Attól féltek, Ronaldo meghal a döntőben – mi történt az 1998-as vb-finálé előtt?

 

A futballtörténelem egyik legnagyobb rejtélye, hogy mi történt Ronaldóval az 1998-as világbajnokság döntőjének estéjén. A titok azóta is foglalkoztatja a futballszerető közvéleményt, ám minden kérdésre talán akkor sem kapnánk megnyugtató választ, ha Poirot, Columbo és Sherlock Holmes együttes erővel próbálná meg kibogozni a szálakat.

Egy órával a mérkőzés előtt a hivatalos összeállításban nem szerepelt a brazil csatár neve, holott semmiféle hír nem szólt arról, hogy sérüléssel bajlódna – igaz, a torna során rúgást kapott a korábban sérült térdére, de ez nem indokolta a hiányát. Így a kimaradása nagyjából akkora meglepetésnek számított, mintha az argentinok a csúcson lévő, elvileg egészséges Lionel Messi nélkül vágtak volna neki egy vb-döntőnek. Senki nem értett semmit, az újságírók kétségbeesetten próbálták kideríteni, mi történhetett. A CNN cikke szerint volt, aki a televíziós szakértőként dolgozó Pelétől próbált információt szerezni, ám a brazil legenda is tanácstalanul tárta szét a karját.

A Nemzeti Sport tudósításából is látszik, hogy a helyszínen lévő újságírók, szurkolók mennyire nem tudhattak semmit arról, ami valójában történt.

„A kezdés előtt valamivel több mint fél órával bejelentették: Ronaldo nem játszik, csak a padon kap helyet, mert sérült a bokája – Edmundo pótolja, ha tudja. A hír hallatán nyilván a franciák lettek a legboldogabbak (no meg talán Davor Suker, aki néhány percig máris gólkirálynak érezhette magát...), aztán minden gyorsan visszazökkent az eredeti kerékvágásba, a szervezők elnézést kértek – a csatár kezdett.”  Majd egy nappal később már egyszerű gyomorpanasz, gyorsan múló rosszullét lett a bokasérülésből. Holott, mint később kiderült, ennél sokkal súlyosabb volt a helyzet. Ám akkor még más volt a hivatalos álláspont. A gyomorpanaszokkal kínlódó Ronaldo egészségi állapotáról nyilatkozott Lidio Toledo, a brazil válogatott csapatorvosa is: „Nem érezte jól magát délután, gyengélkedett, de estére már jobban lett. Mi történt vele? Egyszerűen rosszul lett, utána pihennie kellett egy kicsit” – írta a Nemzeti Sport.

Az Internazionale kilencese végigjátszotta a mérkőzést, de önmaga árnyéka volt, az előzetesen esélytelenebbnek tartott francia válogatott pedig simán, 3–0-ra győzött.

Azóta sem derült ki pontosan, hogy Ronaldónak görcsrohama, epilepsziás rohama vagy más baja volt-e, és hogy mi okozta mindezt. Miként arról is csak feltételezések vannak, hogy mégis miért játszotta végig a meccset. Lehetett olvasni arról, hogy a válogatott főszponzora erőltette a játékát, elképzelhető, hogy a térdfájdalmára kapott injekciók okozták a bajt, és nem akartak ezzel kapcsolatban részletes vizsgálatot, de egészen hajmeresztő módon még a bundavád is szóba került. És olyan teória is akad, amely szerint az egész világbajnokság alatt depresszióval küzdött, s idegösszeomlása volt.

A visszaemlékezések alapján az biztosan kijelenthető, hogy Ronaldo néhány órával a döntő előtt nagyon rosszul festett. Márpedig a mostani Eb-n a Christian Eriksennel történt eset után még ijesztőbb belegondolni abba, hogy sokkal nagyobb tragédia is érhette volna Brazíliát és a futballvilágot annál, hogy a franciák simán nyertek a fináléban.

Csaknem tíz évvel ezelőtt, 2012-ben az olasz sportkardiológusok szövetségét akkoriban elnöklő Bruno Caru egy újabb teóriával állt elő. Ronaldo leleteit alaposan átnézve arra a következtetésre jutott, hogy a brazil sztár az eredeti verzióval ellentétben nem epilepsziás rohamot kapott, hanem szívmegállás miatt került kórházba.

„Figyelmesen átnézve a kórházi jelentéseket, láthatjuk, hogy tizennyolcas pulzust is mértek nála aznap, ami egyértelművé teszi, hogy a krízis pillanatában megállt a szíve – mondta akkor a Mediasetnek, hozzátéve azt is, hogy Ronaldót Roberto Carlos vitte be a kórházba, és a klasszis balhátvéd akkor epilepsziás rohamra gyanakodott. – A francia orvosok Roberto Carlos diagnózisának hittek, nem pedig szakértő doktorokénak, ezért a kórházban olyan gyógyszert adtak neki, ami jó az epilepsziára, de keringési zavar esetén nem javallott. A Gardenale nagyon erős nyugtató, Marilyn Monroe az öngyilkosságához használta. Ez a gyógyszer alaposan lelassítja az agy működését, ami megmagyarázza azt is, miért játszott később Ronaldo olyan tompán a döntőben”.

Ronaldo később úgy nyilatkozott, hogy ugyan elvesztették a világbajnoki döntőt, de ő mégis nyert – az életét. A vele készült interjúkban azóta is gyakorta előkerül az 1998-as döntő rejtélye, de valódi válaszokat nem kaptunk. Nemrég, idén szeptemberben azt nyilatkozta, hogy csaknem húsz év elteltével sem bánta meg, hogy vállalta a játékot, mert a futball a szenvedélye, és az orvosok is azt mondták, nincs nagy baja.

Azt sem tudjuk meg soha, mi lett volna, ha valóban Edmundo kezd helyette. Kevésbé ismert, de később ő sugallta azt, hogy Ronaldo csak a főszponzor nyomására került be a kezdőcsapatba. Az Állat becenevű támadó nemrég az ESPN-nek adott interjút, amelyben ismét felidézte az 1998-as döntő estéjén történt eseményeket.

„Dorivával voltam egy szobában, de amikor átmentem és megláttam Ronaldót, ahogy görcsrohamban szenved, azonnal kirohantam a folyosóra, és kiabálni kezdtem  – idézte fel a történteket az ESPN-nek Edmundo. – Lila volt, kifordult a nyelve, és hörgött. Nagyon ijesztően nézett ki. A mérkőzést megelőző étkezésnél már mindenki tudta, hogy görcsrohama volt, csak ő nem. Visszatették a nyelvét, megfürdették és elaltatták. Nem volt magánál. Leült, és szinte megfagyott körülötte a levegő. Egy szelet kenyeret evett és ivott egy kis narancslevet. Úgy emlékszem rá, mintha tegnap történt volna. Leonardo megjegyezte, hogy Ronaldo borzalmasan fest, és a pályán fog meghalni. A szakmai stáb közölte, hogy nem játszik a döntőben, és sikerült meggyőzni, hogy elmenjen egy párizsi kórházba kivizsgálásra. Úgy volt, hogy én kezdek helyette, és mindenki nagyon kedves volt velem”.

Aztán Edmundo végül mégsem kezdett, csak a 73. percben állt be, César Sampaiót váltotta 2–0-s francia vezetésnél.

„Két órával a meccs előtt értünk ki a stadionba – folytatta Edmundo. – Nyugodt voltam, csak a meccsre koncentráltam. Kissé talán barátságtalanul is viselkedtem, de ilyenkor a legtöbben bezárkóznak a saját kis világukba. Mindenki tette a dolgát, és a jól megszokott rituáléjával volt elfoglalva. Aztán kijött a hivatalos kezdő, amelyben én szerepeltem. De Ronaldo visszatért, nagyon lelkes volt, és mindenképp játszani akart. Mário Zagallo szövetségi kapitány és a szakmai stáb elvonult egy tízperces megbeszélésre. Visszajöttek, és közölték, hogy várjak, mert mégis Ronaldo kezd. Mit tehettem volna? Nem reagáltam semmit, nem volt hozzá energiám. És akkor már mindenki elfogadta a hirtelen változtatást. Számomra ez nem szakmai döntés volt, hanem orvosi.”

Erre egyébként Ronaldo is hasonlóan emlékszik. A FourFourTwo-nak tavaly azt mondta, hogy Mário Zagallo kezébe nyomta a friss orvosi papírokat, és közölte, hogy játszani akar, a szövetségi kapitánynak pedig gyakorlatilag nem volt választási lehetősége.

Edmundo szavaiban még most is érezhető egyfajta keserűség és csalódottság, ami az ő szempontjából érthető is. És bár senki sem gondolja, hogy ha ő kezd, akkor Brazília megnyerte volna a világbajnokságot, de utólag, ennyi év távlatából talán megállapítható, hogy szakmailag rossz, egészségügyi szempontból pedig még rosszabb döntés volt Ronaldo döntőbeli szerepeltetése.

(A cikk a Nemzeti Sport melléklete, a Képes Sport 2021. október 22-i lapszámában jelent meg.)