A Benficát 1904. február 28-án alapította meg két kis lisszaboni, pontosabban belémi (jelentése: Betlehem) futballklub huszonnégy játékosa. A terv az volt, hogy kizárólag portugál ifjak számára Sport Lisboa néven kulturális és sportközösséget hoznak létre. José Rosa Rodriguest választották maguk közül első elnöknek, az alapítók döntöttek a klubszínekről (piros és fehér), a címerről (egy sasból, az „E pluribus unum”, azaz „Sokból egy” mottóból és egy futball-labdából áll), és alig tíz hónappal később már meccset is játszott a csapat. Pályája, a Terras do Desembargador borzasztó talaja miatt 1907 májusában nyolc játékos a gazdagnak számító Sporting CP-hez igazolt – azóta utálják a hamisítatlan benfiquisták a Sportingot…
As Águias (Sasok), O Glorioso (Dicsőséges), Encarnados (Vörösök) – ezek mind-mind a Benfica becenevei, amelynek mértékadó számítások szerint nagyjából 14 millió szurkolója van, a maga 250 ezer pártoló tagjával pedig a második legnagyobb a világon. Kabalája pedig Vitória, a fehér fejű rétisas (a mostani példány már 13. éve áll a klub kötelékében, lakhelye az Estádio da Luz) minden meccs előtt ott köröz a szurkolók feje felett a stadionban (innen a Ferencváros ötlete is), amíg elfoglalja helyét a klubcímer üresen hagyott tetején. Ha épp ki nem repül a Luzból, és el nem tűnik, mert az elődöknél erre is többször volt már példa – például a mai aréna 2003-as avató ünnepségén. Az 1954-ben átadott régi, fénykorában 120 ezres Luz helyén a 2004-es Európa-bajnokságra felépült a mai modern, hivatalosan 64 642 nézőt befogadni képes szentély.
A portugál és a nemzetközi futballtörténet egyik legeredményesebb klubjának históriáját természetesen magyarok is írták, abban semmi meglepő nincs, hogy a második világháború előtt ott voltak honfitársaink a kispadon, hiszen alig találunk olyan országot és csapatot, amelynél ez ne így lett volna. 1936 és 1948 között a Real első spanyol bajnoki címét is jegyző Hertzka Lipót két részletben 122, Biri János 272 meccsen irányította a Sasokat, kettejükhöz öt bajnoki cím és három Portugál Kupa-siker fűződik.
A nagy áttörés is egy magyarnak, a világvándor Guttmann Bélának köszönhető, aki 1959 nyarán érkezett meg kis brazil kitérő után Portóból Lisszabonba, és nem csupán felhelyezte a Benficát a világtérképre, hanem az 1961-es és 1962-es BEK-diadallal megtörte a Real Madrid európai hegemóniáját is. Sokszor leírták már, de nem árt megismételni: 1961-ben a számunkra hírhedt berni Wankdorf Stadionban éppúgy 3:2-re verték meg a portugálok a Barcelonát, mint ahogyan hét évvel korábban a németek az Aranycsapatot, ugyanabban az öltözőben készültek a katalánok (soraikban a Kubala, Kocsis, Czibor trióval), mint anno Sebesék, és a két Barca-gólt Kocsis Sándor és Czibor Zoltán szerezte.
Ekkor még nem volt ott a Benficában Eusébio, minden idők legnagyobbja, akit egy lisszaboni hotelban rejtegettek, amíg nem sikerült lepapírozni, hogy végleg elrabolják a Sporting elől. (A Mozambikból a volt brazil válogatott Bauer ötletére Guttmannékhoz kerülő gólgyáros eredendően a Sporting farmcsapataként működő Sporting Lourenço Marques játékosa volt, de amíg a lisszaboni rivális először a juniorcsapatában szánt neki szerepet, a Benfica lépett, és 400 ezer escudóért elhappolta a későbbi legendát.) Eusébio nyolc nappal a BEK-döntő előtt egy barátságos meccsen már felhúzta a Benfica-mezt, a finálé másnapján pedig már Portugál Kupa-mérkőzést is játszott, de a BEK-ben csak az 1962-es Real elleni diadalban lett főszerepe. Annak a sorozatnak a döntőjében Puskás Ferenc az 1960-as négy után három góllal jelentkezett, de a portugálok ötször válaszoltak, Eusébio kettőt vállalt, 5:3-ra nyert a Benfica. Minden idők egyik legnagyobb portugál labdarúgója 1975-ig futballozott Lisszabonban, 715 fellépésén 727 gólt szerzett, 1966-ban vb-bronzig repítette Portugáliát, 1965-ben ő kapta meg az Aranylabdát, és kétszer is az Aranycipőt – elsőre 1968-ban Dunai Antal előtt,
De vissza 1962-be: azon a nyáron Guttmann Béla kétszeres BEK-győztes trénerként jelentősebb fizetésemelést kért. Nem kapta meg, és miután meglehetősen anyagias természetű ember volt, nem csupán távozott, hanem el is átkozta a klubot. Ötven évre – így tartotta magát fáma, amíg nem sokkal a 2012-ben lejáró fél évszázad vége előtt előkerült valaki, aki szemtanúként pontosított: ja, nem ötven, hanem száz…
Guttmann átka lehet, hogy nem több nagyvárosi legendánál, azonban bizonyos, hogy 1962 óta a Benfica nem nyert európai kupát. Mindjárt a következő évben a Milan, 1965-ben az Inter, 1968-ban pedig hosszabbításban a Manchester United ellen bukták el Eusébióék a BEK-et, 1983-ra jut egy vesztes UEFA-kupa-döntő az Anderlecht ellen, majd 1988-ban (11-esekkel a PSV-től) és 1990-ban két újabb BEK-finálé. Ez utóbbit Bécsben játszották az AC Milan ellen, Guttmann az ottani zsidó temetőben nyugszik, és az akkor már klubelöljáró Eusébio állítólag személyesen könyörgött a sírjánál az átok feloldásáért – sikertelenül.
A 2010-es évekre még jutott két elbukott Európa-liga-döntő is (2013-ban a Chelsea, 2014-ben 11-esekkel a Sevilla ellenében), és most abban bíznak Lisszabonban, hogy a Budapesti Zsidó Hitközség Rabbiságának igazgatójától, Radnóti Zoltántól 2020-ban kapott héber, portugál és magyar nyelvű áldás alkalmas lehet a Guttmann-átok felülírására… Láss csodát, 2022-ben máris ifjúsági BL-t nyert a csapat, még ha tudják is a Benficánál, hogy a múlt hányattatásaihoz képest ez édeskevés. De legalább valami.
Guttmann és a 2014-ben elhunyt Eusébio szobra természetesen ott áll az Estádio da Luz mellett – és harmadikként Fehér Miklósé is. A 2004 januárjában tragikus módon, meccs közben összeeső, a kórházban 24 évesen örökre elveszített magyar válogatott csatárra azóta is könnyes szemmel emlékeznek a portugálok, 24-es mezét visszavonultatta a klub, győri temetésén itt volt szinte a teljes Benfica-család.
Amely nagy becsben tartja Baróti Lajos és Csernai Pál emlékét is. Barótival 1980-ban portugál Szuperkupát nyert a csapat, 1981-ben pedig duplázott a bajnokságban és a kupában, Csernaival pedig 1985-ben hódította el a favorit Porto elől a Portugál Kupát.
Most, kiesve a Bajnokok Ligájából, éppen az Európa-liga nyolcaddöntőjére készülődnek a Sasok a glasgow-i Rangers ellen. És a futballvilággal együtt kíváncsian várják, hogy vajon Guttmann immár 62 éves átka vagy Radnóti rabbi 2020-as áldása lesz-e az erősebb.
Alapítva: | 1904. február 28. (Sport Lisboa) |
Elnöke: | Rui Costa |
Stadionja: | Estádio da Luz (64 642 fő) |
Legjobb eredményei: | 2x BEK-győztes (1961, 1962), 5x BEK-döntős (1963, 1965, 1968, 1988, 1990); 3x UEFA-kupa-/Európa-liga-döntős (1983, 2013, 2014); 38x portugál bajnok; 26x Portugál Kupa-győztes; 9x portugál Szuperkupa-győztes |
Legnagyobb játékosai: | Eusébio, José Águas, José Torres, Mário Coluna, Nené, Manuel Bento, Luisao, Rui Costa, Joao Pinto, Nuno Gomes, Simao Sabrosa, Ángel Di María, Rúben Dias, Nicolás Otamendi |
Legnagyobb edzői: | Guttmann Béla, Schwartz Elek, Otto Glória, Baróti Lajos, Sven-Göran Eriksson, Csernai Pál, Graeme Souness, Jorge Jesus, Rui Vitória |