Született: 1984. szeptember 22., Rio de Janeiro |
Állampolgársága: brazil |
Sportága: labdarúgás |
Posztja: belső védő |
Klubjai: RS Futebol (brazil, 2001–2003), Juventude (brazil, 2004), Porto B (portugál, 2004–2005), Dinamo Moszkva (orosz, 2005), Fluminense (brazil, 2006–2009), AC Milan (olasz, 2009–2012), Paris Saint-Germain (francia, 2012–2020), Chelsea FC (angol, 2020–) |
Válogatottsága/góljai: 113/7 (2008–) |
Kiemelkedő eredményei: Bajnokok Ligája-győztes (2021), Bajnokok Ligája-döntős (2020), európai Szuperkupa-győztes (2022), klubvilágbajnok (2022), 7x francia bajnok (2013, 2014, 2015, 2016, 2018, 2019, 2020), 5x Francia Kupa-győztes (2015, 2016, 2017, 2018, 2020), 6x francia Ligakupa-győztes (2014, 2015, 2016, 2017, 2018, 2020), 7x francia Szuperkupa-győztes (2013, 2014, 2016, 2017, 2018, 2019, 2020), olasz bajnok (2011), olasz Szuperkupa-győztes (2012), Brazil Kupa-győztes (2007), Copa América-győztes (2019), Konföderációs Kupa-győztes (2013) |
Őrületes meccsen hozott 4–4-es döntetlent a novemberi Chelsea–Manchester City bajnoki. A londoniak első gólját a 39 esztendős Thiago Silva szerezte, aki a Premier League történetének negyedik legidősebb gólszerzője lett, első a védők között. A brazil klasszis még a negyvenhez közel, a zeniten túl is úgy teljesít a világ legerősebb bajnokságában, mint más ereje teljében sem...
Thiago Emiliano da Silva Rio de Janeiróban született, s már gyerekkorától labdarúgónak nevelték. Bár nem bánt úgy a labdával, ahogyan a legügyesebb brazil gyerekek, testi erejével, eszével és szerelési készségével kiemelkedett. A Fluminense utánpótláscsapatait megjárva a riói RS Futebolnál kezdte el profi karrierjét védekező középpályásként. Edzői gyorsan rájöttek, hogy a védelemben többet tud segíteni, így a Juventude húszévesen már belső védőként vette meg. Csak egy évet töltött a klubnál, hamar lecsapott rá a Brazíliában szerteágazó játékosmegfigyelői hálózatot fenntartó FC Porto. Sokan azt hitték, a portugáloknál válik majd európai szinten is kiemelkedő labdarúgóvá, de csak a tartalékcsapatban kapott lehetőséget, így mindössze fél év után távozott: a Dinamo Moszkva 3.5 millió eurót fizetett ki érte.
Nos, az orosz klub befektetése sem térült meg, Silva egyetlen meccsen sem lépett pályára, az ok azonban nem sérülés vagy formahanyatlás volt... Az átigazolását követően ugyanis tuberkulózist, súlyos tüdőbetegséget diagnosztizáltak nála, amely kis híján véget vetett a karrierjének. „Hat hónapig kórházban feküdtem, időnként bejött egy orvos, adott egy injekciót meg vagy tíz tablettát, e körül forgott az életem...” – emlékezett vissza Silva, akivel az orvosok közölték, ha később veszik észre a betegséget, bele is halhatott volna. Nagy nehezen felépült, de vissza akart vonulni, az édesanyjának kellett rávennie, hogy folytassa.
Korábban adott interjújában Thiago Silva elárulta, úgy negyvenéves koráig szeretne futballozni, utána az edzői pályára készül. Nos, hamarosan eléri ezt az életkort – bár a formája alapján még éveket tölthetne el bármelyik topligában –, s lassan elérkezik a visszavonulás ideje. Erre készül ő is, Brazíliában már elvégezte az edzőképzés alaptanfolyamát, s ha szögre akasztja a stoplist, szeretné folytatni a tanulást. Azt tudni lehet róla, hogy Thomas Tuchellel rengeteget egyeztetett a taktikáról, és Frank Lampard is azt nyilatkozta róla, hogy remek vezetőedző válhat belőle. Bár sohasem volt hangadó az öltözőben, mégis vezéregyéniség, higgadt, kimért, megfontolt. |
Visszatért Brazíliába – először csak kölcsönbe –, hogy nevelőegyesületénél, a Fluminensénél építse magát újra. Három idényt töltött ott, egyre jobb állapotba került, megmutatta a karakterét, kihozta a benne rejlő potenciált, Brazil Kupát nyert a csapattal, s idővel a brazil élvonal legjobb belső védőjévé vált. Újra befutottak érte az európai ajánlatok, végül az AC Milan csapott le rá 2009 januárjában 10 millió euróért. Nem volt kis összeg a kontinensen még nem bizonyító, de már 25 esztendős belső védőért, Silvio Berlusconinak azonban nem kellett megbánnia, hogy ennyit áldozott rá, Silvából gyorsan kulcsember lett, 2011-ben bajnoki címre vezette a Milant.
Egy évre rá a lassan darabjaira hulló keretből őt sem sikerült megmentenie a patinás olasz egyesületnek, amely 42 millió euróért adta el az akkor már katari kézben lévő Paris Saint-Germainnek – az összeg akkoriban transzferrekordnak számított a belső védők között. Párizsban otthonra talált, hosszú éveken át volt a PSG meghatározó pillére, egyik legfontosabb játékosa, miközben világszinten is posztja legjobbjai közé emelkedett. A sebességéből az idő előrehaladtával azért jócskán vesztő, de közben rutinosabbá, erősebbé, még fegyelmezettebbé váló Silva Párizsban hétszer nyert bajnoki címet, ötször Francia Kupát, hatszor Ligakupát és hétszer Szuperkupát, hogy 2020-ban karnyújtásnyira kerüljön pályafutása legnagyobb klubsikerétől. A koronavírus-járvány miatt rendhagyó módon befejezett 2019–2020-as Bajnokok Ligája-idény végén döntőbe jutott a Paris Saint-Germainnel, a Bayern München elleni fináléban pazarul játszott, csapata mégis 1–0-s vereséget szenvedett. Akkor már tudni lehetett, hogy a 36 esztendős védő nyáron elhagyja Párizst, s szinte mindenki azt hitte, ez volt az utolsó esélye a BL megnyerésére...
Nos, egy évvel később máris Bajnokok Ligáját nyert, de ne szaladjunk ennyire előre! Amikor biztossá vált, hogy távozik a PSG-től, csak brazil klubok érdeklődéséről lehetett hallani, majd az a pletyka is napvilágot látott, hogy visszatér a Milanhoz. Végül a Chelsea szerződését írta alá, amelynél előbb Frank Lampard volt az edzője, ám nem sokkal később kinevezték Thomas Tuchelt, akivel néhány hónappal korábban BL-döntőig menetelt a PSG-vel. A német szakember Londonban is kulcsszerepet bízott rá a három belső védős rendszerében, a brazil klasszis pedig remekelt. A végeredmény? A Chelsea a Manchester Cityt a döntőben 1–0-ra legyőzve története második Bajnokok Ligája-sikerét ünnepelhette, Silva pedig végre-valahára felért a csúcsra. Az ezt követő időszakban többször úgy tűnt, a feltörekvő tehetségek a kispadra szorítják, ráadásul a klub fölött is sötét felhők gyülekeztek: az orosz-ukrán háború hatására Roman Abramovics tulajdonos távozott, a helyére Todd Boehly érkezett, az amerikai üzletember pedig jó egy év alatt gyakorlatilag a teljes keretet lecserélte, miközben négy alkalommal is edzőt váltott.
Hogy mi történt Thiago Silvával? Stabil pont maradt, miközben több mint húsz új játékos érkezett a klubhoz, s a 2021-es BL-sikert elérő csapat jelentős része távozott, ő két idény alatt több mint 5000 játékpercet kapott, élvezve edzői bizalmát. Így érkeztünk el a 2023–2024-es idényhez. A Chelsea az előző évad pocsék szereplése miatt nem indult európai kupasorozatban, az angol Ligakupában Silva pihenőt kap, de a Premier League-ben 12 fordulót követően 12 meccsnél jár, túl az 1000 játékpercen, ráadásul most már gól is szerepel a neve mellett. Szilárd alapja a meglehetősen fiatal, rutintalan, de annál tehetségesebb Chelsea-keretnek, ráadásul még mindig ott van posztja legjobbjai között. Olyan, mint a jó bor, a korral csak nemesedik.
Már elmúlt 25 éves, amikor bemutatkozott a brazil válogatottban, de így is 113 alkalommal ölthette magára a nemzeti együttes mezét, amellyel ötödik az örökrangsorban. A hőn áhított Copa América-győzelmet 2019-ben kipipálta, a világbajnoki trófeát azonban nem emelhette fel. A legközelebb 2014-ben volt hozzá, hazai környezetben a brazil válogatott az elődöntőig menetelt, de a németektől csúfos, 7–1-es vereséget szenvedett. Silvának különösen fájt, hogy nem lehetett ott a pályán sárga lapos eltiltása miatt. Még a 2022-es katari vébén is a válogatott kulcsemberének számított, Brazília pedig a torna topfavoritja volt, de akkor a negyeddöntő és Horvátország jelentette a végállomást. „Olyan ember vagyok, aki a bukás után feláll. De közben azt is tudom, hogy nekem már nem fog összejönni a világbajnoki siker” – mondta összetörten Katarban. |
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. november 18-i lapszámában jelent meg.)