Mesteremberekre várva – Thury Gábor jegyzete

Magyarország Szlovéniával közös házigazdaként, a társrendező jogán indulhat a ma kezdődő U21-es labdarúgó Európa-bajnokságon, az A-csoportban ellenfele – sorrendben – Németország, Románia és Hollandia lesz. A korosztály 1978-tól íródó kontinensbajnokságain a magyar csapat három negyed- és egy elődöntős szereplést mondhat magáénak, legutóbb 1996-ban szerepelt a tornán, s ha az együttes a skótokkal szemben nem is jutott a négy közé, az Üllői úti 2–1-es győzelem atlantai olimpiai részvételt ért.

Nem szigorúan ragaszkodva az U21-es korosztályhoz, vannak szép emlékeink a múltból, elég, ha az U23-as válogatott 1974-es sikerére gondolunk, vagy az U19-es torna korábbi megfelelője, a 18 esztendőseknek kiírt versenysorozatban aratott győzelmekre (1953, Belgium; 1960, Ausztria; 1984, Szovjetunió), második (1976, Magyarország) és harmadik helyezésekre (1957, Spanyolország; 1959, Bulgária; 1975, Svájc). Szorosan idetartozik a 2008-as csehországi U19-es Eb-n szerzett bronz-érem, majd a már Egervári Sándor vezetésével kivívott U20-as vb-harmadik helyezés (2009, Egyiptom).

A magyarországi és szlovéniai két-két négycsapatos csoportból az első és a második helyezett jut a legjobb nyolc közé, a május 31-i negyeddöntőbe. Mivel a csoportellenfeleink erősebbek, a papírforma szerint nincs esélyünk az első vagy második hely megszerzésére. A sérülések (ifj. Dárdai Pál, a Puskás-díjas Zsóri Dániel), a tesztekkel kapcsolatos aggodalmak (a koronavírus-járvány nem állít-e ki valakit az utolsó pillanatban a csapatból), a nézők hiánya már-már megszokott velejárói egy-egy tornának.

Mégis mi lehet ilyenkor az eredményesség fokmérője?

Talán az, amit a tervezettnél lényegesen fiatalabb kerettel kiálló mieink szövetségi edzője, Gera Zoltán is hangsúlyozott a vele készült szombati interjúban: játsszanak nyugodtan, nincs félni- és vesztenivalójuk. Ugyanakkor nem lehet mellékes, hogy a menedzserek figyelő tekintetétől is kísért sorozaton netán kimagaslóan teljesítő fiataljaink egy-egy nagy klub látóterébe kerülhetnek, ami szakmai karrierjüket is megalapozhatja.

Azt szoktuk mondani, az eredményességet nem feltétlenül egy-egy megnyert érem jelentheti, hanem az, hogy az A-válogatottban hányan kapnak helyet a feltörekvő fiatalok közül. S ugyan Johan Cruyffnak van egy mondása, miszerint „...ha valaki tizennyolc éves korában nem tud bizonyítani, akkor már csak mesteremberek közé sorolható”, nem bánnám, ha a jövő válogatottját az Eb-re beérő „mesteremberek” alkotnák.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!