FFT: megjelent a FourFourTwo magazin decemberi száma!

A tartalombólA tartalomból

• Címlapsztárunk Arsene Wenger. Az Arsenal élén töltött ragyogó időszakának köszönhetően ott a helye minden idők legnagyobb edzői között, még akkor is, ha az utolsó néhány idény már nem alakult túl rózsásan. A francia szakember sok mindenről mesélt magazinunknak, volt ideje átgondolnia mindent az Arsenal nélkül töltött két évben.

• Kuriózummal is szolgál ez a lapszámunk: nem akárki küldött a magyar szerkesztőségnek cikket, mint a magyar származású Joe Eszterhas, a világhírű forgatókönyvíró, aki az Elemi ösztön, a Flashdance és a Hazudozni Amerikában című alkotásokkal beírta nevét a filmtörténelembe. Ohiói otthonában azért fűzte be a papírt – szó szerint értendő, ugyanis írógépet használ –, hogy megismertesse az olvasókkal, miért is vállalta el, hogy megírja a legismertebb magyar, Puskás Ferenc életéről szóló játékfilm szövegkönyvét.

„Mély vonzalmam Puskás Öcsi iránt elválaszthatatlanul összefonódik az apám iránt érzett szeretettel. Eszterhás István író volt, magyar nyelven alkotott. Mély szegénységben nőtt fel Kispesten. (...) Amikor az apám elkezdett befutni, a Kispest Futball Club igazgatója lett, ebben a beosztásban találkozott a kivételesen tehetséges tinédzserrel, Puskás Öcsivel. Cimborák lettek. Apám nagyon szerette Puskást. Nemcsak a tehetsége miatt, hanem mert tele volt tűzzel, melegséggel és ádáz magyar futballszenvedéllyel...

Mesélt Öcsi bácsi mérkőzéseiről, káprázatos góljairól és győzelmeiről. (...) Korai tinédzser éveimet tapostam, amikor találkozhattam a híres Öcsi bácsival. Clevelandbe látogatott. Öcsi bácsi amolyan focigyorstalpalót tartott egy iskolai pályán, miközben egy csoport magyarral beszélgetett... Egyszer csak hozzám fordult, és megkérdezte: »Focizunk egy kicsit?«. Földbe gyökerezett a lábam. Tudtam, hogy ez olyan, mintha Babe Ruth hívna baseballozni vagy Otto Graham amerikai futballozni. Vagy mintha a profi bokszolóval, Joe Louisszal flangálnék.”

Joe Eszterhas Az én Öcsi bácsim című cikkben a továbbiakban feleleveníti, hogyan kérte fel Andy Vajna producer a munkára; beszámol magyarországi anyaggyűjtéséről, arról, hogyan mentette meg az életét Puskás Ferenc a háború után; madridi balesetéről a Bernabéu-stadionban; valamint mikor és miképp találta ki, mi legyen a Puskás-film címe.

• A Kérdezd meg pacekba! című népszerű rovatban ezúttal Luka Modric válaszolt az FFT-olvasók kérdéseire. „Amikor hívtak, hogy enyém az Aranylabda, nem tudtam felvenni, egy kicsit le kellett nyugodnom előtte” – mesélte a Real Madrid horvát csillaga.

• Thiago Alcantara a BL-győzelem után a Bayern Münchentől a Liverpoolhoz szerződött. A Pool a spanyol zseni igazolásával megdöntötte a Premier League rekordját: Thiago rögtön belopta magát a Vörösök szívébe, pedig a java még hátravan. Úgy tűnik, az évszázad igazolása állócsillag marad a labdarúgás egén.

• Húsz éve vége szakadt a Coventry majd' három és fél évtizedes sikersorozatának az első osztályban, azóta azonban a kiesés a legkisebb gondjuk: a pénzügyi válság, a stadionmizéria meg a túlsúlyos elefánt csak még keservesebbé tette a klub életét…

• Peter Schmeichelnek nagyszerű pályafutása volt, amit felidézünk. Nyolc év, tíz nagy trófea és olyan búcsú, hogy azt Hollywood is megirigyelné. Elbánt Bergkamppal, és Sir Alex Ferguson kirúgta őt a csapatból, hogy aztán később legenda váljon belőle.

• És egy másik múltidézés: amikor Paul Gascoigne a Kettering vezetőedzője lett, a csapat szurkolói mertek nagyot álmodni. De hiába volt nagy hatással mindenkire, az ital csúnya véget vetett a próbálkozásnak.

• Ki ne emlékezne az Anzsi Mahacskalára? Szupersztár igazolások, európai címek és első osztályú utazások álma látszott valóra válni a milliárdos tulajdonos jóvoltából, de Dzsudzsák Balázs egykori klubja most az orosz harmadosztályban küzd a túlélésért.

• A Döglött akták című sorozatunkban hónapról hónapra sorra kerül egy a magyar futball számos abszurd „ügyirata” közül. Ezúttal Davide Lanzafame bundaügyének históriája került terítékre.

• Folytatódik Vörös Csaba sorozata, amelyben elképesztő eseményeket dolgoz fel a szerző a levéltári titkosítás alól feloldozott dokumentumok segítségével. A legújabb részben arról ír: az 1970-es években a titkosszolgálatok ugyanolyan intenzitással üldözték a látókörükbe került labdarúgókat, mint a korábbi évtizedekben, mégis erről az időszakról sokkal kevesebb adat maradt fenn. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára olyan iratokat őrzött meg ezen időszakról, amelyek arról tanúskodnak, hogy ha nem is volt az utólag konszolidált Kádár-kor kiszolgálóinak valódi ellenségképe, akkor sem estek kétségbe: kreáltak maguknak.