Vini, vidi, vici – Szöllősi György jegyzete

   
Már-már olybá tűnt, hogy a jobbára arisztokratikus, kikezdhetetlen imázsára olyannyira büszke Real Madrid arcvesztéssel, tekintélyveszteséggel kerül ki az Aranylabda-botrányból. Vagyis abból, hogy október végén testületileg bojkottálta a klub a Párizsban rendezett Aranylabda-gálát, és bár vezetőedzője (Carlo Ancelotti), több játékosa (Kylian Mbappé, Jude Bellingham) és maga a klub is a díjazottak között volt, ők sem mentek el átvenni a trófeájukat, csak mert a Real Madrid vezetőinek a tudomására jutott, hogy az előzetes várakozásokkal szemben nem Vinícius Júnior kapja az Aranylabdát.

Akkor a madridisták nem voltak könnyű helyzetben, midőn elkeseredetten próbálták bizonygatni a futballszurkolók között fellángolt vitában, hogy miért is érthető és méltányolható a Real Madrid viselkedése. A vádak gyerekes sértődésről, rátartiságról, tiszteletlenségről szóltak. Miközben a spanyol egyesület persze az ellenkezőjét állította: vele szemben volt tiszteletlen a France Football és partnere, az „elfogadhatatlan” döntés mögött sejtetett UEFA, márpedig ahol nem tisztelik a Real Madridot, oda a képviselői nem mennek el. Őszintén mondom, nem értettem, sőt fájlaltam, hogy a magát „a történelem legjobb klubjaként” aposztrofáló Real Madrid hogyan navigálhatta magát e visszatetsző helyzetbe, ilyen kommunikációs csapdába, amiből látszólag nem volt kiút.

Nos, két hónap sem telt el azóta, és milyen képekkel van tele a sportsajtó és a közösségi média? A Real Madrid edzője, Carlo Ancelotti és a nemrég még a csapattársak szolidaritási megnyilvánulásaival vigasztalt Vinícius Júnior mosolyog mindenütt a FIFA The Best elnevezésű trófeájával a kezében. Egy olyan rejtélyes, előző nap (!) bejelentett, katari díjátadó után, amelyen – szemben az Aranylabda-gálával, amelyről egyedül a madridiak hiányoztak – kizárólag a Real Madrid sztárjai voltak személyesen jelen a kitüntetettek közül.

Azokat az összeesküvés-elméleteket, amelyek szerint a FIFA kompenzálni próbálta az ­UEFA-hoz köthető, Viníciust arculcsapásként érő Aranylabda-szavazás eredményét, vissza kell utasítani, hiszen a teljesen átlátható (már a díjátadás pillanatában publikált) voksolást igen nehéz lenne befolyásolni. (Az UEFA-ét is nehéz lett volna, s egyébként az újságíróknál most is Rodri nyert, csak a FIFA-nál a válogatottak csapat- és szövetségi kapitányai, továbbá a szurkolók is szavaznak.) Az viszont kétségtelenül a Real Madrid páratlan tekintélyét és sportdiplomáciai erejét dicséri, hogy az eredetileg januárra tervezett FIFA-gálát a program sűrűségére hivatkozva a nemzetközi szövetség egyszer csak átrakta az Interkontinentális Kupa döntőjének előestéjére, Dohába, hogy az éppen „arra járó” madridi sztárokat méltó módon tüntethesse ki (a többi trófeát, mondjuk, a Puskás-díjat letudták egy videóüzenettel), s feltehetően a FIFA-nak sem volt ellenére ilyen módon megfricskázni az UEFA-t. A ma már nyilvánvaló konspiráció jele volt az is, hogy az egyik műsorvezetőt a FIFA egyenesen a Real Madrid TV-től kölcsönözte, így a korábban a fél világ által sajnált Vinícius igazán otthonosan érezhette magát, míg a világ másik fele által nemrég még kárörvendve kiközösített Real Madrid újra elfoglalta kényelmes helyét a futballvilág trónján (a FIFA álomtizenegyében öt helyett kapott a klub, majd az önbizalom-növelő díjátadó másnapján elhódította az Interkontinentális Kupát is).

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!