Futball gejzírtől sztyeppéig, a bizarr 43-astól a ritka 68-asig

A LEGHOSSZABB VÁRAKOZÁS: 43 ÉV

Az NSO végigkísérte Kovács Péter norvég csapatának idei útját, amelyen rövid időre felbukkant a Debrecen is – a Loki-szurkolók legnagyobb bánatára, hiszen a két csapat El-selejtezőjét a Strömsgodset nyerte meg. De nem ez volt a drammeniek legnagyobb sikere az idén, hanem a norvég bajnokság utolsó fordulójában kiharcolt bajnoki cím: a Strömsgodset szurkolói 43 évet vártak az aranyéremre!

Norvégiában ennél hosszabb „aranyhiány” csak egyszer volt (SK Brann, 1963–2007), és hogy milyen sok a 43 év, mutatja az is, hogy az idén az összes európai bajnokságot figyelembe véve is csak egy hosszabb bajnoki böjt megszakításával találkoztunk – igaz, a luxemburgi Fola Esché majdnem a duplája volt a Strömsgodsetének.

S ha már itt tartunk: a naptári évet követő bajnokságok bajnokai közül a litván Zalgiris 14, az ír St. Patrick's Athletic 11 év után ért fel újra a csúcsra, a többiek legfeljebb négy évet vártak a legutóbbi arany óta, sőt két csapat (a finn HJK és a fehérorosz BATE) címvédőként ünnepelt újra.

HLEBÉK BEÁLLÍTOTTÁK AZ ÉLŐ EURÓPAI REKORDOT

A jelenleg is élő európai aranysorozatok közül a Dinamo Zagrebé a leghosszabb: a horvát kirakatcsapat tavasszal egyvégtében nyolcadszor lett bajnok. Nos, most befutott társnak a fehérorosz BATE, amely – többek között a korábban a Barcelonát és az Arsenalt is megjáró Alekszandr Hlebbel a soraiban – szintén egymás után nyolcadszor lett hazája bajnoka. Igen szépen építkezik a finn HJK is, Helsinki kiválóságai egymás után az ötödik évben nyerték meg hazájuk bajnokságát.

S ha már Finnország, íme egy megjegyzendő név a bajnok soraiból: az év játékosának megválasztott 26 éves Erfan Zeneli 11 gólja mellett 17 gólpasszt is betett a közösbe.

Egy kis finnországi magyarkodás: Gruborovics Tamásnak nehéz idénye volt a végül kilencedikként záró Inter Turkuban (a magyar-finn kettős állampolgár Grubó hét gólt ért el, elmaradva az elmúlt négy idénybeli terméseitől), míg az idény közben igazolt Szentpéteri Viktor jobbára kispados volt a KuPS-ban, ott ült az elveszített kupadöntőben is.

TÚLÉLTÉK A CSŐDÖT, ALÁSZÁLLTAK, DE MOST JÖHET A BL!

Öt évvel ezelőtt súlyos idők jártak a vilniusi Zalgirisra: nemcsak a mínusz 15 fokkal gyakorta kopogtató litván tél, hanem pénzügyi csőd is sújtotta a klubot. A Zalgiris eltűnt az élvonalból, de szurkolói összefogással sikerült életben tartani, majd egy évvel később – dacára a második ligában elért mindössze hatodik helynek –, afféle kelet-európai ügyeskedéssel visszatuszkolni a legjobbak közé. Azóta? Egy bronz, két ezüst, az idén pedig – nem mindennapi izgalmak után – bajnoki cím!

Az idén a Zalgiris új fejezetet írt a litván futball történetébe azzal, hogy három akadályt véve eljutott a playoffkörig az Európa-ligában (végül Gulácsi Péter csapata, a Salzburg állította meg), ám többek között e menetelésnek köszönhetően több mint hatvanmérkőzésesre hízott az idei penzuma. A lengyel vezetőedző, Marek Zub szerint a szokatlan terhelésből fakadó fáradtság is közrejátszott abban, hogy a csapat az utolsó öt bajnokijából egyet sem nyert meg. Szerencséjére a fő rivális Atlantas is megbotlott a befejező játéknapon, így 1999 után újra a Zalgiris lett a bajnok.

18 ÉVES CSERECSATÁR DÖNTÖTTE EL A BAJNOKI CÍMET

A litvánhoz hasonlóan roppant kiélezett volt a kazahsztáni végjáték is, amelyben karnyújtásnyira volt az Aktobe és az Asztana közötti szuperdöntő. Az utolsó forduló előtt éllovas Aktobe hazai pályán vesztésre állt az igen eltökélt Ordabaszival szemben, s ha marad az 1–2, könnyen elúszhatott volna az arany. Ekkor azonban még döcögött egy utolsó hazai akció: egy rövid felszabadítást követően Abat Ajmbetov lövésre lendítette a lábát, a 20 méterről elindított labda felperdült egy védőn, és a tehetetlen kapus felett a léc alá vágódott – az utolsó félórára csereként beküldött, mindössze 18 éves csatár eldöntötte a bajnoki cím sorsát!

Rajta, az Aktobén – no meg persze az Európa-liga főtáblájára feljutó, odahaza kupát nyerő Sahtyor Karagandin – nem múlt, hogy emlékezetes legyen a kazahsztáni futball megszületésének 100. évfordulója.

KUDARCKEZELÉS DRASZTIKUS FIATALÍTÁSSAL

Amikor a tallinni Levadia két évvel ezelőtt – amúgy 1999 óta először – lecsúszott az észt bajnokság dobogójáról, továbbá a luxemburgi Differdange ellenében elvérzett az Európa-liga selejtezőjében, a vezetőség stratégiai döntést hozott: drasztikus fiatalítás! A korábbiaknál bátrabban építettek a saját akadémiájukról kikerült 20-23 éves futballistákra – nem megfeledkezve persze néhány rutinos játékosról sem, mint például a gólkirályi címről alig lemaradó, 22 gólos Rimo Hunt, vagy az idény közben igazolt Dmitri Kruglov és Aleksandr Dmitrijev –, és ennek az idén meglett a gyümölcse: 2009 óta először, összességében nyolcadszor bajnok lett a csapat.

„A fiatalok szerepeltetése iránti elkötelezettségünk meghozta gyümölcsét – örvendezett a 143-szoros észt válogatott Marko Kristal vezetőedző, aki játékosként hétszer, edzőként azonban most először lett bajnok. – Az igazat megvallva én már tavaly is reménykedtem a bajnoki címben, de akkor lemaradtunk róla. A fiatalok nagyon akarták ezt a diadalt, minden utasításomat végrehajtották a megszerzése érdekében. Most új célokat kell találnunk, mert a fiúkban benne van a további fejlődés lehetősége.”

VAN, AKINEK EZ VOLT A 26. BAJNOKI CÍME

Egyetlen olyan bajnokot sem avattak a tizenegy „naptári” országban, amelyik korábban még nem nyert aranyérmet hazája első osztályában. Sőt tizenegyen együtt igen tekintélyes gyűjteménnyel, 134 bajnoki címmel büszkélkedhetnek. Az éllovas holtversenyben a már említett finn HJK és az izlandi KR 26-26 aranyéremmel – meg is érdemlik, hogy kiírjuk keveset használt teljes nevüket: Helsingin Jalkapalloklubi és Knattspyrnufélag Reykjavíkur. De megszavazzuk ugyanezt a 22-vel álló, említett két társához hasonlóan nemzeti rekorder feröeri bajnoknak is, a Havnar Bóltfelagnak, amely még egy különlegességgel kirukkolt.

„MÉG NEM VOLT ILYEN JÓ CSAPAT FERÖEREN”

„Mindent egybevetve szerintem még nem akadt ilyen jó csapat Feröeren. Ha a legjobb összeállításunkban lépünk pályára, talán még a feröeri válogatottnak is borsot törnénk az orra alá” – a nehezen cáfolható értékelés Oddbjörn Joensentől, a feröeri bajnok HB Tórshavn vezetőedzőjétől származik. A mester nyilván elfogult, ám csapata feröeri viszonylatban valóban különlegeset alkotott, a szárnyaló támadójátékkal termelt 68 gól nemzeti rekord! Nem meglepetés, hogy az év játékosát is a bajnokcsapat adta: a 11 góllal házi gólkirály csapatkapitány, a 35 éves Fródi Benjaminsen negyedszer lett az esztendő legkiválóbbja.

S ha már Feröer, kis magyar leágazás: Turi Géza kupagyőztes lett a Víkingurral, s bár másik kapusunk, Gángó András csapata, az újonc Vestur csont nélkül kiesett, a magyar légióst – aki nyáron egy meccs erejéig kisegítette a tavalyi bajnok EB/Streymurt a BL-selejtezőben – megválasztották a bajnokság legjobbjának!

LEHET EGY VERESÉGGEL BAJNOKSÁGOT BUKNI? LEHET!

A most tárgyalt tizenegy futballbajnokságot egyetlen csapat sem fejezte be veretlenül, és olyan is csak egy akadt, amelyik mindössze egyszer kapott ki. A rigai Skonto. A lett bajnoki csúcstartó éppenséggel az utolsó fordulóban szenvedte el egyetlen vereségét, akkor, amikor elméletileg még lett volna esélye a bajnoki cím megkaparintására. Az osztályozó elől menekülő Jelgava azonban rámenősebb volt (0–2), így a Ventspilsé lett az aranyérem. A kék-sárgák is csak kétszer kaptak ki (egyszer 3–0-ra a Skotótól), és 22 meccses veretlenségi sorozattal értek célba.

EGY CSODÁLATOS ÚJJÁSZÜLETÉS

Ha keveset mond önöknek Guillermo Molins neve, ne essenek kétségbe, hiszen a montevideói születésű, de svéd válogatott támadó nevét az európai futballporondon eddig keveset hallhattuk. Ennek legfőbb oka, hogy 2011 nyarán, néhány nappal azt követően, hogy az Anderlechtben megkezdte nagy reményekkel várt légióskarrierjét, Molins térdszalagszakadást szenvedett, és több mint fél évre kidőlt a sorból. A belgák ezután kölcsönadták a Betisnek, de ott sem tudott új lendületet venni, ezért az idén nyáron, a svéd átigazolási időszak utolsó óráiban, visszaszerződött a Malmőbe.

Kiváló döntés volt! A 25 éves játékos az első meccsén még csereként szerzett gólt a Kalmar ellen, de a folytatásban már többnyire ott volt a kezdőben, és további hét alkalommal talált a kapuba – ő döntötte el duplájával a címvédő Elfsborg elleni meccset, ami aranyérmet ért a malmőieknek. „Nagyszerű, hogy ilyen fontos gólokat szerezhettem. Boldog vagyok, egyben hálás Rikardnak (Norlingnak, a vezetőedzőnek). Hitt bennem, és ez hitet adom nekem is” – örvendezett Molins.

Még egy megjegyzendő név a bajnokcsapatból: a 23 éves középpályás, Magnus Eriksson szintén sikertelen belgiumi próbálkozás után kezdett újra a Malmőben, amelyet 11 góllal és 14 gólpasszal segített hozzá a bajnoki címhez.

EGY IGAZI FUTBALLCSALÁD SARJA A JÖVŐBE TEKINT

Izland az egyetlen európai ország, ahol a levezetés és a felkészülés majdnem dupla olyan hosszú, mint a májustól szeptemberig tartó bajnokság, így aztán Bjarni Gudjónssonnak is bőven lesz ideje átprogramoznia magát.

A vérbeli futballcsaládból származó, 23-szoros izlandi válogatott középpályás – akinek mindkét testvére, Jóhannes és Thordur is sokszoros válogatott futballista, sőt az édesapja, a régóta edzősködő Gudjón Thordarson is játszott egyszer a nemzeti csapatban – különleges váltásra határozta el magát: szeptemberben még bajnoki címet nyert a reykjavíki KR-rel, majd engedve a csábításnak, átigazolt a friss kupagyőztes Framhoz. Méghozzá vezetőedzőnek!

„A bajnoki cím megünneplése után átgondoltam mindent, és úgy éreztem, nem szabad tovább halogatnom a visszavonulást. Lehet, hogy már korábban abba kellett volna hagynom, most viszont már végképp nem akartam újabb kockázatot vállalni” – mondta az egyre többször sérült, 34 éves (immár volt) középpályás, akinek csapatával tehát nem a leendő magyar bajnok, hanem valamelyik Európa-liga-indulónk találkozhat jövő nyáron.

Figyelem! Ne legyintsünk: Izland – a tavalyi teljesítményét megduplázva – 2.5-ös UEFA-koefficienst termelt az idei kupacsapatai révén, míg Magyarország 0.875-öst, és akkor a két ország válogatottjának jelenéről még nem is beszéltünk…