Kocsis Sándor vezeti a válogatottban leghatékonyabb játékosok listáját

„Ha valaki átlagban minden második válogatott fellépésén gólt szerez, az fantasztikus teljesítmény a labdarúgásban, Eusebio pedig könnyedén elérte ezt.”

A fenti szavak Guttmann Béla szájából hangoztak el az általa felfedezett Eusebio visszavonulásakor. A mozambiki származású portugál klasszis a válogatottban 64 meccsén 41-szer zörgette meg az ellenfél hálóját, ami 0.64-es meccsenkénti átlagot jelent. Ez a remek mutató azonban elhalványul Guttmann honfitársa, Kocsis Sándor mutatója mellett, aki 68 meccsen 75 gólt lőtt a magyar válogatottban.

Ezzel a mai napig ő a legeredményesebb labdarúgó azok között, akik a válogatottban több gólt lőttek, mint ahányszor pályára léptek. Minden idők egyik legjobban fejelő játékosa hat gólt lőtt a magyarok öt meccsén a helsinki olimpián, ahol Puskásék nyakába került végül az aranyérem, az 1954-es vb-n pedig ugyanennyi fellépésen 11-szer volt eredményes.

Rajta kívül három olyan vb-gólkirály volt eddig a sportág történetében, aki több mint egy gól/meccses átlagot tudott felmutatni hazája válogatottjában. A 200 százalékos teljesítményt elérő Guillhermo Stábile csak négyszer szerepelt Argentína legjobbjai között – mindegyik fellépése az 1930-as uruguayi vb-hez köthető (8 góllal zárta a tornát) –, a másik két személy viszont jóval több meccsen produkálta fantasztikus átlagát.

Just Fontaine 1958-ban hat találkozón lőtt 13 gólja rekord a vb-k történetében, összességében pedig 30-szor talált be 21 válogatott fellépésén.

„Képes volt gólt szerezni fejjel, mindkét lábával és lehetetlen szögből is, egy igazi gólvágó volt – mondta a marokkói születésű francia csatárról csapattársa, Raymond Kopa. – Remekül helyezkedett, így könnyen helyzetbe tudtam hozni egy-egy cselem után.”

Az 1970-es vb a brazilok lehengerlő játéka mellett Gerd Müller remekléséről marad emlékezetes – 10 góllal lett gólkirály Mexikóban. A „nemzet bombázója” 62-szer húzhatta magára az NSZK mezét, és ezeken a meccseken 68 gólt lőtt.

„Válogatottbeli gólrekordja örökké él majd” – mondta Rudi Völler (47/90), aki a második legtöbb gólt szerezte a Nationalelf történetében Müller mögött, Jürgen Klinsmannal holtversenyben.

Bár a gólkirályi cím nem jött össze neki, a világbajnokságok leghatékonyabb gólvágójának Ernest Wilimowski számít, aki csak egy találkozón szerepelt, de azon négy gól után ünnepelhették társai. Fájdalom, a lengyelek így is kikaptak 6–5-re a braziloktól.

Wilimowski 1941-ben és 1942-ben nyolc meccsen a német válogatottban is szerepet kapott (13-szor volt eredményes „új hazája” színeiben, így összesen 34 góllal zárta 30 válogatott mérkőzését.

Olyan labdarúgóból is akadt néhány, akik a vb-ken nem villogtak, ám a válogatottban eszméletlen hatékonynak bizonyultak. A Dániával 1912-ben olimpiai ezüstöt szerző Poul Nielsen (52/38) és a svéd Sven Rydell (49/43) a mai napig hazája legeredményesebb gólszerzője, de utóbbi honfitársának, Gunnar Nordahlnak (43/33) sincs miért szégyenkeznie.

„Varázslatos teljesítmény ez, olyasmi, amit a legnagyobb góllövők közül sem mondhat el mindenki magáról, így Sárosi György, Pelé, de még Puskás Ferenc sem” – utalt egyszer az Aranycsapat szövetségi kapitánya, Sebes Gusztáv arra, hogy az egy gól/válogatott meccses átlagtól több korábbi klasszis is elmaradt.