Thomas Doll az isteni pálinkáját itt hagyta…

Akár Magyarországról is figyelemmel lehetett követni a Ferencváros korábbi vezetőedzője, Thomas Doll bemutatkozó sajtótájékoztatóját, amelyet a Bundesligában szereplő, a tabella utolsó előtti, 17. helyén álló Hannover szakvezetőjeként tartott – a kérdésekre adott válaszokat idézzük fel.

– Gyorsan megegyezett a Hannover vezetőivel?
– Budapesten voltam, amikor befutott Horst Heldt telefonhívása – mondta Thomas Doll, akinek hétfői sajtótájékoztatóját lapunk élő adásban követte figyelemmel. – A klubigazgató hétvégén dél körül másodjára keresett, megkérdezte, vállalnám-e a csapat irányítását. Nem sokkal később már pakoltam, és útban voltam Hannover felé.

– Egy percig sem gondolkodott?
– Az edzők élete ilyen, bármikor befuthat egy megkeresés. Magyarországon nagy klubnál dolgozhattam, miután a Ferencvárossal elváltak útjaink, nem otthon ültem a telefonomat lesve, mikor csörren meg. Külföldön megtanultam, ugyanolyan keményen kell dolgozni, mint a Bundesligában, ugyanúgy szigorú elvárásoknak kell megfelelni. Bár korábban is voltak megkereséseim Németországból, Hamburgban is többször szóba került a nevem, a Fradinál hosszú távú szerződésem volt, maradtam Budapesten. Felelősnek éreztem magam a klubért, hiszen bíztak bennem, kitartottak mellettem. Talán ezért is dolgozhattam ott olyan sokáig és eredményesen. Most itt, Hannoverben is megkaptam a bizalmat.

– Tíz évvel ezelőtt dolgozott legutóbb a Bundesligában: milyen érzések kavarognak önben?
– Nem véletlenül kaptam rengeteg üzenetet azzal kapcsolatban, mennyire örülnek, hogy ismét a Bundesligában dolgozom… Most nem én vagy a visszatérésem a fontos, hanem az, hogy a csapatot bent tartsuk az élvonalban. Ez a misszió hétfőn kezdetét vette. Máris magaménak érzem a csapatot, s mostantól minden energiámat arra fordítom, hogy kikeveredjünk a hullámvölgyből, minél hamarabb elkerüljünk a kieső helyről.

– Budapesten hogyan érezte magát?
– Csak jókat mondhatok. Nagyszerű város, a klubomnál is minden adva volt a remek munkához. A magyar fővárosban is fogtam a Bundesliga meccseit sugárzó Sky csatornát, kérdés, most mi lesz az előfizetésemmel… A viccet félretéve, noha külföldön edzősködtem, figyelemmel követtem a német labdarúgásban zajló eseményeket. Képben vagyok a Bundesliga mezőnyét illetően, szó sincs arról, hogy tíz esztendő kiesett volna, s amolyan újoncként térek vissza. Legutóbb a csapat Dortmund elleni találkozóját is láttam, tisztában vagyok vele, milyen állapotban vannak a futballistáink. Vannak mentális hiányosságok, amelyeket gyorsan orvosolnunk kell.

– Mit gondol, mi változott leginkább tíz év alatt a német élvonalban? Tudja, hogy meglehetősen sok minden másképpen működik ma már?
– Köszönöm a kérdését, bár némileg pimasznak érzem… Tizennyolc éve vagyok edző, kellő tapasztalatom van az ilyen helyzetekhez. Talán maga még meg sem született, amikor már a labdát rúgtam. Ha jobban tájékozódik, a kérdés második felét talán megspórolhattuk volna. Sok mindent megéltem a labdarúgásban, tudom, mi a dolgom. Ebben a mostani helyzetben fontos, hogy jó hangulatot teremtsek az öltözőben, ne csak üres szavakkal, hanem sok munkával. A világ több pontján dolgoztam már, biztos vagyok benne, hogy a Bundesligában ismét megállom a helyem.

– Az említett jó hangulatot hogyan lehet elérni?
– Minden pillanatot ki kell használnom, hogy elbeszélgessek a fiúkkal. A csapat a sikertelenség miatt elbizonytalanodott, sok apróságot meg kell beszélnünk a lelki tényezőktől kezdve a támadójátékon át a védekezésig, de említhetném akár a vezéregyéniségek fontos szerepét is. Fel kell emelni a fejeket, le kell dobni a terhet magunkról, hiszen futballozni csak így lehet. Pénteken már pályára lépünk, fontos lesz a Leipzig elleni jó rajt. Szeretném elérni, hogy az ellenfelek tiszteljenek bennünket, és érezzék, igenis önbizalommal lépünk pályára. Játékoskoromban én is megéltem néhány hullámvölgyet, de ezeken egyszerűen túl kell lépni.

– Az átigazolási időszak még javában tart. Hozott kívánságlistát magával?
– Jól is néznénk ki, ha azonnal követelőznék a vezetőktől. Mindig is olyan edző voltam, aki abból főzött, ami a rendelkezésére állt. Sosem vittem kívánságlistát magammal sehová, ezt most sem teszem. A fiúknak az öltözőben elmondtam, jó játékosoknak tartom őket, bízzanak magukban, higgyék el nekem, hogy meg tudjuk tartani élvonalbeli tagságunkat. Mindenki tisztában van vele, nem vagyunk könnyű helyzetben, de a csapat, a keret igenis kellően erős, hogy kimásszunk a gödörből. Péntekig van néhány edzésünk, de a kezdőcsapatról egyelőre ne is kérdezzenek. Nálam mindenki tiszta lappal indult. A játékosoknak egyvalamivel tisztában kell lenniük, a langyos vizet sosem szerettem. Nálam az elszántság a minimum.

– Hozott valamit magával Budapestről?
– Kikészítettem egy üveg remek pálinkát, hogy elhozzam Horst Heldt klubigazgatónak, de a nagy kapkodásban ott felejtettem az asztalon. Mentségemre szóljon, nem volt sok időm pakolni. De a főnök biztos lehet benne, a pálinkát hamarosan elhozom neki. A többieknek pedig addig is ajánlom, keressenek rá, mi az a pálinka! Isteni finom.