Őrült költekezés, sztárok és nagy tervek Szaúd-Arábiában

„A SZAÚDIAK HIBÁT KÖVETNEK EL” – nyilatkozta néhány hete a Sky Sportsnak Aleksander Ceferin, az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) elnöke, amikor a közel-keleti állam egyre merészebb futballtörekvéseiről kérdezték. Cristiano Ronaldo téli Al-Naszrhoz igazolása után egészen a nyári transzferidőszak kezdetéig sokan hasonló módon legyintettek – főleg, amikor a portugál világsztár azt mondta, a Saudi Pro League néhány éven belül a legjobb öt bajnoksággal vetekedhet –, ám már a sportvezetővel készült interjú idején is körvonalazódott, az esztelen költekezésnél talán többről van szó. Ceferin így folytatta:      „Kínában is hasonlóan jártak el korábban, amikor pályafutásuk végéhez érő játékosokat igazoltak. Kérem, mondjanak nekem egy játékost, aki ereje teljében igazol Szaúd-Arábiába!”

Bár az elnök a kérdést bizonyára költőinek szánta, a játék kedvéért lássuk, milyen névsorral büszkélkedhet július elején a Saudi Pro League, és valóban kiöregedett sztárokról van-e csupán szó! Az Al-Ahli a 2021-ben Bajnokok Ligája-győztes és ugyanebben az évben a FIFA The Best Év Kapusa-díját is elnyerő Édouard Mendyt, valamint a Liverpool ikonikus támadóját, Roberto Firminót igazolta Európából. Bár egyikük sem élete idényét futotta 2022–2023-ban, túlzás lenne állítani, hogy 31 esztendősen ne lenne bennük még legalább három-négy év topformában. Marcelo Brozovic személyében az Interrel BL-döntős, 30 éves középpályással erősített az Al-Naszr, míg Hakim Zijes (szintén 30 éves) leigazolása hivatalosan térdproblémái miatt hiúsult meg, ám a háttérben valószínűleg fizetésének utolsó pillanatban történő csökkentése állhat. Az Al-Hilal a 26 éves Rúben Nevest 55 millió euróért, míg a 32 éves Kalidou Koulibalyt 23 millió euróért szerződtette. Mindketten a Premier League-ben futballoztak (Wolverhampton és Chelsea), amellyel ez idáig egyetlen bajnokság sem tudta felvenni a versenyt fizetések tekintetében, ők mégis a rijádi klubot választották.

Talán a bajnok Al-Ittihadhoz kötethők az eddigi legmeglepőbb igazolások. Bár N'Golo Kantéról sorozatos sérülései miatt kijelenthető, karrierje csúcsán túllépett, Karim Benzema esetében a regnáló aranylabdásról beszélünk, aki az elmúlt idényben is harminc gól fölé jutott a Real Madridban.

Ráadásul a 24 éves, Európa-szerte körüludvarolt Jotát is megszerezték a Celtictől. Aleksander Ceferin azt is hozzátette, akadémiák fejlesztésével, saját játékosok nevelésével és neves edzők igazolásával fejlődhet organikusan a szaúdi futball. Nos, a következő idénytől Steven Gerrard vezeti az Al-Ittifakot, Nuno Espírito Santo az Al-Ittihadot, míg Luís Castro az Al-Naszrt, Jorge Jesus pedig ismét átvette az Al-Hilal irányítását. A fiatal, a karrierjük csúcsán és az Európában még mindig szupersztárnak számító játékosok mellett az öreg kontinensen is bizonyított edzők rubrikáját is kipipálta a Public Investment Fund (PIF), igaz, néhány fiatal játékos átigazolása nem nevezhető általános folyamatnak.

A PIF Szaúd-Arábia szuverén vagyon­alapja, amely gyakorlatilag a világ legnagyobb olajexportőr államának kinyújtott karja a világpolitikában. Befektetett már az Uberbe, a Facebookba, a Disneybe és a Starbucksba is, tehát a globális gazdaság és kultúra számottevő fogaskerekeibe. A PIF és egyben a Vision 2030 elnevezésű projektet vezető Mohammed bin Szalman koronaherceg célja, hogy 2030-ra az ország ne olajtartalékára, hanem az addig létrejövő elképesztő méretű befektetésekre támaszkodjon, és megkerülhetetlen tényezője legyen a világgazdaságnak. Az eszköz? Természetesen a legnépszerűbb sport, a futball. A Newcastle United megvásárlásával már tett egy lépést, hogy felzárkózzon a katari modellhez, és még éppen időben kezdték el csápjaikkal behálózni a futball világát – a spanyol és az olasz Szuperkupát évek óta az országban rendezik – ahhoz, hogy senkit se érjen meglepetésként, amikor Gianni Infantino, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) elnöke a 2030-as világbajnokság rendezőjeként húzza ki őket. Érdekes lehet, hogy a négy felsorolt szaúdi klubon kívül máshol egyelőre nem vetődtek fel hangzatos nevű játékosok. Nos, ez sem véletlen: a PIF június elején a dzsiddai Al-Ahlit és Al-Ittihadot, valamint a rijádi Al-Naszrt és Al-Hilalt is birtokba vette. A mesterségesen, versenyellenes eszközzel létrehozott helyzet célja, hogy a liga ne fulladjon olyan egyeduralomba, mint a Ligue 1, amelynek klubjai pénzügyileg jócskán lemaradtak a PSG-től, ezért hamar túl­adnak legjobb játékosaikon, ezáltal az európai sorozatokból korai kiesés miatt egyre gyengébbé válik a bajnokság.

Ez mind szép és jó, de miért ne jutna hasonló sorsra a Saudi Pro League, mint a néhány esztendő alatt széteső Kínai Szuperliga? Bár Kínában is a teljhatalmú politikai vezetőség irányította a folyamatokat, a klubokat különböző cégek vezették, amelyek részben már a koronavírus-járvány idején is, de azt követően biztosan tönkrementek, vagy szimplán képtelenek voltak fenntartani a magas fizetéseket. Ráadásul a gazdaság felpörgetése helyett felfordulást okozott Hszi Csin-ping kínai elnök grandiózus elképzelése. A végső célok pedig hasonlók voltak: vb-rendezés, világelitbe tartozó válogatott, széles társadalmi bázisú futball.

Ezzel szemben Szaúd-Arábia olajtartaléka egyhamar nem fogy el, és ami még fontosabb, 36 millió (kifejezetten fiatal) lakosának futball iránti szenvedélye jóval erősebbnek tűnik, mint az 1.4 milliárd fős Kínáé. Az Al-Naszrnak 15.4 millió követője van Instagramon, az Al-Hilalnak 4.3 millió, az Al-Ittihadnak pedig hárommillió, ezekkel a számokkal a világszerte messze legnépszerűbb bajnokságban, az angol Premier League-ben is megállnák a helyüket. Sorrendben hatodik, nyolcadik és kilencedik lenne a három csapat. Miután Kínával szemben a szaúdi állam nyitott arra, hogy klubjaik a nyugat közösségi oldalait használják, a csapatokat és a játékosokat sokkal könnyebben nyomon követhetik a szurkolók világszerte.

A kínai bajnokság rákfenéje volt még, hogy a kecsegtető fizetés mellett a játékosoknak nem jelentett nagy presztízst az Ázsiai Bajnokok Ligája. Talán éppen ennek hátterében állhat a FIFA-klubvilágbajnokság 32 csapatosra bővítése. A 2025-től négyévente megrendezendő tornán az azt megelőző négy év Bajnokok Ligája-győztes csapatai vehetnek részt a hat futballszövetségtől (Európából nyolc, Dél-Amerikából két további csapat csatlakozhat), s a kvalifikáció lehetősége talán az UEFA Bajnokok Ligája fényéhez szokott futballistáknak is ösztönzőleg hat.

Ezzel együtt része lehet az elképzelt tündérmesének, hogy 2025-ben, első alkalommal az Egyesült Államokban rendezendő kiemelt tornán a legjobb európai csapatok elleni harcba szállással a szaúdiak is demonstrálhatják, részei a világ futballelitjének. A katari világbajnokságon válogatottjuk bemutatta, jó edzővel már most is képesek megverni a (későbbi) világbajnokot, és ha sikerül fenntartani a futball-lázat, elképzelhető, hogy az alacsony átlagéletkorú Szaúd-Arábia a hazai játékospiacát is világelitbe emeli.

Óriási kérdés persze, meddig tart a szaúdi állam türelme, valamint közép- és hosszú távon képes lesz-e a töméntelen gazdagságon túl valós sportszakmai alternatívát nyújtani a világ legjobb játékosainak és edzőinek.