AIPS: „Az üres stadion olyan lesz, mint a test lélek nélkül”

– Úgy tűnik, a vírus a sportmédiát is megtámadta.
– Nem normális a helyzet. Televíziónál dolgozom, és ahogyan sok más helyen, nálunk, a NET Tv-nél is otthon készülnek a műsorok, csak egy szerkesztő és egy technikus van bent a stúdióban, hogy összehangolja a munkát. Probléma ez, de felfogható kihívásként is, amellyel mindenki igyekszik legjobb tudása szerint megbirkózni. Nincsenek sportesemények, leálltak a futballversenyek is, a sport népszerűsége most önmagában nem tartja fent az érdeklődést a sportmédia iránt. Ráadásul az újságok, televíziók, rádiók számára küzdelmet jelent az is, hogy elmaradnak a hirdetők, a szponzorok.

– Milyen túlélési stratégiát követnek az európai sportsajtó szereplői, hogyan változott a megjelenő tartalom?
– Magától értetődő, hogy a figyelem középpontjában a Covid–19 vírussal kapcsolatos hírek állnak a sport vonatkozásában is. Ugyanakkor megnőtt a felület és az érdeklődés a háttértémák iránt, nagyobb hangsúlyt kap a sporttörténet, több lehetőség nyílik egy-egy ismert sportszemélyiség portrészerű bemutatására.

– Különös jelenséget tapasztalni a sportvilágon kívüli hírekre hagyományosan nyitott olasz sportsajtóban: előfordul, hogy a La Gazzetta dello Sport online kiadásában a vezető tartalom a vírus elleni állami intézkedéseknek, közérdekű információknak szentelt cikk. Egyetért a rendhagyó szerkesztési módszerrel?
– Kizökkent időszakot él meg Olaszország is, az általános véleményem azonban az, hogy ha helyet kapnak a sportsajtóban a politikai hírek, a kormány vagy a különböző pártok üzenetei, veszélybe kerül a média szuverenitása.

– A sportújságírók között fokozott bizonytalanságot élnek meg a szabadúszók, akiknek fenyegetett helyzetére az AIPS is felhívta a figyelmet.
– Sajnos sokaknak okozott váratlan nehézséget a sportélet leállása, az viszont biztató, hogy több országban – így Olaszországban vagy Németországban – tettek lépéseket a pénzügyi védelmükre.

– Nap mint nap hallani, hogy a világ nem lesz már olyan, mint a koronavírus előtt. Hosszú távon mi változhat a sportmédiában?
– Amíg nem tér vissza az élet a rendes kerékvágásba, nehéz előrejelzéssel szolgálni. Ami a sporteseményeket illeti, abban biztos vagyok, hogy a zárt kapuk mögött rendezett események nem helyettesítik a nézők előtt zajló meccseket, versenyeket. Olyan a szurkolómentes stadion, mint a test lélek nélkül.

– Negyvenhét éve dolgozik a sportmédiában, fél évszázad leforgása alatt gyökeresen átalakult a terület. Miben más a mai sportújságírás?
– A technikai fejlődés és a mindennapok változása azt hozta magával, hogy manapság könnyebb elindulni a pályán. Ugyanakkor azt érzem, sokszor hiányzik az újságírói felelősség. Hozzászoktunk ahhoz, hogy a közösségi médiában mindenki véleményt formál mindenről, elmosódtak a határok a hivatásos és az amatőr újságírás között. Jelzi a hozzáállás változását, hogy amíg én annak idején több mint egy év tréning után kaptam meg az első megbízatásomat, manapság sok újságíró egy hét után azt hiszi, hogy ért a szakmához.

–Messzebb került egymástóla sportoló és az újságíró is.
– Abszolút igaz! Húsz éve a szerkesztőségben dolgozók ismerték a játékost, a versenyzőt, az edzőt, félig-meddig baráti kapcsolat alakult ki köztük. Ha ma szeretnél valakivel interjút készíteni, először fel kell keresni az illető menedzserét, egyeztetni arról, hogy milyen szponzori tartalmakat kell a cikkben megjelentetni, aztán lehet hívni a sportolót, aki kezdésként közli veled, hogy két perce van a beszélgetésre. Sok primadonnát látunk a sportban, akik törekednek is arra, hogy primadonnaként viselkedjenek.

– Évtizedek óta tevékenykedik a Nemzetközi Sportújságíró-szövetségben – jelenleg a szervezet alelnöke és az európai tagozat elnöke, önéletrajza szerint sorozatban harmincnyolc AIPS-kongresszuson vett részt –, az idők során így számos magyar kollégával dolgozott együtt.
– Minden magyart jól ismertem az AIPS vezetőségi tagjai közül! Még fiatalon volt szerencsém Szombathy István keze alá dolgozni, a Népsport képviseletében tizenhárom évig, 1977-ig töltötte be ő a főtitkárhelyettesi tisztséget. Intelligens, szikrázó elme volt, és mindig kedves a munkatársaival, főleg, ha megkínálták konyakkal. Utána Gyulai István került a pozícióba – ő főtitkár is lett –, később Gyárfás Tamás, majd Boskovics Jenő. A magyar sportújságírás képviselete ma is fontos az AIPS-ben, a magyar szervezet Szöllősi György, az AIPS Europe alelnöke és Csisztu Zsuzsa, az AIPS végrehajtó bizottságának tagja vezetésével kiváló kongresszust rendezett az idén Budapesten. Még éppen időben: az volt talán az utolsó hivatalos esemény a vírus európai kirobbanása előtt.

– A budapesti gálán ön adta át Hosszú Katinkának az Év európai női sportolója elismerést. Mi emeli ki a magyar úszónőt a sportolók mezőnyéből?
–A legutóbbi négy évben háromszor nyerte el a díjat, és ez üzenettel szolgál. Hosszú Katinka az elmúlt öt-hat évben feltűnően kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt, ami rendkívüli kitartását, fegyelmét dicséri.