FFT: Kuyt megosztotta a legvadabb fenerbahcés történetét

– Számos poszton megfordultál a pályafutásod során. Melyik volt az első? (Jamie Cox, Facebook)
– Gyerekkoromban állandóan csatárként játszottam. Még akkor is támadó voltam, amikor az Utrechtbe igazoltam, amikor néha már feltűntem a szélen is. A Feyenoordban középcsatár lettem, és amikor meghívást kaptam a válogatottba, akkor is a támadósor jobb szélét erősítettem. Marco van Basten idején szinte kizárólag a széleken vitézkedtem.– Számos poszton megfordultál a pályafutásod során. Melyik volt az első? (Jamie Cox, Facebook)
– Gyerekkoromban állandóan csatárként játszottam. Még akkor is támadó voltam, amikor az Utrechtbe igazoltam, amikor néha már feltűntem a szélen is. A Feyenoordban középcsatár lettem, és amikor meghívást kaptam a válogatottba, akkor is a támadósor jobb szélét erősítettem. Marco van Basten idején szinte kizárólag a széleken vitézkedtem.

– Hogyan reagáltál, amikor Rafa Benítez megkért, hogy életedben először játssz a jobb szélen? (Storm Simpson, Facebook)
– A Liverpoolnál csatárként kezdtem meg a munkát, és minden nagyon szépen indult, mivel már az első időkben én lettem a csapat gólkirálya a Premier League-ben. Amikor éppen Arubában nyaraltam 2007-ben, azt olvasom az újságban, hogy a klub leigazolt egy bizonyos Fernando Torrest. A következő idényben nem indultak jól a dolgok. Édesapám meghalt, és az első néhány hónapban megszenvedtem a játékkal is. Torres és Steven Gerrard kitűnően kezdtek, az utóbbi mindjárt a tízes mezben. Így lett helyem a jobb szélen. Az egyik első, igazán fontos mérkőzésemet az Inter ellen játszottam, és attól a perctől kezdve minden jóra fordult. Szereztem néhány igen fontos gólt, és adtam néhány fontos gólpasszt. Minden a helyére került, és jól illettem bele abba a rendszerbe.

– Nagyon ideges voltál, amikor elvállaltad a tizenegyesed a Chelsea ellen a 2007-es Bajnokok Ligája-elődöntőjében? (Andre Green, Lambeth)
– Mi tagadás, tényleg idegtépő volt, ahogyan az egész mérkőzés is. A hosszabbítás perceiben szerzett gólunkat nem adták meg, pedig azzal eldőlhetett volna. Miközben ment a párbaj, mindvégig csak arra gondoltam, hogy be kell kerülnünk a döntőbe. Aztán nyilvánvalóvá vált, hogy a negyedik lövőként el is dönthetem a mérkőzést. Még ma is a fülembe cseng az a zaj, ami a stadionban uralkodott el, miután betaláltam. Ez volt az egyik legemlékezetesebb estém az Anfielden. A BL-meccsek mindig is emlékezetesek maradnak, és volt néhány nagy csatánk a Barcelona és a Real Madrid ellen is. Abban az időben rengetegszer kerültünk össze a Chelsea-vel. Mindez José Mourinho idejében történt, akiről köztudott, hogy szeretett egy kis olajat önteni a tűzre. Nyolc éve a legjobb nyolc között találkoztunk velük, akkor Guus Hiddink irányította a csapatot. Odahaza három egyre kaptunk ki, de idegenben őrült, négy négyes döntetlent játszottunk. Akkoriban a Liverpool sosem adta fel.

– Fernando Torres vagy Luis Suárez? Melyikük volt jobb, amíg a Liverpool játékosa voltál? (Rob Kennedy, Dublin)
– Nehéz kérdés, nem lenne igazságos, ha választanék közülük. Abban a kitüntetésben lehetett részem, hogy akkor láthattam Torrest, amikor a pályája csúcsán járt. Akkoriban senki sem jutott el olyan magasra, mint ő. Sajátos játékstílus, robbanékonyság jellemezte. Ha szemben állt az ellenfél kapujával, életveszélyt jelentett. Ha megfelelően kiszolgálták, mindig benne volt a siker lehetősége. Luis egészen más, ugyanakkor ő is fantasztikus csatár. Játék közben és a pályán kívül különböző karakter. A játékon kívül kimondottan nyugodt figura, aki két lábbal a földön jár. A pályán viszont mindent megtesz a győzelemért. Ez a jellemvonása néha problémákat is okozhat, de pont ettől annyira jó. Mielőtt megvette volna a Liverpool, kikérték az én véleményemet is. Természetesen nagyon pozitívan beszéltem róla. Amikor megtudtam, hogy hamarosan aláírják a szerződést, csak akkor hívtam fel, hogy gratuláljak. Azt is hozzátettem, hogy ha neki vagy a családjának bármire szüksége volna akár a lakhatással kapcsolatban is, azonnal hívjon. Az első pillanattól kezdve volt köztünk valami kapocs, ami a családjainkra is igaz. Ez a pályán is megmutatkozott. Az első hat hónapban ragyogó párost alkottunk elöl, és nagyon jól ment a játék. Mindketten szórtuk a gólokat, és nagyon sokat hozzátettünk a csapat sikeréhez.

– Azt mondják, Törökországban a futball gyakran az őrülettel egyenlő. Mi volt a legvadabb, ami veled történt, amíg a Fenerbahce játékosa voltál? (Will Newman, Oxford)
– Játszottunk egy mérkőzést a Trabzonspor ellen, és teljesen elszabadult a pokol. Olyannyira elfajultak a dolgok, hogy a meccs végeztével négy órán keresztül kellett még rejtőzködnünk az öltözőben az ellenfél szurkolói elől. Végül egy felfegyverzett rendőrautóban vittek ki a repülőtérre. A törökök rendkívül mélyen megélik az érzelmeiket, ami általában pozitív, de azért van, hogy nem olyan jó.

A teljes cikket elolvashatja a FourFourTwo oldalán, ide kattintva!