Ejdin Djonlic 1994-ben született a norvégiai Gjövikben, bosnyák szülők gyermekeként. Hamar felmérte, hogy játékosként nem vár rá nagy jövő, ezért már egészen fiatalon az edzői pálya felé fordult.
„Természetesen én is játszom a Football Managerrel, amikor csak időm engedi – jelezte Djonlic, hogy a virtuális világban is legfőbb szenvedélyének hódol. – Imádok átvenni egy alacsonyabb osztályú csapatot, és felvezetni a csúcsra. Nagyon komplex játék, és sokszor élethűen szimulálja az edzői munkát. Persze arra is bőven akad példa, amikor a játék és a valóság merőben eltér egymástól.” |
„Gyerekként rengeteget fociztam – emlékezett vissza a nem is olyan régmúltra a ma 22 éves fiatalember. – Imádtam játszani, de tizennégy éves korom körül rájöttem, hogy a labdarúgás sokkal több, mint egy játék. Beszéltem erről apámmal is, és ezután világossá vált, hogy edző akarok lenni. Olvastam José Mourinhóról és más olyan edzőkről, akik fiatalon kezdték a szakmát. Azt mondtam magamnak, »miért ne vághatnék bele én még korábban?«”
Tizenöt éves volt, amikor Norvégiában megszerezte az UEFA C licencet, ekkor már edzősködött a helyi klubnál. Három évvel később vették fel a B licences képzésbe. Erről a következőt mondta:
„Volt több korábbi profi futballista is a csoportunkban, néhányukról hallottam már, másokról nem, fantasztikus élményt jelentett mindenesetre. Nem telt el sok idő, amikor látni kezdték, hogy igencsak otthonosan mozgok a különböző témákban, ezért elkezdtek Mini Josénak és Mini Mourinhónak hívni. Sokszor hajnali egykor kopogtattak az ajtómon, hogy a segítségemet kérjék a másnapi edzésterv összeállításához, én meg azon tűnődtem, hogy vajon miért hozzám fordulnak.”
NEMET MONDOTT AZ ARSENALNAK ÉS A TOTTENHAMNEK IS
A B licenccel a zsebében Angliába költözött, ahol hiába kapott több vonzó állásajánlatot – a Tottenham és az Arsenal is hívta az akadémiájára –, ő ezeket elutasított, mivel a tanulmányai folytatására szeretett volna összpontosítani.
Rendkívül fontosnak tartja a sokoldalúságot, az ideális edzőt is több híres szakemberből illesztené össze.
„Mourinho gyakorlatiassága csodálatra méltó, de Klopp idealizmusa is megér egy misét, és végül ott van Ferguson vezetői képessége. Ha hármukat összegyúrnánk, megkapnánk a tökéletes edzőt” – beszélt legnagyobb példaképeiről az ifjú norvég-bosnyák szakember.
A BALKÁNI MÓDSZEREKET IS EL AKARTA LESNI
„Miután Norvégiában megkaptam az első két képesítésemet, majd Angliában folytattam tanulmányaimat, Boszniában szereztem meg az A licencet, idén májusban, huszonegy évesen. Ott, ahonnan a szüleim származnak. Azért mentem oda, hogy különbözzek a futballvilág más szereplőitől, más módszereket is meg akartam tanulni. A balkáni államok sok kiváló edzőt adtak a világnak, ott van például Slaven Bilic, Miljan Miljanics vagy Radomir Antics.”
TE, FIÚ, ÉN IS ERRE A KEZDŐCSAPATRA GONDOLTAM
Djonlic lenyűgözte a bosnyák válogatott edzői stábját is, így 15 napot a bosnyák válogatottal tölthetett a 2014-es brazíliai világbajnokságon. „Safet Susic szövetségi kapitány, a PSG-legenda, akit a francia élvonal történetének legjobb külföldi játékosának választottak, megengedte, hogy mellé üljek és kérdéseket tegyek fel neki. Megkérdeztem tőle, hogy milyen kezdőcsapatot küld majd pályára. Erre visszakérdezett, hogy én kiket tennék a csapatba, így hát leírtam neki az én kezdőmet. Így szólt: »pszt, ne mondd el senkinek, én ugyanerre a tizenegyre gondoltam«.”
A PREMIER LEAGUE A CÉL
Ő pedig arra gondol, hogy kemény, tudatos munkával előbb-utóbb egy Premier League-csapat kispadján köt ki.
„Néhányan azt mondják, túl sokat dolgozom, de ez számomra normális. Ezt nem érzem áldozatnak, mivel a futballra koncentrálni számomra nem jelent áldozatot. Ez az életem, így vagyok bekötve. Minden hétvégén meccsre megyek, hazafelé menet pedig már a tabletemen végzet elemzéseket. Nem másoknak, csak magamnak, hogy fejlődjek. Büszke vagyok az általam elért rekordokra, de most csak az foglalkoztat, hogy tovább fejlesszem magam, és a lehető legtöbbet kihozzam magamból. Az idő nekem dolgozik. Az az álmom, hogy egyszer egy Premier League-csapat menedzsere legyek. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de szerintem képes vagyok erre.”