Ideje lenne! – Cselőtei Márk publicisztikája

RENGETEG KRITIKA érte az elmúlt években az Aranylabda-gálát, ezzel együtt az ünnepséget lebonyolító France Footballt és a díj megítélésének feltételrendszerét, így 2022-re jó néhány szabályon változtattak a szervezők. Azóta csak a FIFA-világranglista első száz helyezett országának újságírói szavazhatnak az elismerésről, a díjat nem egy naptári év, hanem egy adott idényben nyújtott teljesítmény alapján ítélik oda, a klubbal, válogatottal megszerzett trófeák száma helyett pedig az egyéni teljesítmény számít – legalábbis papíron.

A változtatás évében Karim Benzema győzelmét kevesen kérdőjelezték meg, de Lionel Messi tavalyi (pályafutása nyolcadik) Aranylabdája ismét nagy port vert fel, hiszen a Paris Saint-Germainben nyújtott teljesítménye alapján szóba sem jöhetett volna a jelölése, de 2022 végén vb-címet nyert Argentínával, hét meccsen át briliáns teljesítményt nyújtva. Mi következik ebből? Az, hogy az előírásoktól függetlenül a szerzett trófeák számának igenis súlya van, egy nagy tornának (legyen az világ-, Európa-bajnokság vagy Copa América) pedig talán még több.

A klubidényt lezáró Bajnokok Ligája-döntőt követően egyértelműen Vinícius számított a 2024-es Aranylabda favoritjának, őt realos csapattársa, Jude Bellingham követte, de a fogadóirodák számításai alapján ott volt az élmezőnyben Toni Kroos, Harry Kane, Florian Wirtz és Kylian Mbappé is. Érdekes megfigyelni, hogyan változtak az esélyek több mint egy hónappal később, az Eb-t és a Copát követően. A 433 szakportál esélykalkulátora szerint Vinícius továbbra is favorit, de Bellin­gham az Eb-ezüstérem ellenére visszacsúszott a harmadik helyre. Az Európa-bajnok spanyol válogatottból hárman is bekerültek a legjobb öt közé: Rodri, Dani Carvajal és Lamine Yamal, de a Copa-siker Messi ázsióját is növelte, ugyanis addig a tízben sem volt benne, most pedig már a hatodik. Jól látható tehát, mennyi mindent tud átírni egy négyhetes, a nyertesnek is mindössze néhány mérkőzésből álló, ám árgus szemekkel figyelt kontinenstorna. Ezzel a súlyozással alapvetően nem értek egyet, egy sokszor több mint 60 tétmérkőzésből álló klubidényt egyszerűen nem szabadna átírnia egy – a döntő résztvevői szempontjából – hétmeccses eseménynek, amelyen a tét ugyan hatalmas, de az összecsapások színvonala meg sem közelíti azt, amit hétről hétre a topligákban látunk. Ennek ellenére ez a szemlélet kapóra jön az Európa-bajnokság legjobbjának megválasztott Rodrinak, a Manchester City középpályásklasszisának, akiről az elmúlt években méltatlanul kevés szó esett – mint általában a kiváló hatosokról –, pedig minden további nélkül megérdemelné az Aranylabdát.

Így gondoltam ezt már tavaly is, amikor a Nemzeti Sport Online-on megjelent év végi összeállításomban a 2023-as naptári év legjobb játékosának neveztem. Ez a 2024-es Aranylabda-számításba természetesen nem fér bele, de Rodri a mögöttünk hagyott esztendő tavaszán is elképesztő teljesítményt nyújtott: Bajnokok Ligáját, Premier League-et és FA-kupát nyert a Manchester Cityvel, a BL-döntőben győztes gólt szerzett, majd a finálé és a teljes sorozat legjobb játékosának is őt választották meg. Nem sokkal később diadalmaskodott a Nemzetek Ligája döntőjében a spanyol válogatottal, és ott is övé lett a sorozat legjobbja cím. Ezt követte a 2023–2024-es idény ősze, ami már a jelenlegi Aranylabda-szavazásban döntő lehet. Lesz még szó egyéni statisztikákról, pályán betöltött szerepről, de kezdjük a legtöbbet sejtető adattal. Rodri az ősszel három meccset hagyott ki a Premier League-ben eltiltás miatt, a Manchester City mind a három mérkőzést elvesztette (!). A tényt csak erősíti, hogy Pep Guardiola csapata a középpályás visszatérését követően egyszer sem kapott ki a bajnokságban, a tavasz során pontot is alig vesztett, így az évad végén ismételten első lett. Ugyanezen őszi időszak során egy Ligakupa-találkozóról is hiányzott Rodri, a City akkor is veszített, s búcsúzott a sorozattól. Szerepének már-már elképzelhetetlen fontosságát jól jelzi, hogy Kevin De Bruyne csaknem fél évre, Erling Haaland több mint tíz tétmeccsre dőlt ki, de egyikük kiválását sem érezte meg úgy a manchesteri alakulat, mint az övét. Ami az egyéni számokat illeti, Rodri labdaszerzésben és a sikeres védekező akcióban is ott volt a Premier League legjobbjai között, de hatosként a támadójátékon még többet lendített. Az elmúlt idényben messze neki volt a legtöbb pontos hosszú passza a PL-ben (7.1/meccs), övé volt a legtöbb pontos passz átlagosan (csaknem 100/meccs, 92 százalékkal), miközben az Opta és a Sofascore szerint messze övé volt a bajnokság legjobb átlagos értékelése (8.1). Emellé társult kilenc gólja és 14 gólpassza, amelyek sokszor a legfontosabb pillanatokban születtek

A klubévadot végül PL-címmel, negyeddöntős BL-búcsúval és az FA-kupa-fináléban elszenvedett vereséggel fejezte be a spanyol klasszis, aki védekező középpályásként ekkor még nem is álmodhatott arról, hogy egyénileg ugyan pazar, ám csapatszinten a 2023-as tavaszhoz képes jóval gyengébb teljesítménnyel ott lesz az Aranylabda-favoritok között, ám következett a már többször említett németországi Európa-bajnokság. A spanyol válogatott keretét előzetesen mindenki erősnek gondolta, de Luis de la Fuente csapatára kevesen tekintettek úgy, mint az egyik fő esélyesre. Ennek ellenére láttuk, amit láttunk: Spanyolország az első meccstől kezdve meggyőző teljesítményt nyújtva, szenzációs játékkal kirukkolva, sok gólt szerezve, szépen futballozva jutott el a döntőig, amelyben megérdemelten győzte le 2–1-re a kockázatkerülés tankönyvi példájaként szolgáló angolokat. Rodri a fináléban csak egy félidőt játszhatott, 0–0-s állásnál sérülés miatt le kellett cserélni, így nélküle érte el a nagy sikert a spanyol együttes, de hogy ez semmit sem von le az érdemeiből, jól jelzi, így is ő lett a torna legjobb játékosa.

Miért? Nos, amellett, hogy az öltözőben is végig vezére volt a fiatal átlagéletkorú keretnek, a pályán is akként szerepelt, viselkedett. Rodri az albánok elleni mérkőzést leszámítva minden találkozón ott volt a csapatban, 93 százalékos hatékonysággal passzolt, meccsenként hét labdát gyűjtött be, míg védekezésben nem hibázott, miközben a Grúzia elleni nyolcaddöntőben elképesztően fontos gólt szerzett hátrányban. Az a találat nemcsak fontos, de történelmi is volt, hiszen 24 év után ő lett az első spanyol játékos, aki a tizenhatoson kívülről talált be a kapuba Európa-bajnokságon.

Kijelenthető tehát, hogy Rodri büszkélkedhet klub- és válogatott sikerekkel, egyéni elismerésekkel és párját ritkító statisztikákkal is, miközben nemcsak néhány mérkőzés erejéig nyújtott világklasszis teljesítményt, hanem több mint 60 meccsen és 5000 játékpercen át, így abszolút megérdemelné a 2024-es Aranylabdát. Minden jelenlegi számítás, jóslat, esélylatolgatás szerint ott van az első két esélyes között, mégis kétlem, hogy végül nála köt ki a díj. Hogy miért? Nos, az elmúlt évek, évtizedek tapasztalatai alapján bár kiemelten fontos a nagy tornákon nyújtott teljesítmény és a trófeák száma, a döntő tényező szinte mindig az, milyen az adott játékos sajtója. Az egyéni szakmai elismeréseket már sorra gyűjti Rodri (bár érthetetlen okból a PL-ben az év játékosa címre 2024-ben nem jelölték), de így is kevesebbet szerepel a neve a közbeszédben, mint a legnagyobb sztároké. Egyrészt a posztja miatt, hatosként nehezebb kitűnni, másrészt nem sztár­alkat – alázatos, csendesebb játékos, akivel nehezebb eladni egy címlapot, mint Mbappéval, Viníciusszal vagy Bellinghammel. Persze ha már három Real Madrid-játékost soroltam fel, meg kell említenem egy negyediket, az üdítő kivételt, a hasonlóan szerény Luka Modricot, aki 2018-ban kapta meg a díjat. Középpályásként évek óta világklasszis teljesítményt nyújtott, csapatszinten is sikeres volt, de egy válogatott torna (horvát vb-ezüstérem) kellett hozzá, hogy üdítő kivételként Aranylabdát nyerjen.

Végső soron remélem, nem lesz igazam, s egy ilyen évad után Rodri elnyeri az Aranylabdát az elmúlt évek talán legkiélezettebb versenyében, mert ideje lenne végre szakmai alapon odaítélni annak, aki az idény legjobb játékosa volt – akkor is, ha védekező középpályás…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!