Ötvenévesen is a pályán

Utcabál volt szerdán Vácon, vagy pedig megelégedett szűk körben tartott családi összejövetellel? Utcabál volt szerdán Vácon, vagy pedig megelégedett szűk körben tartott családi összejövetellel?

Noha kerek évfordulóhoz érkeztem, semmi sem indokolta a felhajtást: számomra az ötvenedik születésnap éppen olyan, mint mondjuk a huszonegyedik vagy a harminckettedik – felelte a Videotonnal az UEFA-kupa döntőjéig jutó, a Váccal bajnoki címet szerző háromszoros válogatott kapus, Koszta János. – Otthon, családi körben kibontottunk egy üveg pezsgőt, majd közöltem a feleségemmel, hogy ma még öt év van közöttünk, csütörtökön viszont már csak négy lesz. Tündének ugyanis egy nappal utánam van a születésnapja…

Nem nyomasztja, hogy tíz évvel ezelőtt az NB I-es BVSC labdarúgója volt, most pedig már az ötvenediket is betöltötte?

Csodálatos évek vannak mögöttem, nem foglalkoztat az idő múlása. Mindig azt mondtam, az ember annyi idős, amennyinek érzi magát. Márpedig én harmincötnél egy nappal sem érzem magam öregebbnek.

A Borsodi Bányász volt az első klubja, de miért éppen futballista lett?

Ez sohasem volt kérdés számomra. Sajószentpéteren úgy negyven méterre laktunk a pályától, így kisgyerekként ott voltam minden edzésen. Édesapám nem engedte, hogy óvodába járjak, ugyanis napi fél liter kakaót mindennap meg kellett innom, márpedig az oviban erre aligha lett volna lehetőségem. Maradt a futballpálya, ott voltam az edzéseken, és lestem az akkori menők mozdulatait. Kilencévesen már a felnőtteknél tartott nekem edzést Bolemányi Karcsi bácsi, és az volt az álmom, hogy egyszer úgy menjen a védés, mint a Bányász kapusának, Veres Jánosnak.

Az magától értetődő volt, hogy a kapuban képzeli el a jövőjét?

Mindig a kapusposzt vonzott. Azonban bármilyen hihetetlen, futballoztam a mezőnyben is. Amikor tizennégy éves lettem, a Kilián György Gimnáziumban kosaraznom kellett, azonban mert nem tudtam, és nem is akartam a futballtól elszakadni, négy évig hamis igazolással többnyire beállóst játszottam a Borsodi Bányász ifiben. Talán az MLSZ nem tilt el az akkori stikliért…

Hogyan került a Videotonhoz?

Amikor bevonultam katonának, a légvédelemhez kerültem, majd később a Honvéd Papp József SE-hez, a sportszázadhoz. Leszerelés előtt a területi válogatottak döntőjében elsők lettünk a Mátra-csoporttal, felfigyeltek rám a székesfehérváriak, és 1982 novemberében átigazoltak.

A Vidivel megadatott önnek az, ami kevés magyar labdarúgónak: nemzetközi kupa fináléjában szerepelhetett.

Szenzációs csapattársaim voltak: Csongrádi Ferenc, Szabó József, Burcsa Győző vagy éppen a Disztl testvérek egytől egyik sokat tudtak a futballból. Emlékezetes meccseket játszottunk, de máig fájó pont, hogy kevés szerep jutott nekem.

Azért az vigasztalhatja, hogy a válogatott Disztl Pétert kevesen tudták volna kiszorítani… Milyen viszonyban volt a riválisával?

Amíg nem voltam rá veszélyes, jó volt a viszonyunk. Aztán megsérült, zsinórban nyolc mérkőzésen védtem az NB I-ben, majd az UEFA-kupa-menetelés első párharcán, a Dukla Prága elleni két meccsen is. Már a PSG ellen készültünk, amikor Peti felépült, és mert válogatott volt, vissza kellett rakni a csapatba. Akkortól megváltozott a kapcsolatunk, riválist látott bennem. De továbbra is tiszteltem, becsültem őt, és a ma sincs ez másként.

Sokan azt mondják, ha Koszta János a Dukla ellen nem húzza le a rolót, a Videoton már az első körben búcsúzik…

Hat csehszlovák válogatott játszott a Duklában, nem gyenge együttest búcsúztattunk. Jó érzés, hogy segíthettem a csapatnak.

Mondhatjuk, hogy élete legjobb döntését hozta, amikor Vácra igazolt?

Éreztem, hogy váltanom kell, Csank János személye pedig megkönnyítette a választást. Éppen most olvastam korábbi mesterem nyilatkozatát, hogy számára a Vác volt az etalon. Büszke vagyok rá, hogy Csank János így gondol vissza ránk, de tettünk is érte, hogy ez legyen a véleménye.

Nem bánja, hogy csak háromszor volt válogatott?

Akkoriban nehezebben lehetett a legjobbak közé kerülni, nem az számított, kinek mekkora a hátszele. Azt viszont bánom, hogy a légiósélet kimaradt, pedig a Diego Maradonát éppen átigazoló Sevilla is érdeklődött irántam. Arra azért büszke vagyok, hogy amit elértem, saját erőből tettem.

Igaz az, hogy még manapság is aktívan futballozik?

Reggelente fél ötkor kelek, kettő húszig a Zollner gyárban dolgozom Vácon, kedden és csütörtökön edzést tartok Újpesten az utánpótláskorú kapusoknak, és védek a lilák öregfiúkcsapatában. Februárban korábbi csapattársam, Füle Antal szólt, hogy mivel eligazolt a kapusuk Berkenyéről, segítsek nekik. Nem mondhattam nemet, mert érzem, öt év védés még bennem van.

A magánéletben is mozgalmas éveket tudhat maga mögött. Háromszor nősült, hat gyerek büszke apja. Követi valamelyik csemetéje a labdarúgásban?

A tizenhat esztendős Péter fiam amatőr szinten véd, de neki a tanulás az elsődleges.

Boldog embernek tartja magát?

Jól érzem magam a bőrömben, ugyanis a futballhoz hasonlóan a magánéletemben is jó döntéseket hoztam.