„Kisebbségben vannak, de ők a leghangosabbak”

A Szurkoljunk a rasszizmus ellen! kampány immáron két éve vette kezdetét azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a rasszizmus elleni küzdelem fontosságára a futballstadionokban. Hogyan értékelné az eddigi eredményeket?

Mindig is optimista voltam, így a kampány kezdetekor számítottam a sikerre, azonban az utóbbi két évben a pozitív visszajelzések száma felülmúlta a várakozásainkat. Rengeteg embert értünk el, nagyon sokan álltak be mögénk és a munkánkat segítő partnerek listája is egyre növekszik. Számtalan meccsen voltunk kint a kampányunkkal, eseményeinken részt vettek a futballklubok, az MLSZ és a szurkolói szervezetek is, valamint a nyilvános, szórakoztató rendezvényeinkkel sikerült tömegeket megmozgatnunk. Úgy gondolom, hogy a szurkolók többsége nem rasszista, csak sajnos van egy kicsi, de nagyon is hangos és agresszív réteg, akik rasszista megnyilvánulásaikkal elriasztják a normális közönséget. Célunk, hogy megmutassuk a barátságos szurkolóknak, hogy igenis van értelme kiállni a rasszizmus ellen, merjék visszaszerezni a lelátókat a rasszista csoportoktól. Az eddigi eredményeink alapján optimista vagyok, hogy továbbra is sikeresek leszünk.

Valóban sok a képzavar a különböző csoportok között, azonban a különbségtétel nem bonyolult. Szurkoló minden focirajongó, aki a csapatának drukkol. Ez talán a legegyszerűbb. Az ultrák a megnyilvánulásaikban szélsőséges szurkolók, akik gyakran agresszív viselkedésmódjukkal és rasszista bekiabálásaikkal zavart keltenek a lelátókon. Úgy gondolom viszont, hogy a huligánok nem is feltétlenül szurkolók. Ők egy meccset csak ürügyként használnak arra, hogy romboljanak és garázdálkodjanak. Termesztésen egyértelmű határt hiába keresünk e csoportok között, ezek nem kőbe vésett definíciók.

Az MLSZ regisztrációs kártyával küzd a jelenség ellen, mik lehetnek még azok az eszközök, amik segíthetik a kirekesztő nézetek visszaszorítását? Milyen új tapasztalatokat szereztek erre vonatkozóan a kampányban?

Sokszor maguk a szurkolók sem veszik észre, hogy rasszisták, hogy bekiabálásuk másokat is sért, nem csak azt, akinek szánják. Mivel agresszív megnyilvánulásaikkal kiszorítják a normális focirajongókat a pályáról, ők lesznek többségben, az ő viselkedésmódjuk válik általánossá. A regisztrációs kártya mellett a legjobb megoldás az, ha a családok és normális szurkolók visszaszerzik a lelátókat, visszahozzák a békés szurkolói kultúrát, és ezzel kisebbségi helyzetbe hozzák a rasszistákat. A szurkolók maguk így szintén fel tudnak lépni azok ellen, akik faji gyűlöletkeltő bekiabálásaikkal rossz hírnevet hoznak a csapatra. Fontos eszköz a figyelemfelkeltés is. Az összes magyar NB1-es csapat hírnevéhez hozzátartoznak a különböző kisebbségekhez tartozó játékosok, alapítók, támogatók. Sokan sajnos nem ismerik a csapatuk múltját, nem hallottak a csapat sikereihez hozzájáruló kisebbségi játékosokról. Amikor valaki például "cigányozik" a saját csapatának történelmét is gyalázza. Kampányunk során készítettünk egy cikksorozatot, amiben erre a jelenségre hívjuk fel a figyelmet. Természetesen az alulról építkező társadalmi szintű változásokon kívül fontos lenne a játékvezetők fellépése is. Eddig Magyarországon csak egy bíró fújt le meccset rasszizmus miatt, és ez a lépése nem volt túl népszerű.

Ön már a kampány kezdetén is szorgalmazta egy bírói kézikönyv létrehozását. Hogyan segíthetné egy ilyen guideline a szélsőséges megnyilvánulások visszaszorítását?

Amint már említettem, a bíróknak lehetőségük van fellépni a lelátókon tapasztalt rasszizmus ellen, azonban eddig nem született erre semmilyen útmutató a bírák számára. Nem elég tudniuk, hogy milyen eszközökkel léphetnek fel a rasszizmus ellen, de azt is fontos megismerniük, hogy milyen formában jelentkeznek a szélsőséges nézetek, mik a tiltott, vagy sértő szimbólumok, kifejezések, viselkedésmódok, amelyek szigorú fellépést igényelnek. Készül egyébként egy, a bíróknak szóló füzet, ami guideline-ként szolgál, ezt a kiadványt december 7-én mutatjuk be egy kerekasztal beszélgetés során, ahol egy szakmai vita mellett mindenki megismerkedhet a kézikönyvvel.

Egyik leginkább figyelemfelkeltő aktivitásuk a szombati bajnoki mérkőzés volt, amelyben bevándorlók, cigányok, közéleti szereplők és ismert öregfiúk futballoztak. Áttörhető a társadalmi ingerküszöb egy ilyen idealista kezdeményezéssel? Mi volt a bajnokság legfőbb tapasztalata?

Nem gondolom, hogy a világnézetünk eltérne a társadalométól. Nagyon sokan állnak a kampányunk mellett, ami szintén azt mutatja, hogy a magyar szurkolók többsége egyáltalán nem rasszista. Sokan azonban nem vesznek tudomást arról, hogy ennek ellenére a rasszizmus komoly probléma a sportban, mert bár kisebbségben vannak a kirekesztő szurkolók, ők a leghangosabbak. A szombati bajnokságunk azt volt hivatott bemutatni, hogy a pályán nem számít a bőrszín, vagy, hogy ki honnan jön, hanem csak a gól számít. Különbözőek vagyunk, de még ha más csapatban vagyunk is, ugyanazért, a sport iránti szeretetért játszunk. Öröm volt látni, ahogy fiatalabbak és idősebbek, menekültek, cigányok és ismert NB1-es öregfiúk játszottak lelkesen a legnagyobb egyetértésben azért, hogy egymásnak gólt rúgjanak. Itt a tehetség és a lelkesedés számít, semmi más. Megmutattuk, hogy a foci valóban összehozza az embereket. Amikor a pályán vagyunk, vagy amikor a csapatunknak drukkolunk, félretesszük a nézeteltéréseinket. A futball iránti rajongás háborúkat állított le, hatalmas tömegeket kovácsol össze, és rengeteg embernek nyújt nemcsak örömöt, de megélhetést és kiutat is. Ezeket a lelkes érzéseket veszik el a rasszisták a focitól, ezért kell nekünk lenni a hangosabbnak, hogy a foci továbbra is erről a remek hangulatról szóljon, amit a bajnokságunkon is tapasztaltunk.

Szeptemberben a keménymag kimutatta a foga fehérjét a Keletinél, majd hiába maradtak távol a meccstől a szervezett szurkolói csoportok, közben mégis rasszista rigmusokat éneklő-ordító embereket rögzített a nemzetközi szövetség megfigyelője. Emiatt Magyarország válogatottját visszaesőként ismét zárt kapus meccsre ítélték. Mi lehet a legjobb recept ilyen esetekre?

Sokan a nemzetközi szövetség megfigyelőjét támadták az eset miatt, hogy ugyan minek kellett jelenteni. Azonban attól, hogy nem beszélünk valamiről, az még nem szűnik meg létezni. Igenis beszélni kell a problémáról, nem pedig elfedni azt. Senki ne gondolja komolyan, hogy az ilyen esetek megfigyelők nélkül titokban maradnának. Külföldön bevett szokás egyébként, hogy a rasszista bekiabálókat azonnal kiemelik a tömegből, és elveszik a szurkolói kártyáját, valamint eltiltják a további meccsektől. Aki tényleg a sport élvezetéért megy ki, annak nem éri meg, ha elveszik a drága belépőjét, és még el is tiltják. Magyarországon a mostaninál sokkal szigorúbb fellépésre lenne szükség. Mindenkit, aki a lelátón rasszista megnyilvánulásokat tesz, azonnal ki kell tiltania a kluboknak a további mérkőzésekről.

Magyarország az Európa-bajnoki pótselejtező visszavágóján 2-1-re legyőzte Norvégia válogatottját, így a felnőtt nemzeti csapat 30 év után először szerepelhet valamilyen világeseményen. Mi kellett ehhez az eredményhez?

Sok-sok fárasztó és kitartó munka, lelkesedés és nem utolsó sorban önreflexió. Az utóbbi évtizedekben sajnos nem jeleskedhettünk olyan eredményekkel, mint amit az aranycsapat volt képes felmutatni, mégis hozzájuk képest mértük a magyar foci teljesítményét. Be kellett először látni, hogy még nem vagyunk olyan jók, de ez korántsem jelenti azt, hogy nem is lehetünk. A szomorú valóság az, hogy bármennyit is költ az állam a foci oktatására és minőségi javítására, nem ez vezetett az utóbbi sikerünkhöz. Fontos volt az is, hogy Dárdai Pállal és az őt követő Storckkal új szemlélet valósulhatott meg, a játékosok partnerek voltak a sok munkára, mert ők is látták, hogy csak ez vezethet eredményhez, no meg szerencse is. Sok munka kell még ahhoz, hogy a sikerek kitartsanak, de bízom a játékosok szívósságában és lelkesedésében, valamint abban, hogy a szurkolók kulturált módon támogatják őket, hiszen ez a legnagyobb segítség, amit tőlük a focisták kaphatnak. Bízom a sikerben, mert mint már mondtam, optimista világszemléletű vagyok.