FFT: Zanetti Mourinhóról és a bundabotrányról

Részletek az interjúból:

– Miért akadtál ki annyira, amikor Roy Hodgson pont a tizenegyespárbaj előtt lecserélt az 1997-es UEFA-kupa­-döntőben? Milyen volt Roy edzőnek? (Stu Greenhalgh, Merseyside)
– Akkor és ott nem akartam elfogadni, hogy lehoz a pályáról. Jól játszottam, és nem hittem, hogy Nicola Berti, akit he­lyettem küldtek fel, berúgja a bün­tetőt. Később már megértettem, miért cserélt le, de akkor a pillanat he­vében rea­gáltam. Royjal még aznap este össze­ölelkeztünk, és a mai napig jóban vagyunk. Jó vezető volt, mindig készen állt, és ügyelt az apró, de fontos részletekre.

– Lett volna lehetőséged Angliába szerződni a pályafutásod során? (Matthew Newton, Twitter)
– Igen, úgy a kilencvenes évek végén volt szó arról, hogy a Manchester United szívesen átigazolna. Egyszer egy reptéren találkoztam Alex Fergusonnal, amikor a feleségemmel épp Angliában jártunk. Fociról beszélgettünk, de én mindig is ragaszkodtam ahhoz, hogy az Internél maradjak, még a nehéz években is, szóval nem szívesen mentem volna el. Ám nem csak a Unitedről volt szó, több nagyobb angol csapat is bejelentkezett, viszont az Inter iránti rajongásom mindig győzött.

– Az Inter 2010-ben tíz emberrel kitartott a Camp Nouban, és végül bejutott a BL-döntőbe. Ez volt a legjobb védelmi felállás, amiben valaha szerepeltél? Mit láttál, milyen érzés volt ez José Mourinhónak? (Salvo Mazzei, Twitter)
– Először is, ne feledkezzünk meg az odavágó csodálatos támadóiról, akik megszorongatták a Barcelonát a San Siróban. Hiába játszottunk szinte az elejétől gólhátrányban, annyira biztosak voltunk a dolgunkban, hogy egy kényelmes 3–1-re fordítottuk az állást. A visszavágó gyönyörű védelmi felállás volt, nem vitás, de nem ez volt a célunk. Egyszerűen nem tehettünk mást, miután Thiago Mottát harminc perc után leküldték a pályáról. Tanúságot tettünk az Inter karakteréről, erejéről, elkötelezettségéről és összetartásáról, s kivívtuk a helyünket a döntőben egy olyan klubon át, amelyet a világ legjobbjának tartottak, egyesek szerint a valaha volt legjobb csapatnak. Játékosként előfordul, hogy valahogy megérzi az ember, most valami jó fog történni: hogy most képes lesz véghez vinni a lehetetlent. Láttam az elszántságot Samuel Eto'ón: bár amúgy csatár volt, az egész meccset gyakorlatilag balhátvédként töltötte mellettem, annyira szükség volt a védekezésre. Hajlandó volt áldozatot hozni a csapatért, hogy távol tarthassuk Lionel Messit, Xavit meg a többieket. Ez is azt mutatta, mennyire akartuk azt a döntőt.

– Mourinho eléggé megosztó személyiségnek számít Olaszországban, gyakran hajba kap a sajtóval. Ez hogyan jött át a játékosoknak? Átragasztotta rátok is az ostromhangulatot? (Felipe Toledo, Facebook)
– Mourinho zseniális vezető. Igazán karakteres személyiség, és minden meccset a legapróbb részletekig előre megtervezett. Elérte, hogy mindannyiunk tisztában legyen vele, mi a dolga, és bármi történt, minden helyzetben előre tudtuk, mi a teendő. Ez az ő titkos fegyvere. Abban a két idényben, amíg nálunk dolgozott, mindig elképesztően fel voltunk készülve.

A teljes interjút elolvashatja a FourFourTwo oldalán, ide kattintva!