatott a hőmérő Sälenben. Végig gyenge havazásban futottak a versenyzők. A tanár úr a rajt utáni szűk „folyosón” zajló tülekedést szerencsésen túlélte, bár az egyik botjára ráléptek, és az kiesett a kezéből, vetélytársai azonban visszaadták neki. Noha félt a holtponttól, ez elmaradt, igaz, nyolcvan kilométer után már nem bánta volna, ha vége lenne az egésznek. Az idei viadalt a svéd Daniel Thynell nyert meg 4:10:55 órás idővel. Dosek Ágoston 5 óra 31 perc 59 másodperc alatt teljesítette a távot, és ezzel az 1318. helyen végzett – jócskán megelőzve a világklasszis Svant. „A Vasa a sífutás csúcsa, és itt elsősorban lelkiekben kell tökéletesnek lenni – mondta Dosek Ágoston. – Táborszervező-rekreációs szakemberként példás rendezést tapasztaltam, a hatalmas mezőnyt tökéletesen, zökkenők nélkül szolgálták ki a szervezők, mindent fantasztikus hozzáértéssel oldottak meg.”

Ha valaki célba ér egy különleges, extrém távú versenyen, adja magát a kérdés: megpróbálja újra? A tanár úr a Vasa után más, hasonló jellegű viadalokon szeretné kipróbálni magát. A következő nagy álom azonban egy igazi különlegesség: sátoros túra keretében, naponta hatvan kilométert sízve végigmenni Grönlandon.

Talán erre nem kell annyit várnia, mint a Vasaloppetre.