Az egészséges magabiztossággal felvértezett fiatalember úgy fogalmazott, hogy az álma, hogy egyszer a Barcelona játékosa legyen, de a realitás azt mondatja vele, hogy pár év múlva valamelyik német vagy spanyol középcsapat labdarúgója lehet, ezt tartja elérhető célnak. Mivel a magyar válogatottnak éppen a jobbhátvéd pozícióján vannak a legnagyobb gondjai, ha Magyarországon játszana, könnyebben a szövetségi kapitány látókörébe kerülne, ami azért lenne kiváló dolog, mert mindig is vágyott arra, hogy egyszer válogatott szinten is bemutatkozhasson.
„Mindenképp szeretnék mielőbb másik bajnokságba szerződni. Tavaly már megkerestek a Ferencvárostól és az Újpesttől is, de akkor a klub még nem akart elengedni. Ennek az idénynek a végén is távoznék, viszont a szerződésem kétezer-tizenhatig szól, és amennyiben a klub nem kap pénzt értem, valószínűleg ismét nem enged majd el. Mindenesetre előbb Magyarországra mennék, mert ott az NB II-ben is nagyobbak a bérek, mint itt a Szuperligában, ráadásul a klubok sokkal rendszeresebben rendezik a kötelezettségeiket, az infrastruktúra, a rendszer sokkal fejlettebb. Ezzel magyarázható az is, hogy amíg a magyar bajnokságban hemzsegnek a szerb játékosok, addig itt én vagyok az egyetlen magyar” – mondta Farkas Dániel a Magyar Szónak.
„A későbbieket illetően arra látok esélyt, hogy valamelyik spanyol vagy német középcsapatban legyek kezdőjátékos – például egy Almería, Köln vagy Hertha szintű klubban el tudom képzelni magam. Meglátjuk, mit hoz a jövő, de a fejlődésem miatt mindenképp szeretnék mielőbb eligazolni Szerbiából. Ha Magyarországon játszanék, talán a szövetségi kapitány is felfigyelne rám, és meghívna a válogatottba, ahol egyébként is hiányposztnak számít a jobbhátvéd, úgy érzem, az ott szereplő játékosokkal felvehetném a versenyt.”