Labdarúgás: Gyűrtük egymást rendesen – Juhász Lukakuról

Az Anderlecht öltözőjében megdöbbenve, kérdő tekintettel néztek egymásra a játékosok. A belga rekordbajnoknál ugyanis sohasem volt szokás próbajátékost hívni az első csapathoz, a klub sokkal profibb annál, hogy kísérletezzen.

Ám 2009 nyarán néhány pillanatig mégis úgy tűnt, hogy szakítanak a hagyományokkal, az akkor már négy esztendeje a klubban futballozó Juhász Roland legalábbis így gondolta – akárcsak a csapattársai. Merthogy az első csapat öltözőjének küszöbét egy 190 centiméter magas, majd' százkilós, színes bőrű játékos lépte át, akit korábban még sosem láttak – ő volt az akkor mindössze 16 esztendős Romelu Lukaku.

„Korábban sosem érkezett próbajátékos a csapathoz, de azt hittük, hogy a méretei miatt a szakmai stáb ezúttal kivételt tett – emlékezett vissza a Manchester United csatárának első lépéseire Juhász Roland, a Videoton középső védője, aki két idényen keresztül futballozott együtt a belga csatárral. –Aztán tájékoztattak minket, hogy erről szó sincs, a srác az utánpótlásból érkezett. A klub fiataljai másik sportközpontban készültek, ezért korábban egyszer sem találkoztunk vele, akkor láttuk először. Tizenhat évesen már ötvenes cipőt hordott, a fizikuma megdöbbentő volt.”

„A testét már akkor is remekül használta. Több fiatal futballistát láttam, akinek megvoltak a fizikai adottságai, de még nem tudta, miként kell fedezni a labdát, miként álljon bele a párharcokba. Lukaku ezt már akkor tökéletesen csinálta, úgyhogy az edzéseken gyűrtük egymást rendesen, el lehet képzelni a jelenetet, amikor két, majd százkilós futballista összecsap... A fizikumánál viszont még feltűnőbb volt, hogy mennyire éretten gondolkozik. Ezen a téren bőven megelőzte a korosztályát, tizenhat évesen már három nyelven beszélt, tisztelettudó, jól nevelt gyerek volt, a családja és különösen az édesanyja a mai napig fontos neki.”

A támadóra azonnal felfigyeltek, és ha valaki a belga élvonalban tizenhat esztendősen gólkirályi címig jut, nem a helyi kiscsapatok érdeklődését kelti fel – a Chelsea már akkor is képben volt, és nem is kellett sokat várni, hogy megszülessen az üzlet, az angol klub 2011-ben 15 millió eurót fizetett az akkor 18 esztendős futballistáért.

„Pontosan tudta, mennyire tehetséges, és mivel már akkoriban is azt mondta, hogy az angol élvonalban szeretne futballozni, senkit sem lepett meg, hogy Londonba költözött. Amíg az Anderlechtben szerepelt, egyszer sem esett át a ló túloldalára. Mindig fejlődni akart, az edzések után rendre kint maradt, és gyakorolta a befejezéseket, meg aztán az idősebb játékosok véleményére is adott. A meccseken és az egymás közötti játékban is többször mondtuk neki, mit kellene másként csinálnia, ám egyszer sem sértődött meg a kritikán. Igyekezett megfogadni a tanácsokat, mert nem akarta kétszer ugyanazt a hibát elkövetni. Ezért a csapat is hamar befogadta, egy percig sem volt gondja a beilleszkedéssel. Talán sosem láttam ennyire céltudatos játékost, mindig nyitott volt az újdonságra, és őszinte emberekkel vette magát körül. Sajnos nemegyszer tapasztaltam, hogy a fiatal tehetség, noha még semmit sem tett le az asztalra, különbnek érzi magát. Na, ez a fajta gondolkodás nagyon távol állt tőle."

Mivel a Chelsea kezdőjében tizennyolc esztendősen még nem tudta stabilizálni a helyét, egy szezont a West Bromwich Albionnál töltött – ahol Gera Zoltán csapattársa volt –, majd az Everton következett, Liverpoolból pedig tavaly nyáron költözött Manchesterbe. A korábbi csodagyerek 2017 nyarán nyolcvanötmillió euróért váltott klubot, ám a pénz és Európa egyik legerősebb csapata aligha részegítette meg. Jelleméről sokat elárul, ahogy a 2016-os Európa-bajnokság nyolcaddöntője után viselkedett, miután Belgium 4–0-ra legyőzte Magyarországot.

„A lefújás után szinte be sem értünk az öltözőbe, amikor már az ajtónk előtt állt, és megkérdezte, kimennénk-e hozzá Gera Zolival néhány percre. Kérte, hogy cseréljük el vele a mezünket, a folyosón pedig húsz percig beszélgettünk, olyan volt, mintha néhány nappal korábban váltunk volna el. Elmesélte, hogyan alakult az angliai karrierje, felőlünk is kérdezgetett, éppen olyan volt, mint korábban az Anderlechtben. Látszott rajta, hogy nem felejtette el, honnan jött.”

Ez pedig talán a fizikumnál is többet ér.

A következő részben:

Mit csinált José Mourinho, amikor játékosai ittas állapotban, alsónadrágban és stoplisban várták az edzésen?