Hová lett Taribo West?

Mi tagadás, amikor a csapból is az Európa-bajnokság folyik, már csak dafke is jólesik egy nem vén kontinensről származó futballistáról írni – különösen pár száz Eb-s játékosportré után –, így most egy igazi afrikai gyöngyszemmel szeretnénk kedveskedni a kedves olvasóknak.

Bár igyekszünk ápolni a magyar nyelvet, nem tudjuk nem leírni a „Wild, Wild West" kitételt, hiszen ha valaki vadul divatolt a futballpályákon, az a nigériai Taribo Christopher Tom-West. Az 1974-es születésű labdarúgó azért remek középső védő, emberfogó volt, aki a hazai Enugu Rangers és Julius Berger után az Auxerre-ben futott be, majd eltöltött két idényt az Internazionale (1997–1999), majd egyet az AC Milan színeiben.

Olaszországban nem vált éppen alapemberré, így átigazolt az akkoriban nem is rossz Derby Countyhoz, de ott sem bírta sokáig. 2001-ben a Kaiserslauternben, egy év múlva a Partizanban bukkant fel, majd levezetésként az al-Arabi Dohában, a Plymouthban, a Julius Bergerben és az iráni Pajkanban nyűtte a gyepet és az ellen támadóit.

West soha nem elképesztő technikai bravúrjairól volt híres, de ha odaadó, lelkes, kemény, önfeláldozó védőmunkáról esett szó, bizony gyakran szóba került az ő neve is azokban az években. Egyébként a ruganyossága elképesztő volt, góljai után csak úgy hányta a szaltókat. Egyébként még Franciaországban Guy Roux leszoktatta a durvaságokról, és stílusához, kinézetéhez képest meglepően kevés színes lapot kapott.

Leginkább a válogatottal parádézott, hiszen a „szuper sasokkal" részt vett az 1998-as és a 2002-es világbajnokságon is. Ezeken a tornákon sokkal többet vártak tőlük, különösen azután, hogy 1996-ban megnyerték az atlantai olimpiát, a döntőben a többek között Javier Zanettit, Roberto Ayalát, Claudio Lópezt, Hernán Crespót és Ariel Ortegát pályára küldő argentinokat verte meg a Dosu – Obaraku (Oruma, 62.), West, Okechukwu, Babayaro – Babangida, Oliseh, Okocha (Lawal, 59.), Kanu – Ikpeba (Amunike, 79.), Amokachi csapat. A franciaországi nagy tornára hiába érkeztek afféle titkos esélyesként, a csoportkör után a Laudrup testvérek által húzott dánok egy sima 4–1-gyel hazaküldték őket. Egyébként West az olimpia alatt tért meg, Atlantában.

Visszavonulása után derült csak ki, hogy a durva és színes külső érzékeny lelket takar, hiszen West nem kezdte el élni a milliomosok aranyéletét, hanem miután szögre akasztotta véres cipőit, különböző jótékonysági szervezetekkel, alapítványokkal foglalkozott; sőt a mélyen vallásos West felcsapott lelkésznek! Ez utóbbi minőségében folyamatosan járja Nigériát. Már csak azért is szimpatizál a szegény gyerekekkel, mert maga anno a „kollégájukként" banánlopásból élt, és egy bűnbanda tagja volt (addig, ameddig egy barátját meg nem gyilkolták).

Természetesen csinos magánvagyonát sem hanyagolta el, cégeivel részt vesz a világkereskedelemben, a futballban kötött kapcsolatait pedig egy menedzseriroda élén kamatoztatja. Bár Lagosban és Abujában él, fenntart egy Oltalom a viharban nevű templomot Milánóban, hogy segítse az „elveszett lelkek megmentését".

Nigériába csábította rengeteg egykori játszótársát (Ronaldo, Patrick Vieira, Dennis Bergkamp, Clarence Seedorf, George Weah), hogy jótékonysági mérkőzéseken lépjenek fel, miközben ő maga egy abujai templomban szolgál. Weah-val együtt több alapítványt és szervezetet gründolt, és talán éppen a libériai elnöki posztra pályázó, de ott elbukó jó barát példája nyomán jelentette be 2012 májusában, hogy a három év múlva esedékes nigériai elnökválasztáson elindul a regnáló elnök, Goodluck Jonathan ellen.

„Taribo az, akire szükségünk van! Egy remek nigériai, az átlagemberek kedvelik őt. Mind mögötte vagyunk. Ő Isten embere, nem szennyezi be a pénz és a korrupció" – írja róla egy rajongója.

A kampányeseményeket a twitter.com/#!/taribo_west_-en önök is figyelemmel követhetik!