10. FEJESEK ŐRIZETBEN
A különböző nagy szervezetek és a korrupció régóta közeli, meghitt viszonyt ápolnak, így aztán nem igazán lehetett meglepődni azon, hogy 2017-ben is jó néhány magas rangú futballfunkcionáriust vettek őrizetbe. Júliusban a Spanyol Labdarúgó-szövetség elnökét, Ángel María Villart tartóztatták le fiával és három másik tisztviselővel együtt egy, az RFEF madridi központjában tartott razzia után. Villar gyorsan lemondott a FIFA-ban és az UEFA-ban viselt tisztségeiről, de a spanyol elnöki pozíciójáról nem – ez még kavarhat sportdiplomáciai hullámokat. Villar tagadja a korrupciós vádakat.
A brazil szövetség első emberei ellen is sorra indulnak az eljárások: Ricardo Teixeira (1989 és 2012 között volt hivatalban), José Maria Marin (2012–2015) és Marco Polo Del Nero (2015–) után egyaránt nyomoznak, korrupció, pénzmosás, vesztegetés a gyanú. Marint decemberben el is ítélték, Del Nerót a FIFA felfüggesztette – a brazil szövetség jelenlegi elnöke évek óta alig-alig mozdul ki országából, elkerülendő a várható letartóztatást.
Szintén megjárta a rendőrségi őrizetet a cseh szövetség elnöke, Miroslav Pelta (a szervezet irodáiban előzőleg házkutatást tartottak a rendőrök), és hogy a klubok se maradjanak ki, májusban az FC Barcelona volt elnökét, Sandro Rosellt vitték be egy pénzmosással kapcsolatos nyomozás miatt. Az ügyvédei megpróbálták karácsonyra kihozni a volt klubvezetőt, ám a bíró nemet mondott, így a Barca exelnöke rácsok mögött maradt.
A szomorú az, hogy a fentieken már nem is különösebben lepődünk meg. Akár azt is mondhatjuk, minden a szokott mederben folyik...
9. ÓRIÁSI ORSZÁG, ÓRIÁSI ÉGÉS
2017 a világbajnoki selejtezők szempontjából sorsdöntő év volt, nem csoda, ha még többször előkerül ebben a listában is a vb-kvalifikáció. Az első „áldozat” az Egyesült Államok, amely 1986 óta először nem tudta kivívni a szereplés jogát a világbajnokságon. Kínos égés ez, lévén a CONCACAF-zóna finoman fogalmazva sem a legerősebb, az amerikaiak pedig irdatlan összegeket költöttek a futballjukra, annyit, hogy elvárhatják a kijutást mindig, minden körülmények között. Talán ez a hamis biztonságtudat – „botladozhatunk, de a végén úgyis kijutunk” – is hozzájárulhatott ahhoz, hogy az Egyesült Államok lemaradt a világbajnokságról. A végső csapást – a párhuzamosan zajló mérkőzések kedvezőtlen eredményei mellett – Trinidad és Tobago mérte az amerikaiakra a couvai Ato Boldon Stadionban, szerény 1500 néző előtt.
A volt válogatott játékos, jelenleg televíziós szakértő Taylor Twellman ritkán látható – de teljesen érthető – módon borult ki a stúdióban.
„A pályán levő játékosok életük végéig rémálmokkal fognak küszködni. Ez megsemmisítő szégyen volt, főleg annak a fényében, hogy mennyi pénzt ölünk az MLS-be, illetve a sportba. Nem tudunk ikszelni? Trinidad és Tobago ellen?! (...) Ha ez a kudarc sem ébreszt fel senkit a US Soccertől az MLS-ig, a közvetítő társaságokig, akkor mindenki megőrült. Mert az őrület definíciója az, hogy ugyanazt tesszük, miközben tudjuk, rossz az eredmény. És ha nem változtatunk, akkor mi az értelme az egésznek?! Mert ennek sosem lett volna szabad megtörténnie. Mindenkinek tükörbe kell néznie – természetesen saját magamat is beleértve ebbe!” – mennydörgött a stúdióban.
Az utolsó mondat önreflexióját mellesleg mi is megjegyezhetjük.
8. IDEGTÉPŐ ÉV A VÁLOGATOTTAL
Ha már „mi”: a magyar válogatott és egészében a magyar felnőttfutball számára ritka kellemetlen év volt 2017. 2016-ban a pozitív toplistákon volt a franciaországi Európa-bajnokságon nyolcaddöntőbe jutó nemzeti csapat, majd egy év alatt az inga a másik irányba lengett ki – a válogatott, amely előzőleg a legjobb arcát is megmutatta, most a legrosszabbat vette elő. Bernd Storck szövetségi kapitány belebukott a vb-selejtezős szereplésbe.
Az év kínos mélypontja az Andorra elleni kudarc – 2017-ben, bármily fájó is, de a magyar labdarúgás ezzel kapta a legnagyobb reflektorfényt a nemzetközi sajtóban –, aztán jött még egy Luxemburg elleni zakó is, ezzel a magyar válogatott lett a futballtörténelem első csapata, amely Andorrától és Luxemburgtól is kikapott egy éven belül.
Vegyük hozzá ehhez a szokás szerint lehangoló nemzetközi kupaszereplést (tisztelet a kivételnek, azaz hogy a Videoton az El-selejtezőből kiejtette a Bordeaux-t), és gondoljunk inkább valami másra, ne pedig 2017-re, mert attól bizony nem lesz jobb a kedvünk...
7. MILAN: NAGY REMÉNYEK, NAGY ZUHANÁS
Milánó válságban van. Mármint a futball tekintetében. A Juventus egyeduralma már hat éve tart, és régen, a nyolcvanas évek elején kellett legutóbb olyan periódussal együtt élnie a milánói nagycsapatoknak, amikor ilyen hosszú ideig nem került a városukba a bajnoki trófea.
Nem könnyű ez, és míg az Internazionale – amely maga is megjárta a maga poklát a Mourinho-féle sikercsapat után – úgy tűnik, lassan visszanyeri az erejét, az AC Milannál szinte semmi sincs rendben. Pedig a kínai befektetők megérkezése (hosszú és gyanúsan lassú projekt volt a hatalomátvétel), majd a nyári nagy költekezés után Milánó vörös-fekete felében optimistán néztek a szezon elé, hogy aztán szép lassan összedőljön minden.
A Milan jó kezdés után pocsékul szerepel, pályán, pályán kívül teljes a fejetlenség, Vincenzo Montella vezetőedzőt elküldték, utódja, a klublegenda Gennaro Gattuso eddig semmit sem javított a helyzeten.
Az Európai Labdarúgó-szövetség aggodalmait fejezte ki a Milan üzleti terveivel kapcsolatban, és ha az új tulajdonosok nem tudják fizetni a felvett kölcsönöket, a klub akár az amerikai Elliott Management hedge fundhoz kerülhet. Úgy néz ki, a kínai tulajdonosi kör hátterével sincs minden rendben – az AC Milan újbóli felemelkedése helyett az elhúzódó krízis reális alternatíva.
6. A HOLLAND FUTBALL KÍNJAI
Lassan itt az ideje, hogy a futballvilág egyik fő innovátora, Hollandia újra megtalálja önmagát. A holland labdarúgás válságáról januárban írtunk áttekintő cikket, tizenegy hónappal később meg azt konstatálhatjuk, hogy semmivel sem jobb a helyzet. Az Ajax kitűnő Európa-liga-szereplése volt az egyetlen felcsillanás, de Hollandia lemaradt a 2018-as világbajnokságról, és a klubok folyamatos gyenge teljesítménye miatt odalett az automatikus Bajnokok Ligája-hely is. Jelenleg – a válogatottól való visszavonulását bejelentő Arjen Robbenen kívül – nincs holland világsztár a férfifutballban, az ország csapatai egyre súlytalanabbak nemzetközi összehasonlításban, a progresszivitást és innovációt ötlettelenség és hanyatlás váltotta fel.
„Elvesztettük az identitásunkat, amelynek mindig is a támadófutball és a magas szintű szervezettség volt az alapja. Az volt a filozófiánk, hogy mások legyünk. Most olyanok akarunk lenni, mint mindenki más – de a többiek nagyobbak és erősebbek nálunk” – panaszkodott az edző Martin Jol.
A holland futballt ugyanakkor gúzsba is kötik a tradíciói, az egykor nyitott és tanulékony helyi labdarúgás bezárkózott önmagába és saját hagyományaiba, miközben mások jobban fejlődtek – többek között a Hollandiától tanultak felhasználásával. A játékosok egyre fiatalabb korban szerződnek el az Eredivisie-ből, és gyakran nem tudják befutni azt a pályát, amelyre hivatottak lennének a tehetségük alapján. Az elitligák és a holland bajnokság között szakadék tátong – a pályán sem kicsi, pénzügyileg még annál is nagyobb. A futballpiramis csúcsán levő válogatott meg természetesen megsínyli a válságot – amely nemcsak szakmai, hanem identitásválságnak is tűnik.
5. ELSZABADULT PÉNZKÖTEGEK
Igen, persze, közhely erről panaszkodni, vagy nem is panaszkodás ez, hanem inkább csak a rezignált tudomásulvétele az eszelősen röpködő összegeknek. Az UEFA pénzügyi fair play stratégiája finoman fogalmazva is megkérdőjeleződött 2017-ben – elsősorban a Neymar játékjogát világrekord összegért megvásárló, majd még Kylian Mbappéra is irdatlan pénzt költő PSG és a nyakra-főre költekező AC Milan tevékenysége szúrta a megfigyelők szemét –, a buborék egyre nő, egyre nő, kérdés, mikor pukkan ki.
A futballelitbe beáramló pénz minden korábbinál jobban szétszakítja a világ labdarúgását, a szuperklubok és a szűk elit lassan beláthatatlanul elhúz a többiektől. Ahogy nyílik az olló, úgy lesz egyre valószínűbb, hogy egyszer a gigaklubok saját szakmai és üzleti érdekeiktől vezérelve bezárkóznak egy zárt ligába – ez pedig alapjaiban rengetné meg a tradicionálisan nyitott labdarúgóvilágot. Persze ez még a jövő kérdése, és az is, hogy kitalál-e valamit a FIFA vagy az UEFA az elszabadult pénzköltés szabályozására.
4. SZEXUÁLIS ZAKLATÁSI BOTRÁNY AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁGBAN
Magyarországon talán kevesebb figyelmet kapott az Operation Hydrant, azaz egy, az egész Egyesült Királyságra kiterjedő vizsgálat, amellyel szexuális ragadozók után nyomoznak. Régi ügyeket (melyek szálai akár az 1950-es évekig is vezethetnek) próbálnak feltárni, és a nyomozó-feltáró munkában központi szerepet kapott a labdarúgás: 331 klubot vizsgálnak, mert a kötelékükbe tartozó alkalmazottak fiatalokat zaklathattak, illetve a klubok egyes esetekben megpróbálhatták fedezni a szexuális ragadozókat.
A 2017 januárjában kiadott első jelentés szerint 526 áldozat lehetett, számuk júliusra 741-re, majd novemberre 748-ra nőtt, a gyanúsítottak száma 276 volt a nyáron. Ki tudja, hol lesz a vizsgálat vége – a végső jelentést várhatóan 2018-ban kapja meg az angol sportági szövetség (FA).
3. OLASZORSZÁG NEM JUT KI A VB-RE
Gianluigi Buffon könnyei mindent elmondtak. Olaszország válogatottja két mérkőzésen is képtelen volt feltörni a svédek reteszét, az ötlettelenül játszó, rosszul vezetett squadra azzurra pedig elvesztette a vb-pótselejtezőt, így 1958 óta először nem jutott ki a vb-re.
A 2018-as lesz a harmadik világbajnokság, amelyen nem szerepel az olasz válogatott. Az ország lakosságának közel háromnegyede még nem élt meg olyan vb-t, amelyen nem voltak ott az azúrkékek. Iszonyatos méretű csapás ez a labdarúgására (joggal) büszke országnak, s ennek súlyos anyagi vonzatai is lesznek – több százmillió eurós közvetlen és közvetett kárt prognosztizálnak. A nemzeti csapat nagy egyéniségei közül többen is lelépnek a színről, jelenleg nincs szövetségi elnök és szövetségi kapitány, mint ahogy egyelőre nincs nyoma újjáépítési stratégiának sem. Márpedig erre szükség lesz a történelmi bukás után... Az nehezen elképzelhető, hogy az olasz válogatottat a közeljövőben újra ekkora kudarc érje, ám az ország futballja igencsak úgy néz ki, mint amely átfogó változtatásokra szorul.
2. NEM MENNEK TÖBBÉ MECCSRE
Sajnos 2017 sem múlt el stadionkatasztrófa nélkül: február 10-én az angolai élvonalbeli Santa Rita de Cássia és Recreativo do Libolo mérkőzésén Uíge városában összeomlott az egyik kapu, miközben a belépésre váró szurkolók alatta nyomakodtak. A kialakult pánikban 17 embert taposott halálra a tömeg.
Július 16-án a szenegáli Demba Diop Stadionban leomlott egy szektor fala, miközben az US Ouakam és a Stade de Mbour szurkolói egymásnak feszültek, a rendőrség pedig könnygáz bevetésével kezdte meg az oszlatást. Voltak, akik menekülni akartak a szorult és veszélyes helyzetből, ám a szektorfal nem bírta el a tömegüket és leomlott, halálos sérüléseket okozva. Kilencen maradtak a romok alatt. Az elmúlt két évtizedben több száz afrikai futballdrukker vesztette életét stadionkatasztrófákban, az elavult létesítmények súlyos biztonsági aggályokat keltenek.
1. ABDELHAK NOURI TRAGÉDIÁJA
Július 8, Ausztria, Hippach, Lindenstadion. Felkészülési mérkőzés Tirolban a holland Ajax és a német Werder Bremen között. A 72. percig minden rendben van, ám akkor a 20 esztendős Ajax-tehetség Abdelhak „Appie” Nouri a földre roskad. Nem kel fel.
Az Ajax 34-es számú játékosát újjá kellett éleszteni. A kórházban stabilizálták az állapotát, de hamarosan kiderült: Abdelhak Nouri súlyos és maradandó agykárosodást szenvedett. A hétéves kora óta a patinás amszterdami klubnál futballozó, rendkívüli tehetségnek tartott és közkedvelt fiatalember túlélte a hirtelen szívleállást, ám agykárosodása olyan mértékű, hogy az orvosi szakvélemények szerint többé nem lesz képes járni vagy beszélni. Jelenleg egy amszterdami kórházban kezelik, családja folyamatosan vele van.