FFT: miért imádta mindenki a FIFA 98-at?

Egy szemcsés videofelvétel egy sífelvonóról sok gyerekben csodás emlékeket idézhet fel egy régi családi síelésről. De ma már sok gyereknek a szemcsés képernyő inkább a kezdeti számítógépes FIFA-játékokra emlékeztet. Mondjuk az apuka kényelmetlen bőrfotelében töltött hosszú órák, amelyek a billentyűzet, a képernyő, a monitor – és a focijáték bűvöletében teltek. A FIFA 98: Út a világbajnokságra egy új korszakot nyitott a focis játékok történetében.

Hogy lehetne elfelejteni a mámorító pillanatokat, amikor kezdődik a gépen a Brazília–Argentína mérkőzés, feltűnik nyitásként a riói Megváltó-szobor, aztán a Maracana Stadion, majd a pálya, és John Motson hangja, akinek orgánuma egy évtizedig volt a FIFA-játékok velejárója. Andy Grey volt a kommentátortársa, remekül kiegészítették egymást a sablonos mondatokkal.

A játékstílus nem volt túl bonyolult: ha egy játékosod megkapta a labdát az ellenfél térfelén, megnyomtad a sprint gombot, lefutott néhány védőt, csinált egy Maradona-szerű szlalomot, majd megjátszotta a kopasz középcsatárt, bizonyos Ronaldót, és már lehetett is menni középkezdéshez. Általában megoldotta. Az argentin védők lelkesen asszisztáltak a gólhoz, csak a gólörömkor akaszkodott bele Ronaldóba néhány kék-fehér mezes védő…

A FIFA 98-játék után nosztalgiázó cikk elolvasható a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!