Dél van Quilicurában, Santiago lepusztult vonzáskörzetében. Bár közel van a chilei nemzetközi repülőtér, a Santiago Morning FC edzőpályája olyan, mintha egy másik bolygón lenne. Egy úton lehet csak megközelíteni, mellette sárból és nagy kövekből húzódik egy sáv, az volna a járda. Nincs a közelben semmilyen építmény, olyan egység, ami alapján be lehetne azonosítani a helyet. Kacsák, tehenek, disznók kísérik tekintetükkel az érkező játékosokat. Csak a le- és felszálló repülők törik meg néha a csendet.
Amint az edzés véget ér, a játékosok gyorsan távoznak, hogy kihasználhassák a rövid kis szabad délutánt, mielőtt kezdetét venné az Universidad de Chile elleni, holnapi nagy mérkőzés.
Fernando López, a csapatkapitány még szeretne elugrani vásárolni, az argentin csatár, Pablo Vranjicán siet haza, mert a szülei jönnek látogatóba, mások a gyerekekért mennek az iskolába, asztalt foglalnak egy étterembe, bankba vagy moziba igyekeznek. Ez idáig rendben is van. De van még egy középpályás, Makszim Molokojedov. Neki a börtönbe kell visszaérnie.
Röviddel délután három óra előtt a szép, kerek világ bezárul a 24 éves orosz számára. Ekkor szűnik meg focista lenni, és válik újra fogollyá. Öt másik társával osztozik egy cellán az Ex Penitenciariában, Chile egyik leghírhedtebb börtönében. Kettős életet él, de a legfurább értelemben: reggel fél nyolc és délután három között futballista két állandó őr jelenlétében.
„Ez a legkülönösebb és legszebb történet, ami pályám során megesett velem – mondja Hernán Ibarra, a Morning edzője az FFT-nek. – Nem hiszem, hogy van más olyan fogvatartott, aki büntetése idején futballistaként dolgozhatott.”
Vannak persze más focisták is, akik börtönben végezték, volt, aki adócsalásért, mások szexuális zaklatásért, ittas vezetésért, néhányan gyilkosságért is. De hogy valaki büntetése idején aktív játékos legyen? Ilyen csak egy van: Makszim Molokojedov. Története pedig nem hétköznapi, de ezt úgyis sejtik már.
A nem hétköznapi történet elolvasható a FourFourTwo.hu-n, IDE KATTINTVA!