FFT: a futballvilág legjobb vízhordói

Ízelítő a gyűjteményből:

Zakariás József
Az Aranycsapat szürke eminenciása a zsenik árnyékában végezte el a piszkos munkát. Olyan szorgalmasan szerezte meg, főképp oly pontosan osztotta el a „zsugát”, hogy kihagyhatatlan lett az ötvenes évek magyar válogatottjából. Bozsik, Puskás és Hidegkuti mögött a stabil háttérmunkás, aki soha, egyetlen percre sem lépett ki a szerepéből. Nem véletlen, hogy harmincöt válogatott meccs alatt egyetlen gólt sem szerzett. Mégsem kritizálták, mert nem is ez volt a feladata.

Gennaro Gattuso
A 2000-es évek Milanjának alapembere saját bevallása szerint a Rangersnek és a kutyájának köszönheti a tökéletes erőnlétét. Skóciában verték bele a madáchi alaptételt: az ember célja a küzdés maga. A Milanban Seedorf, Kaká és Pirlo, a válogatottban Pirlo és Totti mellett rombolt kegyetlen pontossággal. Puhl Sándor búcsúmeccsén óriási kapufás gólt vágott az angoloknak. Miután Allegri edző határozottan érzékeltette vele, hogy eljárt felette az idő, Vanczák Vilmos csapatába, a Sionba igazolt.

Claude Makélélé
Az ő távozásával ért véget a Real Madrid galaktikus korszaka. Pedig ő volt a motor, aki Zinédine Zidane, Luís Figo és Ronaldo mellett hajlandó volt zokszó nélkül cipelni a zongorát. Később a Chelsea-ben Frank Lampard többek között miatta tudott kiteljesedni, és 2006-ban a francia válogatott leginkább neki (és Patrick Vieirának) köszönhette, hogy hét meccsen csak három gólt kapott a németországi világbajnokságon.

A teljes cikk elolvasható a FourFourTwo.hu-n, IDE KATTINTVA!