FFT: miért ömlött a vér a kispesti kupadöntőben?

A Magyar Kupa 1994-es döntőjének visszavágóját június 15-én rendezték a kispesti Bozsik-stadionban, és annak ellenére rendkívül feszült volt a hangulat (Hamar Istvánt és Szekeres Tamást ki is állította Hartmann játékvezető), hogy a kupa sorsa lényegében már eldőlt. A ferencvárosi Christiansen gólja után mindenképpen, hiszen azzal már 4–0 lett összesítésben, vagyis a Kispestnek öt gólt kellett volna szereznie. A sokezres Fradi-tábor ünnepelni érkezett Kispestre, az első perctől zúgott a „Kupagyőztes, kupagyőztes!” rigmus, és Christiansen gólja után a második félidőt akár már le sem kellett volna játszani.

A „harmadikat” meg pláne...

Hartmann hármas sípjele után ugyanis elszabadult a pokol: a hangosbemondó kérése ellenére a fradisták „természetesen” nem maradtak a helyükön a szektoraikban, hanem elözönlötték a pályát, megpróbáltak kedvenceik közelébe férkőzni, ereklyéket gyűjteni, leszaggatni a mezt, az alsónadrágot is a hősökről. A rendőrök azonban nem hagyták ezt, és megpróbálták kiszorítani a pályára beözönlő szurkolókat. A rohamrendőrök után megjelentek a lovasrendőrök is, félelmetes volt a látvány, és a tömeget csak véres küzdelemben sikerült megfékezni – szó szerint.

Az elképesztő történet – amelyet Benkő László akkori Honvéd-elnök, továbbá Nyilasi Tibor Fradi-edző, Ifj. Albert Flórián és Bodnár György masszőr visszaemlékezése tesz teljessé – elolvasható a FourFourTwo.hu-n, IDE KATTINTVA!