„Löw számára minden ettől a meccstől függ.” „Négy ok, amiért egy vereség után Löwnek távoznia kellene.” „A DFB Löw-dilemmába keveredett.” „Oly sok vereség – távoznia kell Löwnek?”
Csak néhány az elmúlt napokban a német sajtóban megjelent cikkek címeiből. A Hollandiától elszenvedett 3–0-s vereség – az ősi rivális oranje sosem verte meg korábban ilyen különbséggel Németországot – kicsapta a biztosítékot a közvéleménynél és a sajtónál is.
Nem is feltétlenül a vereség ténye, hanem mikéntje volt a fájó: Amszterdamban úgy tűnt, a nyári vb-sokk ellenére semmi sem változott. Márpedig Joachim Löw úgy maradhatott pozíciójában, hogy beharangozta a változtatásokat. Ez a lehető legrosszabb képet festette – úgy tűnt, a szövetségi kapitány nem nyúl hozzá érdemben csapatához, márpedig a rossz eredményekkel párosuló változatlanság elviselhetetlennek tűnhetett. Jól mutatja ezt, hogy a különböző szavazásokon a szurkolók döntő többsége amellett volt, hogy a kapitányt távolítsák el posztjáról.
Az eredménytelenség–változatlanság „duó” kihúzhatta volna a szőnyeget Löw alól is, lévén kritikusai egyre hangosabbak lettek, támogatottsága pedig tovább erodálódott. Ugyanazok a hibák ismétlődtek meg: támadásban nem elég hatékony, dinamikus és nem is elég kreatív a német válogatott, a gyors kontrák ellen nincs ellenszere, különösen a Mats Hummels, Jérome Boateng duó tűnik „öregecskének”.
Ez így nem mehetett tovább.
Úgy tűnik, ezt Löw is érezhette – illetve valószínűleg azt is tudja, hogy még a szövetségi kapitányokkal híresen türelmes német szövetség tűrőképességének is van határa –, mert a franciák elleni mérkőzésre kicserélt öt játékost is a kezdőcsapatában. Hét 25 évnél fiatalabb játékos (Matthias Ginter, Niklas Süle, Thilo Kehrer, Joshua Kimmich, Leroy Sané, Timo Werner, Serge Gnabry) kezdett, Julian Brandt személyében pedig még egy beállt csereként.
A német válogatottnak 1908-as bemutatkozása óta ez a 14. naptári éve, amelyben negatív mérleget produkál(t). Közülük 5 esztendő az első világháború előtti, 4 a két háború közötti, 5 pedig az azóta eltelt időszakra esett. Utóbbi korszak negatív mérlegei a következő évekre vonatkoznak: 1955, 1956, 1964, 1985 és 2018. Az 1985-ös év megpróbáltatásai azzal kezdődtek a németeknek, hogy a magyar válogatott Péter Zoltán góljával győzött Hamburgban. Az 1954-es világbajnoki cím éppen ezen eredmények ismeretében – is – megy csodaszámba, hiszen a svájci vb utáni 18 meccsükből tizenkettőt elvesztettek, és csak ötöt nyertek meg a nyugatnémetek! Tegyük hozzá: az 1964-es pocsék év után két esztendővel, valamint az 1985-ös kudarcok után egy évvel egyaránt vb-ezüstérmes lett az NSZK. |
Bár az eredmény megint rossz volt, a játék képe egyáltalán nem: a német válogatott az első félidőben idegenben is a világbajnok fölé tudott nőni, a franciák pedig csak hatalmas erőt mozgósítva tudtak fordítani – no meg szükségük volt egy könnyű síppal befújt tizenegyesre is.
„Egy vereség, amely lélegzetvételt biztosít Joachim Löwnek. A szövetségi kapitány még pont jókor hallotta meg az idő szavát (...) A felforgatott és megfiatalított csapat bátor játéka és teljesítménye reményt keltő – már ha az edző tényleg tovább halad ezen az úton (...) Az nyitott kérdés, hogy Löw végső kétségbeesésében vagy belső meggyőződésből nyúlt bele ennyire a csapatba, fiatalított” – írja jegyzetében a Kicker. A Welt ugyancsak „lélegzetvételnyi szünetnek” minősítette a mérkőzést Löw szempontjából.
A Kicker újságírója, Oliver Hartmann kijelenti: Joachim Löw túl sokáig kapaszkodott világbajnokaiba, viszont végre felismerte, hogy váltani és fiatalítani kell – más lehetőség egyszerűen nincs.
Más kérdés, hogy a németeknek így is történelmi „kudarcévük” van. Sosem szenvedtek még el ennyi vereséget egy naptári évben. Ha nagyon demagógak akarunk lenni, arra is rámutathatunk, Gibraltár 2018-ban több tétmérkőzést nyert meg, mint Németország (természetesen a Nemzetek Ligája kialakításából adódik a különbség).
A világbajnokságról címvédőként már a csoportmérkőzések után hazautaztak, a Nemzetek Ligájában pedig valószínűleg a kiesés vár rájuk. Ha Németország november 19-én nem győzi le Hollandiát, akkor biztosan kiesik az A-ligából, de lehet, hogy ez a mérkőzés már tét nélküli lesz. Ha a hollandok november 16-án felülmúlják a franciákat, akkor szintén biztos a kiesés, ha ikszelnek velük, akkor pedig a németeknek egy 0–3-at kellene „visszafordítaniuk” Hollandia ellen, hogy megelőzzék egymás elleni eredményekkel az oranjét.
Szóval nagyon könnyen elképzelhető, hogy a nationalelffel az NL következő kiírásában már csak a B-csoportban találkozunk. A csapat felforgatása valóban megcsillantott valamit, ám ahhoz, hogy Löw megússza az eredménytelenséget, megőrizze posztját és újjá tudja építeni a csapatot, sokkal több kell. Ráadásul – mint minden szövetségi kapitány – ő is rengeteg, rajta kívül álló tényezővel kell, hogy számoljon.
Egy biztos: az eddigi úton nem tudott már tovább haladni, és ezt fel is ismerte. Más választása nem nagyon volt.
Németország–Spanyolország | 1–1 |
Németország–Brazília | 0–1 |
Ausztria–Németország | 2–1 |
Németország–Szaúd-Arábia | 2–1 |
Németország–Mexikó | 0–1 |
Németország–Svédország | 2–1 |
Dél-Korea–Németország | 2–0 |
Németország–Franciaország | 0–0 |
Németország–Peru | 2–1 |
Hollandia–Németország | 3–0 |
Franciaország–Németország | 2–1 |
Félkövérrel kiemelve: tétmérkőzés |
UEFA NEMZETEK LIGÁJA
A-LIGA, 1. CSOPORT
FRANCIAORSZÁG–NÉMETORSZÁG 2–1 (0–1)
Saint-Denis, Stade de France, 75 000 néző. Vezette: Mazsics (szerb)
Franciaország: Lloris – Pavard, Varane, Kimpembe, Lucas Hernández – Kanté (Nzonzi, 93.), Pogba, Matuidi – Mbappé (O. Dembélé, 86.), Giroud, Griezmann (Ndombele, 91.). Szövetségi kapitány: Didier Deschamps
Németország: Neuer – Ginter (Brandt, 83.), Süle, Hummels – Kehrer, Kimmich, T. Kroos, N. Schulz – Ti. Werner, L. Sané (Draxler, 75.) – Gnabry (Th. Müller, 88.). Szövetségi kapitány: Joachim Löw
Gólszerző: Griezmann (62., 80. – a másodikat 11-esből), ill. T. Kroos (14. – 11-esből)
1. Franciaország | 3 | 2 | 1 | – | 4–2 | +2 | 7 |
2. Hollandia | 2 | 1 | – | 1 | 4–2 | +2 | 3 |
3. Németország | 3 | – | 1 | 2 | 1–5 | –4 | 1 |