Cristiano Ronaldo még messze van Puskástól

SERIE A

Antonio Di Natale az első két udinei évében még visszafogottan termelt (hét, illetve nyolc bajnoki gól), ám ezután már nem volt olyan idénye, amelyben ne jutott volna el legalább 11 találatig. Egy-két nagyobb klubnál talán el is gondolkoztak a megszerzésén, ám mégis maradt az Udinesében, lehetséges, hogy a kora miatt. Rá azonban tökéletesen illik a jó borral kapcsolatos hasonlat, miszerint minél öregebb, annál jobb.

Már az előző idényben is megszerezte a gólkirályi címet a Serie A-ban (29-szer volt eredményes), és hogy nem egy kifutott évről volt szó, azt a most véget ért bajnokságban bizonyította. Teljesítménye azért is figyelemre méltó, mert csak 15 találkozót játszott végig, egyszer be-, húszszor pedig lecserélték. Tizenegyesből ötször talált be, épp mint a mögötte végző Edinson Cavani és Samuel Eto'o. Tavaly ősszel két egymást követő hazai meccsen is klasszikus mesterhármast jegyzett (a Lecce és a Napoli ellen), februárban pedig a Palermo idegenbeli 7–0-s kiütéséből vette ki a részét egy „triplával”. A Bundesligában 28 góllal végző Mario Gomezzel holtversenyben Európa harmadik legjobb góllövője volt, azaz bronzcipősnek mondhatja magát – tavaly Didier Drogbával karöltve ezüstcipős volt.

A nápolyi születésű mesterlövész idén októberben már a 34. születésnapját ünnepli, ám az ellenfél védőinek ajánlatos lesz odafigyelniük az öregre.

Az utolsó fordulóban az Udinese–Milan mérkőzés kisebb ünneppel kezdődött, az ünnepelt pedig Di Natale volt. Ő kapta ugyanis idén az Ezüstlabdát. Ezt a díjat Caterina Fiumano alapította fia, a 24 évesen rákban elhunyt író és rapper, a futballt imádó Giaime Fiumano emlékére. Az Ezüstlabdát évről-évre olyan futballistának ítéli oda az Olasz Sportújságírók Szövetsége, aki nemcsak a pályán mutatott teljesítményével, hanem sportszerű, példamutató viselkedésével is az átlag fölé emelkedik.

„Nagy megtiszteltetés ez számomra, ezt a díjat korábban nálam sokkal nagyobb emberek, bajnokok kapták meg. Egy labdarúgót nem szabad csak a játéka alapján megítélni, azt is figyelembe kell venni, mit csinál a stadionon kívül, mivel felnőttek és gyerekek példaképe egyszerre. Pályafutásom során mindig próbáltam a legjobbamat nyújtani, és tisztelni az embereket, ezért jelent az Ezüstlabda elnyerése nagy boldogságot, amit szeretnék megosztani a szeretteimmel.”

PRIMERA DIVISIÓN

Akárhogy is nézzük, Cristiano Ronaldo elképesztő szezont zárt. Negyven gólt szerezni egy idényben még egy kispályás bajnokságban is szép teljesítmény, a világ egyik legerősebb bajnokságának számító Primera Divisónban pedig páratlan. Szó szerint, hiszen mint azt az utóbbi napokban már számos helyen olvashattuk, hallhattuk, ez előtte még senkinek sem sikerült.

Ronaldo nemcsak a Telmo Zarra és Hugo Sánchez által tartott 38 gólos csúcsot döntötte meg, hanem más tekintetben is történelmet írt. Éppúgy, mint a Premier League-ben (2007–2008-ban), a spanyol élvonalban is ő szerezte meg először portugálként a gólkirályi címet. Ezzel a duplázással egyébként Ruud van Nistelrooy „örökébe lépett”, hiszen a holland csatár szintén megnyerte a góllövők versenyét előbb a Manchester United, majd a Real Madrid színeiben is.

Természetesen övé lett az európai Aranycipő – amit a 2007–2008-as szezon végén egyszer már megkapott –, ezzel pedig egy nyolctagú klub tagja lett. Rajta kívül Gerd Müller, Eusébio, Dudu Georgescu, Fernando Gomes, Thierry Henry, Diego Forlán és Mário Jardel volt kétszer is az öreg kontinens legjobb gólvadásza, utóbbi kettő hozzá hasonlóan két különböző klubban.

Negyven gólját – ami a Marca szerint 41, mivel a spanyol újság a Real Sociedad ellen lőtt szabadrúgásgólját is neki adja, hiába pattant meg Pepén a labda – 34 mérkőzésen szerezte, de ha még inkább le akarjuk sarkítani, akkor mondhatjuk, hogy 18 találkozón, mivel a többin nem talált a hálóba. Ebből a 18 meccsből is csak négy olyan volt, amelyen egyszer volt eredményes, nyolcszor duplázott, négyszer triplázott, kétszer pedig meg sem állt négy gólig.

Nyolc találatát tizenegyesből jegyezte, 28-at jobb lábbal, 8-at ballal, négyet pedig fejjel ért el, gólpasszból kilencet osztott ki. A Marca kimutatása szerint 241-szer veszélyeztette a kaput, azaz próbálkozásainak 16.6 százaléka után következett középkezdés.

Más kérdés, hogy az egyéni dicsőség mennyire vigasztalja a nagy sikerek elmaradása mellett (a spanyol Király-kupát ugyan megnyerte csapatával, ám a bajnokságban és a Bajnokok Ligájában a Barcelona jobbnak bizonyult), az egyik viszont erősen kihatással volt a másikra. Miután ugyanis eldőlt a bajnoki cím sorsa, a Realnál kimondva kimondatlanul már csak az volt a cél, hogy Ronaldóból – csúnya szóval élve – gólkirályt „csináljanak”, az addig szintén ipari mennyiségben termelő Lionel Messi pedig visszavett a tempóból, ráadásul az utolsó két fordulóban már pályára sem lépett.