Ízelítőként részletek az FFT Sandróval készített interjújából:
– Hogyan kerültél a Tottenhambe?
– Számos csapattal hírbe hoztak, de az első, amelyik elfogadható ajánlatot tett, a Spurs volt. Volt egy kellemetlen időszak, mert az Internacional elnöke azt mondta, hogy nem adnak el áron alul. A klub nagyon jó időszakát élte, így szerinte az árfolyama is emelkedett. Hat hónapon át tartott a folyamat, mivel az Inter nem akart elengedni, mielőtt befejeződött a Libertadores-kupa. Ennek köszönhető, hogy az utolsó mozdulatom a serleg magasba emelése lett. Csodálatos volt.
– A Tottenham szurkolói „Vadállatnak” hívtak.
– Tetszett, bár a családom nem értette az elején. Amikor hozzám került a labda, a szurkolók vadállathangot kezdtek el kiadni, a családtagjaim meg azt hitték, hogy pfújolnak!
– Milyen emlékeid vannak az első BL-meccsedről, amikor a Tottenham nyert a Milan otthonában?
– Csodálatos volt! Felmentem a pályára, és a hangszórókból a Sweet Child O' Mine szólt a Guns N' Rosestól. Nagy meccs volt. Wilson Palacios és én voltunk a védekező középpályások. Előtte nem volt időnk összeszokni, de jól ment a játék. Én szedtem össze azt a labdát, amiből a gólunk született. Aaron Lennon szaladt el a jobb szélen, és adott egy gólpasszt Peter Crouchnak. Nem akartam elhinni.
– Bale nagyon jó volt?
– Amikor először edzettem a Tottenhamben, megkérdeztem a csapattársaimat, hogy ki ez a srác, ugyanis nem tudom utolérni, kiválóan lő, fejel, őrület! Igénybe vett a tréningen, ha ellene voltam. Még csak balhátvéd volt, de úgy repült, akár a golyó!
A teljes interjút elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!