Játékossors: a holland válogatott védő megnyílt, és beszélt a pánikrohamairól

„Kedves Mindenki!

Szeretném megosztani veletek személyes történetemet és tájékoztatni titeket az állapotomról” – kezdett bele Van Der Wiel.

„Több mint egy éve küszködök pánikrohamokkal és szorongással, amely akkor kezdődött, amikor a Los Angeles-i házamban pihentem. Akkor még nem tudtam, mi történik velem, és azt hittem, szívrohamom volt. Először azt hittem, hogy valami fizikálisan nincsen rendben velem. Az orvosi vizsgálatok azonban azt mutatták ki, hogy a testemmel minden rendben van. Ennek a megerősítése után kezdtem el fókuszálni a mentális tényezőkre, és ez a munka a mai napig tart.

Van pár oka annak, amiért ez történik velem, és ezeket szeretném megosztani veletek. Mint profi futballista, mindig nyomás alatt voltam, hogy a legjobbamat nyújtsam, függetlenül attól, hogyan is éreztem valójában. Mindig háttérbe szorítottam az érzelmeimet, és ez az évek alatt megbosszulta magát. Frusztráció, düh, csalódottság, szomorúság – ezeket mind kizártam, és csak előre tekintettem a pályán és a pályán kívül egyaránt. Könnyű magadnak azt mondani, hogy „nem érdekel”, és én éppen ezt csináltam. A karrierem szempontjából az elmúlt néhány év nem volt könnyű. Miután nem voltam maradéktalanul boldog Párizsban, és nehéz évet töltöttem Isztambulban, valamint rossz hónapjaim voltak Cagliariban, a legnagyobb érzelmi csapást akkor kaptam, amikor kénytelen voltam elhagyni a Toronto FC-t. Az imént említett számtalan rossz élmény után végül egy nagyszerű évet töltöttem Torontóban. Szerettem a csapatot, az embereket és a várost. Elképzeltem, hogy még legalább 5–6 évig Torontóban játszom és élek. Aztán elbeszélgettem az edzőmmel szakmai és egészségügyi kérdésekről, és utána hirtelen el kellett jönnöm. Pedig ezt az edzőt nagyon szerettem. Ez nagyon fájt, és még mindig fáj.

De folytattam az életemet, mindent félretettem, és Los Angelesbe mentem. Megpróbáltam egy másik csapatban játszani. Egy régi edzőm érdeklődött Atlantából, de végül nem kerestek meg. Ezután megpróbáltam INGYEN játszani az egyik Los Angeles-i csapatban, de az első pozitív visszajelzések után ők sem kerestek meg. A karrierem Amerikában lassanvéget ért. Tovább folytattam az életemet, és nem vettem észre, milyen hatással vannak ezek az események az érzelmi világomra. Ezeknek az érzelmeknek a kicsúcsosodása az volt, amikor nem tudtam, »hogyan tovább«. Teljesen felemészt, amikor mindennap úgy kelsz fel, hogy nem tudod mit tegyél. A mindennapos edzés és a heti mérkőzések rutinszerű életviteléből odáig jutottam, hogy sem céljaim, sem napirendem nem volt már. Hat hónappal később elkezdődtek a pánikrohamaim.

Most, Amszterdamba visszatérve sokkal jobban vagyok. A játék iránti szeretet továbbra is megvan, soha nem hagyott el. Ez az, amiért próbálok a pályára visszatérni, nem számít mi lesz, és nagyon szerencsés vagyok, hogy találtam egy klubot, amely támogat ebben. Az RKC Waalwijk tárt karokkal fogadott, és felajánlotta, hogy mindenben segít. A vezetőedzővel és a technikai igazgatóval folytatott nagyszerű beszélgetések után nem kellett gondolkodnom. Még nem vagyok kész, de mindennap keményen dolgozom azért, hogy visszatérjek. Nem vagyok biztos benne, hogy sikerül, de idővel majd kiderül. Nem számít, mi lesz, így is nagyon hálás vagyok mindenkinek az RKC-nél azért a hatalmas segítségért, amelyet kaptam.

Meg akartam ezt osztani, mivel ez az élet része. Nem számít ki vagy, mindnyájan emberek vagyunk, és bárkivel megtörténhet. Arról is szerettem volna tájékoztatni benneteket, hogy min mentem keresztül, és hogy mitől olyan a helyzet most, mint amilyen. Nem volt könnyű év, de most már jobban vagyok, és nagyon izgatottan tekintek a jövőbe.”

Gregory van der Wiel 2007-ben mutatkozott be az Ajax felnőttcsapatában. A védő a holland együttesben 129 mérkőzésen lépett pályára. 2012-ben szerződtette a PSG, majd 4 évvel később a török Fenerbahcéhoz igazolt, aztán több csapatban is megfordult. Gregory van der Wiel 45-szörös húzhatta fel a holland válogatott mezét.