Bölöni László: Óvatosan kell bánni a szavakkal

– Tizenhárom győzelem, hat döntetlen és öt vereség az FC Antwerp eddigi mérlege, s csupán rosszabb gólkülönbséggel szorul a tizenhat csapatos belga élvonal harmadik helyére. Elégedett az eddigi teljesítménnyel?
– Óvatosan kell bánni a szavakkal – válaszolta megkeresésünkre Bölöni László, a patinás belga együttes 65 esztendős, magyar származású vezetőedzője. – A futballban pillanatok alatt változhatnak az eredmények és a helyezések, másrészt rendkívül sok energiát fektettünk abba, hogy ott legyünk, ahol jelenleg vagyunk. Talán erőn felül is teljesítettünk.

– Egy évvel ezelőtt a spanyol edzőtáborból visszatérve bukdácsolt a csapat, most azonban szinte szárnyal. Jobban sikerült a felkészülés, vagy más okai vannak a sikeresebb szereplésnek?
– Ugyanott és ugyanúgy készültünk, mint tavaly. Tehát az okok nem a helyszínben és az edzésmunkában keresendők. Több tényező is közrejátszott az egy évvel ezelőtti eseményekben. Több hiba miatt nem úgy alakultak az eredményeink, ahogyan elterveztük, ám mielőtt azt hinné valaki, hogy külső tényezőkben keresem a botladozás okait, téved. A hibákat ugyanis mindig az edző követi el.

– Miben hibázott?
– Elsősorban abban, hogy két-három tehetségesnek tartott játékos igazolását javasoltam, akikről azt hittem, a segítségünkre lehetnek, s megoldják gondjainkat, amelyek a játékunkban jelentkeztek. Utólag belátom, túl sokat vártam tőlük, erőnlétben és mentálisan is. A tehetség ugyanis manapság már kevés, ha nincs erőnlét és megfelelő hozzáállás, semmire sem lehet menni a mai futballban.

– Pedig előszeretettel nyúl a fiatal labdarúgókhoz, sok tehetség éppen önnek köszönheti, hogy ismert, elismert futballista lett.
– Oszlassuk hamar el ezt a súlyos tévedést! Bár valóban figyelemmel kísérem a fiatal labdarúgókat, követem a fejlődésüket, nálam egyáltalán nem jelent előnyt a fiatalság, a kor. Hogy értsék, miről beszélek, néhány példát említek. Portugáliai edzősködésem idején valóban nálam játszott először Cristiano Ronaldo a Sporting felnőttcsapatában, de annak idején én játszattam a francia Nancyban az akkoriban harminchat éves Tony Cascarinót, s az ír center alig több mint száz meccsen negyvennégy gólt szerzett. Vagy itt van velünk Antwerpenben korábbi játékosom, a kongói válogatott Dieudonné Mbokani, a csatár már elmúlt harminchárom éves, és az egyik leghasznosabb labdarúgóm. Szóval, a fiatalság nem előny, az számít csupán, hogy a játékos segítségére van-e a csapatnak vagy sem.

– Nemcsak mondta, hanem edzői karrierje során bizonyította is, hogy figyelemmel kíséri a fiatal játékosok fejlődését. Antwerpenben jelenleg van olyan labdarúgó, akire nagy jövő vár?
– Hetek óta az első csapattal készül egy tizenhét éves fiú. Bajnokin nem játszott, nem is tagja még a keretnek, jobb oldali védőként futballozik, s hamarosan posztja legjobbja lehet.

– Eddig négyszer szerzett bajnoki címet a százharminckét éve alapított klub, legutóbb hatvankét éve végzett a tabella élén. Ennyi év után lát esélyt a bajnokság megnyerésére?
– Azt mondta egyszer egy brazil, hogy a futballban minden megtörténhet, én meg állítom, hogy bár igaz a mondás, hit és munka nélkül nincs eredmény – tehát tenni is kell azért, hogy minél jobb legyen a csapat. De eszembe jutnak a holland legenda, Johan Cruyff szavai is, aki szerint fontos az elsőség, de fontosabb, hogy ott légy a legjobbak között.

– Magyarként mekkora nyomás nehezedik önre Antwerpenben?
– A világ egyetlen szegletében sem könnyű az edzők élete, minket csak az eredmények védhetnek meg. Nekem valamivel könnyebb itt, egyrészt mert jelenleg megy a csapatnak, másrészt pedig Fazekas László nimbusza – akit talán jobban elismernek Antwerpenben, mint Magyarországon – egyfajta oltalmat jelent, amellyel persze visszaélni nem szabad és nem is lehet.