Monaco: adóparadicsomból pünkösdi királyság?

Erősítgetnek azért a többiek is, a MARSEILLE például 2.5 milliót fizetett az Évian együttesének a tunéziai középcsatárért, Szaber Kalifáért. Az afrikai játékos nem az a Fabrizio Ravanelli vagy Jean-Pierre Papin, esetleg Rudi Völler, de még csak nem is egy Abedi Pelé, ám az elmúlt idényben 25 Ligue 1-es fellépésén elért 13 gólja és hét asszisztja remek ajánlólevélnek bizonyult. A 26 éves játékos csak az ötödik számú támadó lesz az OM-nél Dimitri Payet, André-Pierre Gignac, André Ayew és Jordan Ayew mögött.

Jeleskedett a TOULOUSE is, amely eladta végül 11 millióért a Tottenhamnek Étienne Capouét, a kapott összeget pedig ügyesen megforgatta: a lila-fehér klub vett először is egy sokoldalú, dán válogatott támadót, Martin Braithwaite személyében, kétmillióért, ugyanennyiért egy közel negyvenszeres kolumbiai válogatott középső középpályást, Abel Aguilart, nem tudni, mennyiért pedig kölcsönkapta a PSG-től az egyszeres válogatott, borzasztóan alulértékelt „tengelyharcost", Clément Chantame-ot.

„Chantomas" távozása arra vezethető vissza, hogy hosszas vívódás után csak hosszabbított a PSG Marco Verrattival, akit olasz, angol és spanyol csapatok csábítottak, elérve azt, hogy a középpályás fizetése évi egymillió euróról kétszeresére nőjön, miközben kontraktusának lejárta 2017-ről 2018-ra tolódott. Nyert tehát Verratti és ügynöke a transzferpókeren, sokak szerint nem is akart védence távozni, csak így zsarolta meg a párizsiakat. Igaz, nem kell félteni a katari tulajdonost, a Barcelona által megkívánt brazil védő, Thiago Silva szintén marad, és szintén új, 2018-ig tartó szerződést kötött, amelyben felemelték eddigi nyomorúságos tízmilliós fizetését 12 millió euróra. Megnyugtató, hogy egy újabb család anyagi gondjai rendeződtek, és ne feledjük, nettó összegekről beszélünk itt.

Nagyon nem mindegy, szögezzük le ezt gyorsan, Zlatan Ibrahimovic éves 14 milliós nettó bére bruttóban nem kevesebb mint 55 millió. Ez jusson mindig eszünkbe, ha éppen tankolunk...

Kapusposzton „rendben van" a PSG, Salvatore Sirigut két éve négymillióért vette, ma 18-at ér; a védelem közepén a Thiago Silva, Marquinhos kettősnél hirtelen nem is tudunk drágább védekező duót a világon, a bal oldalra megaösszegért érkezett Lucas Digne, a jobbra még tavaly a holland Gregory van der Wiel (az ide kinézett Bacary Sagna viszont maradt az Arsenalban, az új célpont az ajaxos Ricardo van Rhijn, míg Daniel Alves sokszor felvetett érkezése ki van zárva). A középpálya munkásember-szekciója pazar, Blaise Matudi tavaly az egész liga egyik legjobbja volt, Thiago Motta borzasztóan hasznos harcos. A jobb oldalon Jérémy Ménez élete formájában játszik, és ott van ugyebár a negyvenmilliós vétel, Lucas Moura, illetve a még nála is többe került karmester, Javier Pastore (aki ugyanúgy mindkét szélen bevethető, mint Lucas). Lukas egy picit a bal oldal is, mert nincs vérbeli balszélsője a klubnak (nem mintha Ezequiel Lavezzi vagy Ménez nem eljátszana ott), ezért is vetődött fel ide Nani és Ángel di María neve.

Mindkettő érdekes eset: Nanitól egyáltalán nincsenek elragadtatva sem a szurkolók, sem a vezetők a Manchester Unitednél, ezért is adták volna el a nyáron a Monacónak az évi ötmillió eurónál többet kereső szélsőt, hosszabbítási tárgyalásai is ezért akadtak meg, pedig jövőre kifut kontraktusa. Di María sem vált világklasszissá Madridban, ahhoz túl kiegyensúlyozatlan, nem véletlenül hozzák posztjára rekordösszegért Gareth Bale-t – ha a Real Madridnak nem is kell, Párizsban attól még bíznak benne. Még akkor is, ha problémát okoz EU-n kívüli státusa, hiszen azon kevesek közé tartozik az argentin válogatottban, akiknek nincs kettős állampolgárságuk.

Bár Ibrahimovic, Lavezzi és Edinson Cavani nem rossz csatárválasztékot alkot, Wayne Rooney nagyon menni akar az MU-tól, és mivel olyan sok választási lehetőse nincs, ha nem akarják Anglián belül eladni (főleg, ha Bale ügyében végleg megegyezik a Real és a Tottenham), a Párizsnak megérne pár „misit".

Régóta zengik a Yohan Cabaye-sagát is a gallok, a középpályás kinőtte már a Newcastle Unitedet (elnézést kérünk a „szarkaszurkolóktól", de az a komor igazság), fizetne is érte húszmillió fölött a Párizsi kiSGömböc, csak éppen Cabaye posztján így is gazdag a kínálat. Jóval olcsóbb lehet a realos Sami Khedira, de a németre is igaz a fenti kitétel, csak éppen nem a szervezői, hanem a védekezői munkakörben.

A jövőt szem előtt tartva vették fel a kapcsolatot a Napolival a 22 éves csatár, Lorenzo Insigne ügyében, legalábbis az olasz sajtó szerint. Egyebekben erről a transzferről lásd fentebb és a verrattis részt.

Az AS MONACO vett egy válogatott kapust, pontosabban kölcsönvett egyet, mégpedig az egykoron igen szépen indult, de azért sorsával aligha panaszkodó argentin Sergio Romerót a Sampdoriától, mégpedig 6.5 millió euróra rúgó vételi opcióval. Nani ugyebár itt is téma, Patrick Evra dettó, az Olympique Marseille azonban visszautasította a sokadik ajánlatot is a középső védőért, Nicolas Nkoulouért. A hercegségbeliek is bejelentkeztek többedmagukkal Samuel Eto'óért, de nem is ez a legnagyobb hír a mesésen meggazdagodott városállami klubnál, hanem az, hogy a Francia Labdarúgó-szövetség után immáron az európai is ferde szemmel néz a Monaco által a helyi kedvező adószabályok meglovaglásával végrehajtott nagybevásárlásra. Az álomszerű adórendeletek miatt Falcao például szinte tisztán kapja meg 14 millió eurós éves bére minden centjét, és tessék ezt összehasonlítani Ibrahimovic 41 milliós éves közteherviselésével.

Természetesen rögtön felröppent a hír, hogy ez esetben Falcao röpül a Real Madridhoz, a Manchester Cityhez vagy a Chelsea-hez, de a monacói illetékesek megnyugtattak mindenkit, hogy maradnak a dolgok a régiben.

Az UEFA pénzügyi fair play programja – amelynek alapköve az, hogy nincs kis és nagy klub, és mindenkire egyazon szabályok vonatkoznak – valóságos sikertörténet, mint kiderült, a szervezet főtitkára, Gianni Infantino szavaiból. Az elmúlt években 40 százalékkal csökkentek a körbetartozások, öt idény alatt 41 egyesületet zártak ki a nemzetközi kupákból a pénzügyi szabályok be nem tartása miatt; de arról nem tehet a szervezet, hogy ha valakinek akad a tarsolyában 100 millió eurója (mint a Monacónak), akkor azt mind elkölti (mint a Monaco). Ha nem lesz azonban fedezete az átigazolásoknak vagy a béreknek, akkor lép majd közbe az UEFA.

Egyébként is: „Jelenleg a Monaco nem szereplője egyetlen UEFA-sorozatnak sem, szóval a téma nincs napirenden. Amikor ez a helyzet megváltozik, akkor beszélhetünk erről" – így az UEFA francia elnöke, Michel Platini.

Tiszta sor, csakhogy a többi gall csapat érdekeit szem előtt tartó francia labdarúgóliga elhatározta, hogy a 2014–2015-ös idényben csak akkor indulhat a hercegségbeli csapat a Ligue 1-ben, ha (szárazföldi) francia címre jegyzik be a klubot, vagy több mint százmillió eurós kompenzációt fizet. Hiába fellebbezett a hercegségbeliek orosz tulajdonosa, Dmitrij Ribolovljev egyenesen a párizsi legfelsőbb bírósághoz, elbukott. Sőt legújabban a liga már kizárná a kompenzációt is, egyszerűen csak kötelezné a hercegségbeli klubot, hogy a francia törvények szerint adózzon.

Alig kezdődött, máris véget ér a Monaco tündérmeséje?