Csonkító vihar tombolt

Az égiek alig egy órán át enged ték versenyezni a Formula–1-es mezőnyt Malajziában, majd jött a rettegett felhőszakadás, és véget vetett a mókának. A versenyigazgatóság várt még, hátha javulnak a körülmények, de a kétórás határidő lejártáig ez nem történt meg, besötétedett, így az 56 körösre kiírt viadal 31. körének állása alapján végeredményt hirdettek, s a pilóták a normál pontok felét kapták.

Jenson Button nyert Nick Heidfeld és Timo Glock előtt; szegény toyotás hiába előzte meg BMW-s honfitársát, a manőver előtti sorrendet tekintették hivatalosnak. Glock a verseny után elmondta, a megelőző másfél órában volt abban a tudatban, hogy első, meg abban is, hogy második, de reméli, a harmadiknál lejjebb már nem kerül. Viccnek szánta, de ha a diffúzorügy újratárgyalásán a Brawn, a Toyota és a Williams padlólemezét szabálytalannak találják, szélsőséges esetben az is előfordulhat, hogy visszamenőleg törlik az eredményeket.

Több se kellene most a Formula–1-nek, amelyről másfél futam alatt bebizonyosodott, hogy az új szabályok jót tettek a versenyzésnek: felborították a korábbi sorrendet, azaz izgalmasabbá tették a világbajnokságot. Csakhogy április 14-ig bizonytalan az első két futam eredménye, így például Jarno Trulli még mindig nem nyugodhat meg melbourne-i harmadik helye miatt, amelyet előbb elvettek tőle, majd visszaadtak neki. Button úgy áll 15 ponttal a vb-pontverseny élén, hogy nem lehet teljesen biztos abban, a Kínai Nagydíjat is éllovasként kezdi majd.

Egyesek a Sepangban történteket is tragédiaként fogják fel; szerintük ki lehetett volna küszöbölni a csonka versenyt és az azt követő, majdnem egyórás kínos várakozást azzal, hogy nem halasztják délután öt órára a rajtot, csak hogy kedvezzenek az európai közönségnek. Részben igazuk van, hiszen az eredeti, nyolc órai (Nagy-Britanniában hét órai) start ugyanakkor lett volna, mint egy hete Ausztráliában, és akinek akkor nem esett nehezére felkelni, most miért panaszkodott volna? Az is mellettük szól, hogy a tapasztalatok szerint a viharra sokkal nagyobb az esély kora este, mint kora délután, és az elmúlt hetekben rendszerint meg is érkezett a látási viszonyokat is rontó csapadék. A pilóták közül néhányan háborogtak a késői kezdés miatt, de Nico Rosberg, Heidfeld és Robert Kubica reklamálása egyaránt süket fülekre talált.

Mark Webber még a futam után is azt mondta, hogy nem a rajt időpontja miatt lett csonka a verseny, mert délután háromkor is vihar tombolt. No igen, a korábban megszokott időpontjában is félbeszakadt volna a futam, de világosabb volt, gyorsabban javultak a körülmények, ami segített volna az újrakezdésben a kétórás limitidő lejárta előtt. Nem lehet utólag megváltoztatni a történteket, de a következtetéseket le lehet vonni a következő évekre – nem feltétlenül az időjárásmiatt, az befolyásolhatatlan. Európa középső részén viszont nem sokan bánnák, ha még a vasárnapi ebéd előtt véget érne a verseny…

Amíg tartott, élmény volt a viadal, köszönhetően elsősorban a németeknek. Rosbergnek, aki fantasztikus rajtjával az élre állt, majd az első boxkiállásáig maga mögött is tartotta Trullit és az első kanyart elszúró Buttont. Glocknak, aki a többséggel ellentétben nem extrém esős, hanem átmeneti abroncsot választott a felhők megérkezésekor, és a csepergő esőben úgy ment át a kényesebb gumikon lassabb mezőnyön, mint kés a vajon. A Toyota pilótája ismét különcködött: tavaly a Brazil Nagydíjon hasonló döntésével kis híján világbajnoki címhez segítette Felipe Massát, hiszen az esőben a pályán maradva egy kanyaron múlt, hogy megverje Lewis Hamiltont. Ezúttal azonban magán segített, rá adásul nagyon hatékonyan, a nyolcadik pozícióból a dobogóra küzdötte fel magát, és nem sokon múlt a második helye sem. Heidfeldről is meg kell emlékezni, a BMW pilótája sokadszor bizonyította, hogy esőben kevesen tájékozódnak nála jobban. A tavalyi Brit és Belga GP-n is másodikként befutó német a 11. helyről küzdötte fel magát a másodikra.

Hőstetteikért feleannyi pontot kaptak a pilóták, mint általában, tíz kör ugyanis hiányzott a verseny háromnegyedéig, ame lyet elérve osztják ki a teljes „jutalmat”. Az F1 történetében ötödször, az 1991-es Ausztrál GP óta először fordult elő, hogy felezték a pontokat.