„A futball vagy az életed?” - drámák szívnagyobbodás után

AKIK TOVÁBB FUTBALLOZTAK...

A talán legismertebb külföldi futballista, akinél szívnagyobbodást állapítottak meg, a nigériai Nwankwo Kanu. Az Inter játékosaként az olasz élvonalbeli bajnokság 1996–1997-es idénye előtt – röviddel azután, hogy Nigériával olimpiai bajnok lett Atlantában – egy rutinvizsgálaton diagnosztizálták nála a szívnagyobbodást.

Kanun 1996 novemberében elvégeztek egy aortabillentyű-műtétet, ezután áprilisban tért vissza az Interhez, amelynél hosszú, tizennégy hónapos rehabilitáció várt rá. Végül három évet töltött az olasz klubnál, ez idő alatt tizenkétszer lépett pályára, és egy gólt szerzett.

Ezt követően Kanu az Arsenalhoz került, az „ágyúsoknál” öt év alatt száztizenkilenc bajnoki mérkőzésen harmincszor talált a kapuba. Jelenleg, 35 évesen még mindig aktív, az angol másodosztályú Portsmouth játékosa, és létrehozott egy alapítványt a szívbetegségben szenvedő afrikai gyermekek megsegítésére.

Éger László, a Paksi FC csapatkapitánya egy áprilisi, Videoton elleni bajnoki mérkőzésen váratlanul rosszul lett a pályán, és már a másnapi orvosi vizsgálaton megállapították nála a szívnagyobbodást.

„Amikor közölték, mi a baj, nem ijedtem meg. Pontosabban nem is volt időm megrémülni, mert az orvos azonnal hozzátette, hogy nem olyan rémisztő rendellenesség ez, mint a neve sejteti. A sportolóknál sűrűn fordul elő” – nyilatkozta akkor Éger a Nemzeti Sportnak.

A játékos egy héttel később orvosi engedéllyel már tréningezett, a soron következő bajnoki mérkőzést pedig végigjátszotta, és azóta is alapembere a tolnai gárdának. Az NB I legutóbbi, 16. fordulójában pedig éppen a 34 esztendős Éger 78. percben lőtt tizenegyesgóljával győzte le a Paks a Kecskemétet.

AKIK NEM TUDTÁK FOLYTATNI…

A Kanuhoz hasonlóan nigériai válogatott labdarúgó, Samuel Okwaraji rövid pályafutása során megfordult a Dinamo Zagrebben és a VfB Stuttgartban is. 1988-ban, huszonnégy évesen lett nigériai válogatott (a nemzeti csapatban hat meccsen egyszer volt eredményes), majd egy évvel később, az Angola elleni vb-selejtezőn összerogyott a pályán és meghalt. Később, a boncolás közben állapították, meg hogy szívnagyobbodása volt.

A hatvannégy válogatott mérkőzésén nyolc gólt szerző kameruni középpályás, Marc-Vivien Foé a Manchester City futballistája volt a 2002–2003-as idényben, de előtte megfordult a West Hamban és a Lyonban is. A 2003-as Konföderációs Kupán a Kamerun–Kolumbia elődöntő 72. percben hirtelen összeesett, majd negyvenöt perc múlva elhunyt – huszonnyolc éves volt. Akárcsak Okwaraji, Foé sem tudott a szívrendellenességéről.

Másnap a Manchester City vezetősége bejelentette, hogy a játékos tiszteletére visszavonultatják a 23-as mezszámot, a Lyon pedig a 17-es mezszámmal cselekedett ugyanígy. A franciák azonban újra elővették Foé számát, és amikor a szintén kameruni Jean II Makoun a Lyonban kezdett futballozni, magára ölthette az azonos jelű mezt. Makoun ezt mondta a megtiszteltetésről: „Marc emlékének, nekem és egész Kamerunnak ez nagyon sokat számít jelent.”

A Serginho művésznéven futballozó brazil védő, Paulo Sérgio Oliveira da Silva – aki nem azonos a Milanban is megforduló Serginhóval – a Sao Caetanóval 2004-ben megnyerte a paulista bajnokságot. Ez azonban nem csak a dicsőség éve volt a brazil klub számára: október 27-én Serginho összerogyott a Sao Paulo elleni mérkőzés 60. percében, és a boncolás során kiderült, hogy szíve a kétszeresére dagadt.

Utóbb fény derült rá, hogy a klub tisztában volt Serginho szívproblémájával, és mivel ennek ellenére engedték játszani, a Brazil Labdarúgó-szövetség (CBF) nagy összeggel megbüntette a Sao Caetanót.

Itthon is találunk olyan futballistákat, akik szívnagyobbodás miatt nem tudták folytatni karrierjüket, de az ő karrierjüknek szerencsére nem tragédia vetett véget, orvosaik tanácsára időben felhagytak a futballal.

Nikischer György tizenhét évesen, 2007-ben fél év alatt húsz gólt szerzett az olasz Inter fiókcsapatában, a Serie C-ben szereplő Pro Sesto ifjúsági együttesben.

A fiatal csatár játékához nagy reményeket fűztek az olasz klubnál, a szakemberek jó esélyt láttak rá, hogy rövid idő alatt beverekedheti magát az Inter felnőttkeretébe is. 2008 januárjában épp Olaszországba készült, amikor a repülőtéren elájult – azonnal kórházba szállították, és ahogy később a Nemzeti Sport Online-nak elmesélte, szívbillentyű- és szívritmuszavar mellett szívnagyobbodást is megállapítottak nála.

„Tulajdonképpen választás elé állítottak: a futball és az élet között kellett döntenem. A hazai orvosok elmondták, hogy műtéti beavatkozásra van szükség, amely után viszont el kell felejtenem a profi sportot” – fogalmazott a visszavonulás mellett döntő futballista.

Nikischernek az Inter felajánlotta, hogy a korábban Nwankwo Kanu műtétében közreműködő orvosi stáb segítségével elvégzik rajta a szükséges szívátültetést, de ő ezt nem vállalta.

„Nem tudtam megbarátkozni a gondolattal, hogy egy idegen szívvel éljek. Másrészt túl nagy volt a kockázat, sok komplikáció léphetett volna fel, a beavatkozást pedig idegen környezetben, külföldön végezték volna, így nem tartottam jó ötletnek” – mondta Nikischer.

1999-ben az akkor huszonhárom éves Pál Zoltánt, a Vasas volt labdarúgóját szintén szívnagyobbodással műtötték meg – de a rendellenesség a beavatkozás ellenére is a karrierje végét jelentette.

Azóta élvonalbeli mérkőzésen nem, de 2003-ban a Vasas nosztalgiacsapatában pályára lépett az NB I B-s Százhalombattával vívott barátságos mérkőzésen, legutóbb pedig augusztusban húzta föl a stoplist a Vasas–Ferencváros All-Star-mérkőzésen, amelyen az ellenfél sorait Lipcsei Péter, Dragóner Attila és Nyilas Elek is erősítette.

Két éve Pál Zoltán egy interjúban elmondta, megbánta döntését, kockáztatnia kellett volna. „Akkor az eszem döntött, utólag inkább kockáztatnék. A négy, öt, hat boldog évet választanám a tizenöt-húsz keserű helyett” – fogalmazott a korábbi kiváló csatár.

Ismerünk olyan magyar sportolót is, aki Pál Zoltánnal ellentétben kockáztatott – Ocskay Gábor jégkorongozónál 2004-ben állapítottak meg szívnagyobbodást. Az orvosok először a pályafutása befejezését javasolták, szigorú ellenőrzések mellett később mégis folytatta a játékot. Az Alba Volán és a magyar válogatott halhatatlan csatára 2009. március 25-én hajnalban szívinfarktusban hunyt el.