Nem látjuk többé varázsolni a mágikus dél-amerikai duót

Kőkemény védő volt karrierje során a belga Thomas Vermaelen (37 éves most), a legszebb éveit az Ajaxban, az Arsenalban és az FC Barcelonában töltötte, az angolok 12, a katalánok 19 millió eurót fizettek érte, most a japán Vissel Kobétől vonult már vissza. 85-szörös válogatott, aranygenerációjával egy világbajnoki bronzéremig jutott, a 2022-es lebőgésben már mint a szövetségi kapitány asszisztense vett részt. Legendás párost alkotott a válogatottban és az Ajaxban Jan Vertonghennel, a téli vébén többen is Vermaelent írtak Verthongen helyett az online kommentátorok közül, nyilván megszokásból. Pedig csak egyikük hasonlít megszólalásig Jude Lawra…

Picivel fiatalabb csak nála a 82-szeres belga válogatott középső középpályás, Mousa Dembélé (35), aki Kínában vonult vissza, de játszott a Tottenhamben is, no meg két vb-n és egy kontinenstornán. Ha már Távol-Kelet, említsük meg mindenképpen a japán Nakamura Sunszukét (44), aki 98-szor volt válogatott, légióskodott a Celticben, az Espanyolban és a Regginában, 2000-ben és 2013-ban japán aranylabdás, 2007-ben a skót liga legjobbja, de mi mégis a 2006-os és a 2010-es vb-ről emlékszünk rá leginkább, és megfordult két Konföderációs Kupán is.

A „népi Rooney”, azaz az észak-koreai Dzsong Te Sze (38) is szögre akasztotta az ilyenkor szokásosat. DTSZ egykoron a legismertebb észak-koreai volt a Nem politikus-kategóriában, de nem került emiatt bajba, a 2010-as dél-afrikai lebőgést is megúszta – azért is, mert Japánban született, dél-koreaiként, és ugyan hűséget esküdött a diktatúrának, de délen futballozott. Játszott az 1. FC Kölnben és a Bochumban, a japán Macsida Zelvia volt az utolsó egyesülete a 33 válogatott meccsén 15 gólt lövő, sokak szerint feltűnési viszketegségben szenvedő „koreai Tupacnak”.

Brazíliában járt kollégánk esküszik rá, hogy arrafelé 2014-ben a „Fredicsi, Neymaricsi” csatárkettősben bízott az ország – mint kiderült, nagy lebőgés lett a vége, „Neymaricsi” lesérült, „Fredicsi”, azaz Fred (39) pedig hat meccsen két kanadai pontig jutott csak. Később kiderült, a Fredek nem hoznak szerencsét a selecaónak, pedig az „öreg” Fred nem volt rossz csatár, az érte 15.6 millió eurót fizető Lyonban sem okozott csalódást, de legjobban a hazai klubokban érezte magát.

Legjobban a Cruzeiróban és a Flamengóban ment neki, háromszoros brazil gólkirály, 2012-ben az Év játékosa otthon, egy évre rá a Konföderációs Kupa aranycipőse és aranyérmese; és 300 első osztályú bajnokin 174 kanadai pont igen jó eredmény.

De nem Carlos Tévez (38) szintje!

Az argentin futball örök ígéretéből ügynökei anyagilag kihozták a maximumot, a klubjai 93.3 millió eurót és feleennyi ügynöki díjat, valamint aláírási pénzt fizettek érte; a Boca Juniors, a Corinthians, a Manchester City, a Juventus, a West Ham United és a Manchester United is köszönhette góljait. A Real Madrid némi pénz mellett majdnem odaadta érte Karim Benzemát is, a támadó Kínában havi hárommillió eurót keresett nettóban, azaz tisztán, és egy évig „volt oda”. 2018-ban hazahúzta a szíve a Bocához, ahol 2021-ig játszott, majd ahogyan az lenni szokott, a hezitálást követte a retirálás, azaz hivatalosan is szakmát váltott – de pályát nem, ugyanis a Rosario Central vezetőedzője lett (de tavaly novemberben lemondott a gyatra eredmények miatt).

A leforrázott arca azonnal felismerhető jelenséggé tette, életöröme, gólképessége, vidámsága miatt mindenhol közönségkedvenc lett: a nemzeti csapatban 76 meccsen csak 13 gólig jutott, és sem a 2006-os, sem a 2010-es vébén nem remekeltek, de 2003 óta csak ő és (egyszer) Juan Sebastián Verón lett Argentínában az Év labdarúgója Lionel Messin kívül! A Cityben 148 fellépésen 108, a Unitedben 99 meccsen 48, a Juvében 96 találkozón 69 gólt és gólpasszt jegyzett, gyenge pillanatai ide vagy oda, ez bizony a klasszisok szintje!

Klasszis, mondjuk ki, világklasszis lett volna egy másik korban a 178. új Diego Maradonából, azonban Andrés D'Alessandro (41) a River után Európában (Wolfsburg, Portsmouth, Real Zaragoza) megbukott. 2008-ban hazatért Dél-Amerikába, néhány meccs kivételével az Internacionalban játszott, többnyire élményszámba menően. A könnyűcsontú karmester (El Cabezón, azaz Nagyfejű) a válogatottból 2011 után kikopott, és egy Copa Américán láthattuk őt csak az albicelestében, vb-n nem.

Pontosabban: szerepelt a 2001-es ifjúsági világbajnokságon, ahol Javier Saviola, Maxi Rodríguez, Nicolás Burdisso, Julio Arca és Leandro Romagnoli oldalán aranyérmes lett, a torna ezüstlabdása, és a 2004-es olimpián, ahonnan szintén győztesként térhetett haza – és mindkét tornán Fabricio Coloccini (40) játszott mögötte. A lobogó szőke hajával minden csapatából kivirító bekk alulértékelt szürke eminenciás volt világéletében, a Milan, az Atlético Madrid, a Villarrreal, a Deportivo La Coruna és a Newcastle United hívei nagyon szerették őt a kemény, meg nem alkuvó játékstílusa miatt.

2016-ban tért haza, de nem nevelőegyesületéhez, a Bocához, hanem a San Lorenzóhoz, 2021 nyarán az Aldosivihez írt alá, innen is vonult vissza 2022 elején. 39-szeres válogatott, láthattuk a 2006-os nagy tornán is.

Nemrégiben írtunk arról, hogy 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban is titkos esélyesnek számítottak az angolok, sőt Németországban aranyérmesek lehettek volna, Jermain Defoe (40) azonban sérülések miatt lemaradt a „jóról”, neki a 2010-es lett volna a nagy tornája, azonban a „háromoroszlánosok” akkor sem remekeltek. Első jó idényében még Alan Shearer, Andy Cole, Robbie Fowler és Michael Owen voltak a legjobb angol csatárok, első válogatott meccsén Darius Vassellt váltotta Wayne Rooney mellett, utoljára, 2017-ben Jake Livermore helyére futott be a 95. percben, Harry Kane mellé.

Profi karrierje a West Hamnél indult, legemlékezetesebb éveit a Tottenhamben töltötte, megfordult ezen kívül a Portsmouthnál, az AFC Bournemouthnál, a Sunderlandnél, a Rangersnél és a Torontónál. Az angol válogatottban 57 alkalommal szerepelt, s 20 gólt szerzett – búcsúztattuk a minap.

Tudásáról mindent elmond, hogy a Premier League-ben 496 meccsen 163 gólt lőtt, és kiosztott 30 gólpasszt, miközben topcsapatban soha nem játszott. „A Tottenhamben volt 18 gólos szezonja, a szenvedő Sunderlandben két 15 gólos, és ha az 57 válogatott fellépés, valamint a 298 klubgól szépen is mutat, az kevésbé érthető, hogy nem láttuk soha valódi élcsapat dresszében” – írta róla két évvel ezelőtt a Képes Sport.

Nagyon sok „üvegtérdű” futballistától köszönünk el év végén, Jack Wilshere (30) méltán pályázhat a legpechesebb brit futballista címére, az Angol beteg-díjra. Pedig milyen remekül indult a pályája! Mindössze 16 éves és 256 napos volt, amikor az Arsenal színeiben bemutatkozott a PL-ben, pár hónap múlva már felnőtt válogatott, de 18 komolyabb sérülést szenvedett a visszavonulásáig, hét alkalommal dőlt ki legalább négy hónapra, és négy olyan idénye volt, amelyben összesen (!) öt PL-meccset játszhatott, két idényben egyetlen egyet sem…

Aaron Lennon (35) is remekül indult, 16 évesen debütált a PL-ben, 19 évesen abszolúte zöldfülűként ott lehetett a 2006-os vébén, azonban nem tudta megfutni ő sem azt a pályát, amire a tehetsége alapján képes lett volna. A Leeds Unitedtől 1.2 millió euróért vette meg a Tottenham 2005-ben, de Londonban 2015 nyaráig csak 364 meccsen játszott, de 109 kanadai pontot ért el két sérülés között, így megjárhatta az afrikai vb-t. Everton, Burnley, Kayserispor, majd egy novemberi nagy döntés: a 21-szeres válogatott játékos aligha nézett vissza elégedetten a pályafutására a záráskor.

Nem volt igazán szerencséje a nemzeti tizeneggyel Gary Cahillnek (37) sem, aki 61-szer volt válogatott, a nagy Rio Ferdinand örökébe lépve, és ott, valamint a Chelsea-ben is nagyon sokszor volt John Terry párja. A Chelsea-vel nyert Bajnokok Ligáját, Európa-ligát, FA-kupát, angol Ligakupát, 290-szer játszott a „kékek” csapatában, két vébéjén és Eb-jén azonban nem nyert érmet. A Chelsea után a Crystal Palace-ban és az AFC Bournemouthban játszott, a nyár óta nem volt csapata, novemberben jelentette be a visszavonulását.

Zárjuk az első részt két olyan játékossal, akik a Premier League meghatározó alakjai voltak fénykorukban. Mikel John Obiért (35) anno ölre és perre ment a Manchester United és a Chelsea, a londoniak 20 millió euróért kaptak egy közel 400 mérkőzésen hatalmas mezőnymunkát végző középpályást, aki még lőtt 6 gólt, és adott 13 gólpasszt is „fusiban”. Obi (2016-ig hivatalosan John Obi Mikel) csak 89-szeres válogatott volt, mivel nem mindig engedték haza a nemzeti csapathoz, a „szuper sasokkal” két vébén és öt ANK-n szerepelt, egy kontinenstornán aranyéremmel zárva. A Chelsea-vel 11 nagy címet hódított el, 2017-ben elugrott még nagyobb pénzt keresni Kínába, azután a Trabzonspor, a Stoke City követezett, majd 2021-ig a Kuvait SZK. Néhány hónapja jött rá, hogy nem akar már profi futballistaként élni.

Obi a Chelsea-ben évi ötmillió eurót keresett, Kínában kétszer ennyit, Kuvaitban négymilliót – a brazil védekező középpályás, a szintén 35 esztendős Ramires évi 12.5 millió eurót kapott a Csiangszu Szuningtól, miközben mindennél érzékletesebben jellemzi korunk labdarúgását, hogy karrierje során 57.7 milliót fizettek a középpályásért. Nyilván senki sem véletlenül járja meg a Cruzeiro, Benfica, Chelsea, Palmeiras utat, és lesz közben 51-szeres válogatott, de Ramires mégsem volt klasszis.

A Chelsea-vel sok diadalt aratott, a válogatottal „csak” egy konföderációs aranyérmet szerzett, részese volt a 2010-es és a 2014-es lebőgésnek. Ugyan nem is olyan régen felmerült a neve az Internél, nem vállalkozott erre az utolsó nagy kalandra. 2020 óta nem volt klubja, 2022 szeptemberében jelentette be hivatalosan, hogy itt a vége.

Csak a beceneve volt „kenyai”

A 32 esztendős Mateo Musacchiónak (korábban Milan, Lazio, Villarreal, River Plate), a még 30-on inneni, korábbi francia U20-as válogatott Prince Gouanónak (Juventus, Atalanta), a párszoros nigériai válogatott, 2014-es vb-résztvevő Ramon Azeeznak (Almería, Granada) és az egy vébét szintén megjárt Winston Reidnek (34, West Ham) jó másfél éve nincs klubja, talán hamarosan ők is hivatalosan szögre akasztják az ilyenkor szokásos „accessoirokat”.

Nemigen folytatja Adriano sem: a 38 éves, éppen sérüléssel bajlódó brazil bal és jobb oldali mindenes még 2021 nyarán szakított a belga Eupennel, azóta nincs új kenyéradója. A 17-szeres válogatott, U20-as világbajnok játékos egy Copát nyert a selecaóval, az FC Barcelona színeiben 18 kupát emelhetett a magasba, a Sevillával és a Besiktassal is nyert néhány sorozatot, így aztán nem lehet panasza a karrierjére.

Kitöltötte a jelek szerint az utolsó cseppet is karrierjéből a jónevű Andre Bierwagen (32), és otthagyta végleg a Stern Marienfeldét, a 28-szoros mozambiki válogatott Whisky (36) már korábban erre az elhatározásra jutott, Sven Palinkasch (23) pedig az Eppingen kapuját hagyta ott, hogy segédedző legyen az Unterhachingnál. Steffen Witzel (31) a német sokadosztályú Hünfelder védelme helyett az egész csapatot irányítja asszisztensként.

TOVÁBBI ISMERTEBB VISSZAVONULT JÁTÉKOSOK

NÉV/ÉLETKOR/NEMZETISÉG/VÁLOGATOTTSÁG/GÓL/LEGISMERTEBB KLUBJAI/UTOLSÓ KLUBJA/LEGNAGYOBB SIKEREI, ÉRDEKESSÉGEK

Oresztisz Karnezisz (37), görög, 49/0, Panathinaikosz, Napoli, Lille, 1x vb-résztvevő
Yohann Pelé (40), francia, Marseille, a Ligue 1 legjobb kapusa 2006-ban
Jimmy Briand (37), francia, 5/0, Lyon, Bordeaux, 102 gól a Ligue 1-ben
Mevlüt Erdinc (36), török, 35/8, PSG, St.-Étienne, Racing Besancon, Eb-bronzérmes (2008)
Roman Pavljucsenko (41), orosz, 51/21, Tottenham, Szpartak Moszkva, Znamja Noginszk, 2x orosz gólkirály, Eb-bronzérmes (2008), Eb-résztvevő (2012)
Jon Flanagan (29), angol, 1/0, Liverpool, Rangers, HB Köge
Luis Miguel Escalada (40), argentin, Boca Juniors, Cumbayá, 17 klubban játszott összesen

Adebayo Akinfenwa (40), angol, Swansea, Wycombe
Dmitrij Kombarov (35), orosz, 47/2, Szpartak Moszkva, Dinamo Moszkva, KSZ Szamara, 2x Eb-r., vb-r.
Pavel Pogrebnyak (39), orosz, 33/8, Zenit, VfB Stuttgart, Dinamo Moszkva, UEFA-kupa-győztes és gólkirály (2008), Eb-r.
Geoffroy Serey Dié (38), elefántcsontparti, VfB Stuttgart, Sion, ANK-győztes, vb-r.
Christian Gentner (37), német, 5/0, Wolfsburg, VfB Stuttgart, Luzern, 2x német bajnok
Shani Tarashaj (27), svájci, 5/0, Everton, Grasshoppers, Zürich, Eb-r.
Migjen Basha (35), albán, 33/3, Torino, Atalanta, Eb-r.
Dimitar Rangelov (39), bolgár, 40/6, Dortmund, VfB Krieschow, német bajnok
Darío Cvitanich (38), argentin-horvát, Ajax, Boca Juniors, Banfield, argentin gólkirály, a FIFA nem engedélyezte neki 2009-ben, hogy horvát válogatott legyen
Joel Untersee (28), svájci, Juventus, HJK Helsinki
Henrik Moisander (37), finn, 2/0, Ajax, FC Inter, Niklas Moisander ikertestvére
Kari Arkivuo (39), finn, 56/1, Go Ahead Eagles, Lahti
Mehmet Topal (36), török, 81/2, Valencia, Galatasaray, Fenerbahce, Basaksehir, Besiktas, Eb-bronzérmes (2008), Eb-résztvevő (2016)
Ignacio González (40), uruguayi, 19/1, Monaco, Valencia, Newcastle United, Danubio, vb-r.
Bradley Wright-Phillips (37), angol, Manchester City, New York RB, Ian Wright fia, Shaun Wright-Phillips féltestvére
Chris Wondolowski (39), amerikai, 35/11, San José, vb-r, 2x MLS-gólkirály
Maynor Figueroa (39), hondurasi, 181/5, Wigan, Hull City, Houston Dynamo, 2x vb-r., vál. Rekorder
Ryan Shawcross (35), angol, 1/0, Manchester United, Miami FC
Vicente Sánchez (43), uruguayi, 31/5, Nacional, Schalke, Rio Grande Valley, a mexikói bajnokság legjobbja (2006), Copa América-bronzérmes (2004)
Gordon Schildenfeld (37), horvát, 29/1, Dinamo Zagreb, Besiktas, Eintracht Frankfurt, Aris Limassol, 2x Eb-r., vb-r.

Folytatjuk!