Roberto Baggio, az „Isteni lófarok” nyolcmillió fontot érő igazolása a Juventusba 1990 nyarán nem egyszerűen csak a világrekordot döntötte meg, de kis híján a Fiorentinát is ledöntötte a lábáról. Mérges szurkolók tiltakoztak, téglákat, láncokat és Molotov-koktélt dobálva, ötven ember sérült meg, nyolcat pedig letartóztattak. Baggio is hibásnak érezte magát, pedig – ahogy magyarázta később – kényszerítették, hogy menjen bele az ügyletbe.
Ennél is rosszabb: Baggio sosem tudott teljesen beilleszkedni a Juventusba, 1994-ben az új edző, Marcello Lippi arról beszélt, hogy szeretné csapatát kevésbé függővé tenni Baggiótól. Sem a Milanban, sem az Interben nem találta meg a helyét, és csak hatvan alkalommal lépett pályára mindkét csapatban. Története újabb emlékeztető, hogy a labdarúgás hatalmi harc a játékos és a szakvezető között.
Gabriele Marcotti sportújságíró így foglalta össze a dilemmát: „Ha játszatod Baggiót, és nem nyer a csapat, akkor egy idióta vagy, hogy beállítottad. Ha viszont nem játszatod, és nem nyer a csapat, akkor egy idióta vagy, hogy kihagytad.”
A teljes összeállítást elolvashatják a FourFourTwo.hu oldalán, ide kattintva!