Rendszerhiba – Smahulya Ádám publicisztikája

A helyzet változatlan. Jöhet VAR, gólvonaltechnológia, lehet négy, nyolc, vagy tizenkét asszisztens, telepakolhatják ezerféle kütyüvel a játékvezetőket, a futballistákat és a pályát, amíg világ a világ, a bírók döntései hétről hétre vitatémát fognak szolgáltatni. Van, aki szerint jól van ez így, mert hozzátartozik a sportághoz, és akadnak olyanok is, akik teljesen steril focit szeretnének, amelyben nincs se bírói hiba, se szurkolói rendbontás. Csak egyéniségek nélküli, unalmas szalonlabdarúgás egysíkú meccsekkel, hibák, tévedések, vitatémák nélkül. Bár lehetetlen, ha mégis megvalósulna, nyilván az lenne a probléma, és kezdődhetne az újabb ötletelés, hogy vajon mivel lehetne érdekesebbé, izgalmasabbá tenni a meccseket. Na de ezúttal nem is ez a lényeg.

Nemrég nagyon furcsa eset borzolta a kedélyeket Spanyolországban. Aki esetleg lemaradt volna róla: a Real Madrid kétgólos hátrányból egyenlített a Valencia otthonában, majd a 99. (!) percben Jesus Gil Manzano játékvezető éppen akkor fújta le a mérkőzést, amikor Jude Bellingham a kapuba fejelte a győztesnek hitt gólt. A madridi játékosok kifakadtak, Carlo Ancelotti példátlannak nevezte az esetet, amely hatalmas vihart kavart a spanyol sportsajtóban. Azért különleges az epizód, mert a játékvezető úgy hibázott, hogy tulajdonképpen nem hibázott. A szabályok ellen ugyanis nem vétett, nem arról van szó, hogy nem fújt le egy nyilvánvaló kezezést, nem adott meg egy jogosan járó tizenegyest, vagy tévesen állított ki valakit. Csak nagyon rossz időzítéssel fújt a sípjába. A sajtóban megszólaló szakértők szerint egyértelmű, hogy már a gólt megelőző szöglet elvégzését sem kellett volna engednie, vagy véget kellett volna vetnie a találkozónak, amikor a szögletet követően a Valencia kapusa kiütötte a labdát. A bíró azonban továbbengedte a játékot, és ebből lett a bonyodalom. Hajlok arra, hogy a korábbi rutinos spanyol játékvezetőnek, a Marcának nyilatkozó Antonio Mateu Lahoznak sok mindenben igaza van. A rossz időzítés mellett ő az egész problémát rendszerhibának tartja, és úgy látja, hogy a bírók elsősorban a játékvezetői testületnek (CTA) és a szigorú előírásoknak akarnak megfelelni ahelyett, hogy a józan paraszti eszükre hallgatnának, és a futball valódi érdekeit tartanák szem előtt. Azt pedig kimondottan aggasztónak nevezte, hogy a több mint egy évtizede bíráskodó, elméletileg a nyári Eb-re is utazó Gil Manzano követett el ilyen baklövést.

Érdekesség, hogy a Barcelona korábbi világbajnok védője, a Reallal finoman szólva sem szimpatizáló Gerard Piqué is azt mondta, hogy megérti a madridi játékosok dühét, de a fő probléma szerinte is az volt, hogy már hamarabb le kellett volna fújni a mérkőzést. Na meg nem annyira burkoltan a spanyol játékvezetés színvonalát is bírálta. És ezzel el is érkeztünk egy újabb fontos sarokponthoz. Merthogy mintha a többi topligához képest a spanyol élvonalban több lenne a furcsa, érthetetlen bíró döntés vagy hiba. Hogy mást ne mondjunk, az előző idény végén a Valladolid és a Sevilla meccsén szintén a hazaiak kapuba tartó lövése közben fújta le a félidőt a játékvezető. Akkor 0–0 volt az állás, a végén 3–0–ra nyertek az andalúziaiak, de ha a Valladolid esetleg pontot szerzett volna, nem esik ki a másodosztályba. De említhetnénk a január 21-i Real Madrid–Almería mérkőzést is, amelyen a hazaiak 0–2-es hátrányból fordítottak úgy, hogy Jude Bellingham a 99.(!) percben szerezte meg a győztes gólt, és több furcsa VAR-ítélet is a vendégeket sújtotta, akik szerint a bíró egyszerűen elvette tőlük a győzelmet. De felhozhatjuk Robert Lewandowski újrarúgatott tizenegyesét is a Celta Vigo elleni találkozó 97. percében. Ezt is hol újrarúgatják, hol nem, a Barcelona ezzel nyert 2–1-re. Persze hiba lenne úgy tenni, mintha a többi topligában hibátlan lenne a játékvezetés. Ugyancsak az előző hétvégén a Lazio drukkerei dühöngtek, miután a Milan ellen 1–0-ra elveszített rangadón három római futballistát is kiállított a bíró, és nem adott meg egy jogosnak tűnő tizenegyest. Döntését furcsa módon a VAR sem bírálta felül. A Lazio elnöke, Claudio Lotito is rendszerhibát emlegetett a történtek után, vagyis lehet igazság benne, hogy valóban a szemlélettel van a hiba. De ne menjünk el szó nélkül amellett sem, hogy a Manchester City–Manchester United derbin a vendégek 1–0-s vezetésénél úgy egyenlítettek a hazaiak, hogy előtte a labdaszerzésnél Kyle Walker nem szabályosan állította meg Marcus Rashfordot. A szabályok értelmében a VAR érvényteleníthette volna a gólt, de nem így történt. És itt van a legutóbbi vitás eset is. A Real Madrid–RB Leipzig BL-nyolcaddöntő szerdai visszavágóján Vinícius Júnior a torkánál fogva lökte el két kézzel Willi Orbánt. Visszanézve egyértelmű piros, jó kérdés, a VAR miért nem nézte vissza. A lényeg azonban megint csak az: mintha a spanyoloknál sokkal több lenne az ilyen szituáció, ami a La Liga megítélésének és a spanyol futball vonzerejének sem tesz jót. És ezt csak tetézi a Negreira-ügy, amelynek dióhéjban annyi a lényege, hogy a vád szerint a Barcelona vezetősége éveken át fizetett a katalán játékvezetői testület alelnökének, José María Enríquez Negreirának. Korábban az olasz futball volt hírhedt a korrupciós botrányairól, ám ha ez így folytatódik, a La Liga sem mossa le magáról ezt a bélyeget.

Persze egy-egy hiba vagy vitatott eset után a vehemensebb szurkolók egyből csalást kiáltanak, mondván, a játékvezetők szándékosan segítik a másik csapatot. Ez nyilván abszurd. Azzal nehéz vitatkozni, hogy a spanyol élvonalban bántóan sok a botrányos ítélet, de ezek általában hol az egyik, hol a másik együttest sújtják, és hosszú távon nagyjából kiegyenlítődnek. Február végén előkerült egy statisztika, miszerint a VAR bevezetése óta a Real Madrid 27 gólját érvénytelenítették, amivel a csapat listavezető Spanyolországban, megelőzve a Sevillát (16), az Atléticót és a Valenciát (14-14). De ez is értelmezés kérdése. A VAR-ítéletek a királyiakat sújtják vagy éppen ellenkezőleg, így igazságosabb a bajnokság, mert videóbíró nélkül ezeket a gólokat megadták volna.

A helyzeten nyilván az sem segít, hogy sokszor az edzők vagy a klubok is elég élesen a bírók ellen fordulnak. A Real Madrid hivatalos televíziója például már többször készített összeállítást arról, hányszor tévedett a kárukra egy-egy játékvezető. Alejandro José Hernández tévedéseiből például egy alkalommal tizenegy perces felvétel került fel a csatornára. Képzeljük el, itthon micsoda földindulás lenne, ha valamelyik klub rendszeresen összeállítást készítene az alakulatát sújtó játékvezetői hibákból…

És ehhez hozzájön a már említett Negreira-botrány a Barcelonánál, ami nemcsak a klubok, de a szurkolók közötti feszültséget is tovább szítja. A problémát a spanyoloknak kell megoldaniuk, de a helyzet nem túl rózsás. Én támogatnám azt, ha a játékvezetők egy-egy ilyen eset után megszólalhatnának, és megindokolhatnák a döntésüket, nem tíz évvel később, a visszavonulásuk után adnának magyarázatot. Ha egyáltalán adnak.

Végül pedig érdemes fontolóra venni az Empoli korábbi vezetőedzője, Aurelio Andreazzoli véleményét. Szerinte felháborító, hogy hétről hétre a VAR ítéleteiről beszél mindenki, nem magáról a meccsről, ami nem a játékvezetők hibája, hiszen ők is „áldozatok”. Úgy véli, a sportág jövője a tét, a legnagyobb probléma pedig szerinte is az, hogy tí­zen tízféle módon értelmeznek egy-egy helyzetet, sokszor a szurkolók sem értik, melyik ítélet miért születik. Ezt a kritikát egyébként már sok edző, mások mellett Jürgen Klopp vagy Rafa Benítez is megfogalmazta, és van is benne igazság. A globalizáció, az uniformizálódás közepette átláthatatlan az egész bíráskodás, ami valóban rendszerhiba, legnagyobb vesztesei pedig éppen a futball főszereplői, a játékosok és a szurkolók.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!