Levél fekete betűkkel – régi idők sportképeslapjai, 2. rész

Talán a címzettre, „Tuli Jánosné úrasszonyra”, vagyis tulajdon édesanyjára emlékeztette az aarhusi csendes utcán sétáló asszony Tuli Gyulát (1914–1998), a Nemzeti játékosát, ezért küldte el ezt a képeslapot csapata 1939-es dániai utazásáról (az Aarhusszal előbb 4:4-es döntetlent játszott a magyar együttes, majd két nappal később 6:2-re győzött ellene). Más idők jártak, a klubhűség, az állandóság meghatározta a futball viszonyait, amit mi sem bizonyít jobban, mint a Sporthírlap 1939. januári cikkében hivatkozott tény: az 1934 óta eltelt öt évben – a barátságos és túramérkőzéseket is ideszámítva – mindössze két alkalommal fordult elő, hogy a Nemzeti nem a Tuli Gyula, Balogh Miklós, Szalay István fedezethármassal lépjen pályára.

Ugyanebben a cikkben olvashatunk arról is, hogy a Dániában már tapasztalt külföldjárónak számító Tuli Gyula hat évvel korábban igencsak kalandos úton csatlakozott a Nyugat-Európában szereplő Nemzetihez. „Érdekes módon került be Tuli Gyuszi első ízben a csapatba. A Nemzeti éppen Franciaországban portyázott (1933 decemberében), amikor közben idehaza leszerződtették Tulit. Mivel a portyán úgyis kevés játékos vett részt, Reichard elnök elhatározta, hogy Tulit a csapat után küldi. Igen ám, de Tuli egyetlen nyelven sem tudott egy szót sem a magyaron kívül. Reichardék nem estek kétségbe: Tulit elölről, hátulról és oldalról német és francia nyelvű cédulákkal rakták tele. Ezeknek a céduláknak a szövege ez volt: »Kérjük az igen tisztelt urakat, hogy jelen cédulák viselőjét Le Havre-ba elkalauzolni szíveskedjenek. Az X szállodában levő Nemzeti FC csapatát kell megtalálnia.« Eredmény: a kis Tuli a szabályos utazási idő alatt rendben megérkezett a francia kikötővárosba s azonnal oda is talált a csapathoz.”

+++

Mednyánszky Mária tizennyolcszoros magyar bajnok asztaliteniszező kapta kézhez 1931 májusában a magyar labdarúgó-válogatott képeslapját. Az 1901-ben született, korán árvaságra jutott sportolónő 1927-ben házasságra lépett korábbi tanítómesterével, Klucsik Jenővel. Mindketten baráti kapcsolatot ápoltak Barátky Gyulával, a levelet feladó Hungária-játékossal, aki az összeállításunkban közölt alexandriai képeslapot is címezte – azt éppen Klucsik Jenőnek, kézcsókját küldve Máriának és üdvözölve a „Kicsit”. A nagyváradi születésű csatár mindenesetre szépen aláíratta a képeslapot csapattársaival még a válogatott május 3-i, bécsi mérkőzése előtt (akkoriban igencsak ritka, 0:0-s végeredmény született). Így kerülhetett a lapra Turay József autogramja is, még éppen időben, a kitűnő Hungária-támadó a találkozó után ugyanis már bajosan tudott volna firkálni bármit is.

Idézünk a Nemzeti Sport második félidei meccstudósításából...

„Turay és Kalmár most egyszerre ugrik a pálya közepén egy labdáért és borzalmasan összefejelve mind a kettő fekve marad. A labda tovább repül. Most mennek középre megnézni, hogy mi is történt. Kalmár némi támogatással felkel, de Turayt nem lehet talpra állítani. A száját és a fogait ütötte meg rémesen. Őt úgy kell kivinni, eszméletlenül.”

A lefújás utáni öltözőbeli jelenetről az alábbiakat olvassuk.

„Most egyszerre elhalkul az öltöző. Turayt hozzák hordágyon.
– Szegény Suttyó…
Az orvos megvizsgálja s a levertséget enyhíti, amikor kiderül, hogy a sérülés nem veszélyes. Turayt ugyanis formálisan knock-outolták s a foga egész bedagadt a foghúsba. Az orvos azonban megnyugtatja az aggódókat, hogy a fogaknak sem történt komoly baja. A kiütés azonban fájdalmas! Suttyó jajgat, de nincs teljesen eszméleténél.”

A tudósító este a szállodában gyűjti a játékosoktól a nyilatkozatokat, szakmai értékeléseket. Ekkor már Turayt is szóra tudja bírni...…

„Így beszél: »Nem emlékszem semmire. Ütést kaptam és elvesztettem az eszméletemet.«”

+++

„Tegnap és ma pihent a csapat. Most itt van a National-szállóban a főhadiszállás. Áthoztuk minden holminkat Alexandriából, mert itt töltjük el egyiptomi tartózkodásunk nagyobb részét. Itt Kairóban melegebb az idő, de a Nílusban még nincs fürdőszezón. Úgy látszik, csak Alexandriában fogunk majd szabad fürdőhöz jutni a tengerben. Kairóban rengeteg a látnivaló, komolyabb kirándulást azért még nem tettünk, mert most nagyon ügyelünk a csapat kondíciójára. Azért már bekukkantottunk az állatkertbe és a múzeumba, ahol Tutankamen kincsei láthatók.”

A korszakos riporter, Pluhár István Egyiptomból küldött – itt betűhíven idézett – távirat-jelentése 1932. február 12-én jelent meg a Nemzeti Sportban, ugyanaznap a nagyegyleti kombinált néven szereplő Ferencváros-Hungária-Újpest vegyes csapat 4:0-ra legyőzte Kairó városi együttesét. Az alexandriai látképet ábrázoló képeslapon olyan korabeli futballcsillagok aláírása olvasható, mint Sárosi György, Lázár Gyula, Turay József, Avar István, Táncos Mihály, Híres Ferenc, Barátky Gyula, Toldi Géza, Kalmár Jenő vagy Blum Zoltán.

+++

Harmincas évekbeli idill a francia Riviérán: a nizzai tengerpartról a korszak megbecsült fedezete, Berkessy Elemér küldött kedves üdvözletet Budapestre. A címzett a már összeállításunk első részében bemutatott operaházi tisztviselő, Haán Pál, az időpont pedig 1934, éppen az az év, amely során a játékos a Racing Paris-tól a Barcelonához szerződött.

+++

És egy két évvel korábbi, 1932-es Berkessy-féle képeslap az Operaházba, csak itt „Jegenye” még Ferencváros-játékosként üdvözölte Londonból Haán urat.

+++

Már csak a nyüzsgő szombathelyi Király utca elbűvölő fotója miatt is érdemes nézegetni az 1940-es képeslapot, amelyet Berényi Károly, a Kispesti AC labdarúgója adott postára édesanyjának november 23-án, mielőtt csapata – a tudósítás szerint orkánerejű szélben és borzalmas esőben – 4:1-re kikapott a Haladástól. Az emléklapnak további érdekessége, hogy rajta középen a csapattagok között Puskás Ferenc aláírása olvasható – mármint idősb Puskás Ferencé, a kispestiek edzőjéé, az akkor 13 éves majdani futballklasszis édesapjáé. A Purczeld néven született, de ebben az időben már láthatólag szignóként is a Puskást használó tréner kritikusan értékelt a szombathelyi meccs után a Nemzeti Sportnak: „A Kispest úgy játszott, mint akinek nincs szüksége a két pontra.”

+++

Szomorú dokumentum 1947-ből: a pozsonyi képeslap talán az utolsó, amely fennmaradt Szűcs Sándor amúgy is igen ritka írásos emlékei közül. Az Újpest hátvédje a Bratislava elleni 3:3-as döntetlen alkalmából küldött üdvözletet Perjés Józsefnek, az egyesület főpénztárosának. A szolnoki születésű 19-szeres válogatott játékos sorsa a magyar futballtörténelem sötét fejezete, a Kovács Erzsi énekesnővel nyugatra csábított labdarúgót az ÁVH tőrbe csalta, koncepciós perben halálra ítélte, és négy évvel a pozsonyi túra után felakasztotta.

Különlegesség, hogy a képeslapon mások mellett az újpestiektől éppen azon az őszön elköszönő, AS Romához igazoló Zsengellér Gyula, valamint az Újpesttel a tavasszal bajnoki címet nyerő, későbbi kétszeres BEK-győztes edző, Guttmann Béla neve is szerepel.

+++

Bár nem tűnik fel a csapatképeken, felsejlik Szűcs Sándor története... Nehéz elvonatkoztatni a gondolattól, hogy amikor a magyar B-válogatott 1951. május 24-én, a lengyelek elleni, 45 ezer néző előtt 2:1-re megnyert chorzówi mérkőzés alkalmával fényképezkedett a pályán és a városi helyszínen (a katowicei fotóriporter egyik felvételét alá is írták a játékosok), csupán tíz nap volt hátra az Újpest válogatott játékosának Gyorskocsi utcai kivégzéséig. A lapot aláíró Kispéter Mihály, Zakariás József, Gellér Sándor, Aspirány Gusztáv, Mandik Béla és Kalmár Jenő nyilván nem sejtett semmit az újpesti futballistára leselkedő veszélyről, ahogyan a Budapesten maradt játékostársak sem. A lengyelországi fák alatt még gyanútlan és önfeledt volt a labdarúgók mosolya, Szűcs elrettentésnek szánt esete azonban a következő hetekben sok futballbarátot megdöbbentett.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. március 5-i lapszámában jelent meg.)