„Futballista akartál lenni?
Nem, nem gondoltam arra, hogy...”„Futballista akartál lenni?
Nem, nem gondoltam arra, hogy...”
A gólzsák címet viselő könyvről van szó, persze. Másként fogalmazva (vagy ahogy az alcím is szól): a Kozma-legendáról. Kötelező olvasmány minden Honvéd-szurkolónak – és ajánlott irodalom minden nem Honvéd-szurkolónak. A Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában 1985-ben megjelent alkotásból kiderül, a történet főszereplője, a Csongrád megyei Tápén született Kozma Mihály gondosan őrizte (és nyilván őrzi a mai napig...) azt a „...házilag bekötött, írógéppel letisztázott, nyolcvankilenc oldalas kis könyvet, amelynek zárómellékletében huszonnégy fénykép van. Majd mindegyiken szerepel. A könyv címe: Így kezdődött. Írója Dávid Szaniszla, a hatvanas évek közepétől a SZEAC serdülőcsapatának az intézője. Jobban mondva az intézőnője.”
A Bizánc kávéházban – hiánypótló könyv a lengyel futballt szolgáló magyar edzőkről |
A baseball nagykönyve – száz legendás játékos története a „200 éves” szerző tollából |
Ami azt illeti, Szaniszla néninek is kijárt volna egy díj, olyan szép szavakkal, olyan aggódó szeretettel bocsátotta útjára az ifjú tehetséget. Szavait duplán érdemes idézni, hiszen maga a szerző is megtette A gólzsákban: „Miska! Kívánom, hogy az itt leírtak csak a kezdetet jelentsék labdarúgó-pályafutásodnak. Maradj mindig szerény, becsületes, jó fiú, olyan, amilyennek megismertelek. Találd meg az életben azt, amit keresel, s érd el a tehetségeddel mindazt, amit egyáltalán el lehet érni. Ne felejtsd el azt a helyet, ahol szeretettel kísérték figyelemmel a fejlődésedet. A sok kedves és szép emlék – amit megpróbálok egy csokorban átadni – kísérjen utadon, s akárhová kerülsz is, éljen Benned: a Tisza-partra mindig hazavárunk!”
„Miska” aztán otthonra lelt Kispesten is. Merthogy húszévesen már a Honvéd játékosának vallhatta magát. Eleinte talán arról is mesélt újdonsült társainak, amiről a róla szóló könyv írójának: odahaza, Tápén alaposan kivette a részét a munkából. Sokszor a teheneket vitte ki legeltetni, aminek nemcsak a jószágok vették hasznát – ha már szemben volt a SZEAC-pálya, ő átugrott játszani. Igaz, egyszer kis híján súlyos árat fizetett ezért. Mire visszaért, a tehenek eltűntek, mint szürke szamarak a ködben – nagy kő esett le a szívéről, amikor utóbb kiderült, hogy maguktól hazabattyogtak...
Kozma Mihály ugyanakkor rohamléptekkel haladt előre a maga területén – a gyepen. Meghódította a kispesti publikumot, kétszeres magyar bajnok, háromszoros NB I-es gólkirály, egyszeres Belga Kupa-győztes, 17-szeres válogatott, olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnoki negyedik helyezett klasszissá nőtte ki magát. S ha nem műtik annyiszor, bizonyosan még többre vitte volna...
Tápé talán leghíresebb szülöttének, Kispest örökös bajnokának karrierje talán még akkor is nyitott könyv lenne sokak előtt, ha a részleteit nem tárná elénk Thiery Árpád. De hogy így is érdemes fellapozni, az annyira biztos, mint hogy Szaniszla néni kívánsága valóra vált: „Miska” megmaradt annak a szerény, becsületes, jó fiúnak, akit megismert.
S még gólzsák is lett...
(Thiery Árpád: A gólzsák. A Kozma-legenda, Zrínyi Katonai Kiadó, 1985)
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. március 25-i lapszámában jelent meg.)