Ízelítő a nagyinterjúból:
– Első klubodnál, a Newell's Old Boysnál egy panzióban laktál, a földön aludtál, és közös borotvát használtál. Milyen volt mindez, és milyen egyéb gondokkal kellett megküzdeni? Igaz, hogy még az étrendeden is változtatni kellett, amikor odakerültél? (David Gorvin, Dublin)
– Majdnem a földön. A matracok ilyen vékonyak voltak (ujjaival mutatja), úgyhogy majdnem a földön. Az étrendem csak az egyik volt, amin változtatnom kellett. Hozzá kellett szoknom egy nagyváros életéhez is, mivel én egy kisvárosból származom. Szülővárosomban bárhova eljutottam gyalog, itt azonban buszra kellett szállnom, meg kellett jegyeznem az utcákat, címeket, és távol voltam a családomtól, a barátnőmtől. Kemény volt.
– Igaz, hogy amíg Firenzében éltél, az emberek mindenféle ajándékokat hagytak a házad előtt, kezdve a húsvéti tojástól a tele olajoshordóig? Mi volt a legfurcsább ajándék? (Lewis Marseden, Portsmouth)
– Mindenfélét kaptam: ételtől a motorkerékpárig! Mindent! Bort meg mindenfélét. Szinte mindennap volt valami. Az emberek nagyra értékelték a csapatért tett erőfeszítéseimet, és így próbálták meghálálni.
– Először 1994-ben léptél pályára világbajnokságon. Hogyan hatott Maradona botránya a válogatottra? Utólag nem gondolod, hogy a pályán kívüli problémák nélkül aranyérmesek lehettetek volna?(Adam Wright, Blackpool)
– Szerintem Maradonával ugyanúgy nyerhettünk volna, mint nélküle. Az, hogy a válogatottban volt, nyilván növelte az esélyeinket. Nélküle is számos lehetőségünk adódott, de a botránynak több egyéb hatása is lett a csapatra, bár akkor még azt hittük, hogy nem.
A terjedelmes interjú elolvasható a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!