Eurofutball: André Schembri nagyon örülne egy Ferencváros–Apollon párharcnak

– Hogyan lett harmincöt évesen sport­igazgató? Szokatlan, hogy élvonalbeli topcsapatnál ilyen fiatalon töltenek be ennyire felelősségteljes posztot.
– Visszavonulásomat követően az egyesület korábbi játékosaként egy évet töltöttem utánpótlásedzőként az Apollon akadémiáján, az elnök pedig felfigyelt rám, s felkínálta a lehetőséget – mondta a Nemzeti Sportnak André Schembri, a Ferencváros korábbi máltai csatára. – Vezetőedzőnek készülök, ám úgy éreztem, a sportvezetői szerepkör gyakorlásával rengeteget tanulhatok a klub működéséről, felépítéséről, szélesebb rálátásom lesz a szakmára. Kissé meglepett az ajánlat, harmincöt évesen valóban kevesen töltenek be ilyen posztot, de az elnök ismert játékoskoromból, és hitt benne, hogy az új területen is megfelelhetek. Mindemellett azért is eshetett rám a választása, mert három évet éltem Németországban, beszélem a nyelvet, ismerem a mediterrán kultúrát is, így kapóra jöttem, hogy összekössem a két szemléletmódot, amelyet a nyáron kinevezett Alexander Zorniger vezette német szakmai stáb, illetve a ciprusi sportvezetők képviselnek.

– Mit érzett, amikor megnyerték a ciprusi bajnokságot?
– Hatalmas boldogságot! Óriási tettet hajtottunk végre, hiszen tizenhat év után ünnepelhettünk bajnoki elsőséget. Két héten át tartott az ünneplés, nap mint nap óriási parti volt Limassol utcáin. Labdarúgóként nem ünnepelhettem bajnoki címet, de megfogadtam, hogy sportvezetőként, illetve edzőként sikeresebb leszek. A legfontosabb azonban nemcsak az, hogy trófeát nyertem a klubbal, amire természetesen büszke vagyok, hanem hogy mennyit tanultam ebben a szerepkörben.

– Mi hiányzott korábban az Apollonnál ahhoz, hogy az első helyen végezzen? Egy tehetséges sportigazgató?
– Igyekeztem hozzátenni a magamét a sikerhez, de aligha ezen múlt. Az utóbbi években egyre nehezebb helyzetbe került a klub, mert bár sokszor volt aranyesélyes, több mint másfél évtizede nem nyert bajnokságot, ezért meg kellett változtatnunk a mentalitásunkat. Nem volt egyszerű, de sikerült olyan játékosok és edzők szerződtetésével elérni, akik megfelelő karakterek, és mindenáron győzni akarnak. Tavaly nyáron a harminc évet is meghaladta a csapat átlagéletkora, ám Zorniger magas intenzitású játékstílusához energikus, fiatal játékosokra volt szükségünk, ezért a keret átalakítása mellett döntöttünk. Sok tehetséget szerződtettünk, akiknek felvázoltuk, hogy Szalai Attila példáját követve piacképes labdarúgóvá válhatnak nálunk, felépíthetik magukat, hogy aztán erősebb bajnokságba igazoljanak. Ez mind kellett ahhoz, hogy révbe érjünk.

– Meglepetés az Apollon bajnoki aranya?
– A közvélemény szerint nem sok esélyünk volt rá, mert a nyáron tizennégy játékost elengedtünk, tizenötöt pedig szerződtettünk, ráadásul új vezetőedzővel kezdtük az idényt. Nem számítottunk rá, hogy éllovasként zárjuk az évadot, pláne, hogy az Európa-konferencialigában elveszítettük a Zsolna ellen első párharcunkat.

– Ehhez képest a következő idényben a Bajnokok Ligája selejtezőjében indulnak.
– És az a célunk, hogy bejussunk a csoportkörbe! Nem lesz gyerekjáték, mert a harmadik selejtezőkörben csatlakozunk, ahol a legtöbb csapatnak magasabb a költségvetése, mint nekünk és ezen a szinten játékban is mindegyik ellenfél versenyképes. Bár az utóbbi időben nem sok babér termett a ciprusi bajnokságban a klubnak, a nemzetközi kupaporondon többször is csoportkörös volt, az Európa-konferencialiga főtáblát pedig már most elértük. Megvan bennük, hogy bejussunk a BL vagy az El csoportkörébe, ám ehhez erősítenünk kell.

– A Ferencvárossal is összesorsolhatják a selejtezőben az Apollont. Ellenére lenne egy ilyen párharc?
– Egyáltalán nem! Érdekes helyzet lenne, ha találkoznék Kubatov Gábor elnökkel, aki már akkor a klub élén állt, amikor ott futballoztam. Személyesen még nem beszéltünk, de nem bánnám, ha egy ilyen helyzetben összehozna minket a sors. Az utóbbi időszakban nem követtem annyira a Ferencvárost, de az biztos, hogy a zöld-fehéreknek sok olyan játékosuk van, akik simán beférnének az Apollonba.

– Említette, a BL-csoportkör eléréséhez erősíteniük kell, magyar futballistákat is figyelnek?
– Elsősorban a francia és a görög piacot követjük, de soknemzetiségű a keretünk, nyitottak vagyunk a jó labdarúgókra. Természetesen Magyarországon is figyelünk futballistákat, vizsgáljuk a helyi piacot. Sok magyar játékos igazol az NB I-ből Ciprusra, a klubnál nemrég nagyot szakítottunk Szalai Attila szerződtetésével. Kiváló üzletet kötöttünk az eladásával, a jövőben a továbbértékesítéséből is részesedünk. A Fenerbahcéban sokat fejlődik, fiatal, és a válogatottban, valamint a csapatában is bizonyította, érdekes lehet a Premier League-csapatoknak, megéri a pénzét.

– Sportigazgatóként ön felel az átigazolásokért?
– Részt vettem a döntéshozatalban, de inkább a szakmai igazgató kezeskedik a transzferekért, ő inkább megfigyelőként van jelen az egyesület életében. Ami az én feladataimat illette, nekem kellett napi szinten egyeztetnem a szakmai stábbal, beszélgetnem a játékosokkal, rögzítenem az összes edzést, és be kellett számolnom az elnökségnek az elvégzett munkáról, a tervekről, a folyamatok haladásáról.

– Miért múlt időben fogalmaz?
– Lejárt a szerződésem, s bár folytathattam volna sportigazgatóként, az edzősködés jobban érdekel. A tanulási folyamat egyik nagyon fontos állomása volt ez az évad, már jobban átlátom a klub felépítését, a háttérmunka fontosságát, és teljes képet kaptam az első csapat működéséről. Élveztem ezt a szerepkört, ám nem ebben képzelem el a jövőmet, úgyhogy abban állapodtunk meg, hogy a következő idényben én leszek a tartalékegyüttes edzője.