FFT: amikor a futball hazatért – az 1996-os Eb

A kora hajnali órákban, 1996. június 27-én a Wembley környéke úgy nézett ki, mint egy kataklizma utáni tájkép. Az utcákon halomban a szemét, a reflektorokat lekapcsolták, Angliára sötétség borult. Csak a szívfájdalom maradt. Egy csapat fiatal verődik össze egy közeli bárban, egyszerűen csak nem akarnak lefeküdni. Még mindig nem hiszik el, hogy vége, hogy fel kell ébredni az álomból. Az elődöntőben Németország kiütötte Angliát – már megint Németország, és megint úgy, ahogy szokta: tizenegyesekkel.

„Miután elbuktuk otthon az elődöntőt, senki sem akart hazamenni a meccs után – mondja az FFT-nek Teddy Sheringham.– Mindenki ott akart még maradni a csapattársakkal, beszélgetni még egy kicsit, sörözgetni, együtt viselni a vereség terhét.”

De másnap már nem volt kegyelem. A sajtó és a közvélemény nekiesett a csapatnak, és mindenkiről leszedték a keresztvizet. Túlfizetett sztárocskák, bohócok, részeges semmirekellők lettek az addigi hősökből. Másfél évtized múltán azonban változnak a dolgok: ma már mindenki úgy tekint azokra a srácokra, mint az angol futball utolsó nagy hőseire. Az Eb-t elbukták, de megnyerték maguknak a nemzetet. Nézzük, hogyan csinálták…!

Az 1996-os Európa-bajnokság története angol szemmel elolvasható a FourFourTwo.hu-n, IDE KATTINTVA!