Talán a Bayern München futballistái sem számítottak arra, hogy a Tábornoknak becézett Ottmar Hitzfeld 2004-es távozását követően köszönt be életükbe a katonai rend és fegyelem. Felix Magath szerepvállalásával új korszak kezdődött, a keménykezű szakvezető magával hozta a Stuttgartnál sikerrel alkalmazott medicinlabdás gyakorlatokat, fárasztó lépcsőzéseket, zsibbasztó erdei futásokat.
„Lehet, hogy Magath a Titanicot nem tudta volna megmenteni, de ha a túlélők az edzésére jártak volna, biztosan partra úsznak” – nyilatkozta egykori edzőjéről Jan Age Fjörtoft, korábbi 68-szoros norvég válogatott labdarúgó.
A Bayern vezérkara bízott a szigorú mesterben, és a sztárok is hamar belátták, ha nem állnak be a sorba, újabb kör futást kockáztatnak... Az eredményességre hazai porondon nem lehetett panasz, ám – ahogy a tavaly menesztett Niko Kovac esete is bizonyítja – a honi egyeduralom semmit sem ér, ha nem párosul BL-meneteléssel. Magath úgy köszönt el, hogy mindkét idényében első lett a Bundesligában és a Német Kupában, de a legrangosabb sorozatban nem alkotott maradandót. Később nemes bosszút vett: éppen egykori alakulata elől happolta el a salátástálat 2009-ben a Wolfsburggal.
A Bayernnél Hitzfeld tett rendet 2007 januárjában, majd 2008 nyarán Jürgen Klinsmann érkezett vissza Németországba megvalósítani az amerikai álmot. Münchenben nem felejtették el a német válogatottat felrázó trénert, aki a hazai vb-bronzérem (2006) megszerzéséből oroszlánrészt vállalt. Noha a taktikai utasításokért az akkoriban még másodedzőként dolgozó Joachim Löw felelt, Klinsmann reformjai jól működtek az újjáépülő válogatottnál. A német rekordbajnoknál végzett munkáját azonban többen megkérdőjelezték: 2008-as kinevezésekor az elviekben szerencsét hozó Buddha-szobrok hamarabb kerültek elő, mint a mágnestábla a közös megbeszélések során. A Barcelona elleni BL-búcsú (1–5) után nyilvánvalóvá vált, hogy nem fejezi be első idényét a Bayern kispadján – ideiglenes edzőként Jupp Heynckes vívta ki a BL-indulás jogát, majd Louis van Gaal helyezte vissza a csapatot az európai futballtérképre.
Az egocentrikus edző hiúságát legyezgette, hogy első hollandként nyert bajnoki címet a Bundesligában 2010-ben, ám a Bajnokok Ligájában az ő Bayernje sem ért célba. A döntőig vezető úton a Fiorentina, a Manchester United és a Lyon sem jelentett akadályt, de a fináléban korábbi tanítványa, José Mourinho állta útját az Internazionaléval. A két edző Barcelonában dolgozott együtt 1997 és 2000 között, a portugál rutinosabb kollégáját segítette meglátásaival és tanácsaival. A mester és a tanítvány közül Mourinho örülhetett Madridban, Diego Milito duplájának köszönhetően az olasz gárda ült fel Európa trónjára.
Van Gaal a fiatalítást elvégezte az alakulatnál, meghonosította filozófiáját a bajoroknál, és nem utolsósorban az ő kérésére érkezett Arjen Robben. Az állandó viták miatt 2011-ben távoznia kellett (a futballistáknak az sem tetszett, hogy a müncheni diszkók kameráin keresztül figyelte őket), de a hátrahagyott alapokra a visszatérő Jupp Heynckes építkezhetett.
Az ősz szakvezetőt régi ismerősként fogadta Uli Hoeness és Karl-Heinz Rummenigge, aligha túlzás azt állítani, hogy újbóli házassága a klubbal az égben köttetett, még ha a 2011–2012-es idény nem is erről árulkodott. A Chelsea elleni 2012-es Bajnokok Ligája-döntő kudarcát a német újságok a mai napig a XXI. század legfájdalmasabb vereségeként emlegetik. A Bayern a hazai pályán tizenegyespárbajban elbukott BL-finálé mellett a honi egyeduralmat is elveszítette: a Borussia Dortmund játékosai forgatták meg a tőrt a bajor szívekben, a fekete-sárgák a bajnoki címen kívül a Német Kupát is elvitték Robbenék elől.
„Játékosként és edzőként jártam a mennyben és a pokolban – értékelt Heynckes a Der Spiegelnek. – A kudarcból tanul legtöbbet az ember, a csalódások, a veszteségek formáltak évről évre. Az egész életemre kihívásként tekintettem, és utáltam félbehagyni valamit. A müncheni BL-finálé után nem állhattam fel a kispadról, a munkámat nem végeztem el.”
Heynckes megszállottan hajszolta a tökéletességet, és 2012 nyarán a kirakós hiányzó darabjait is a helyükre illesztette, elkészítve élete alkotását. Javier Martínez megszerzésével stabilizálta a középpályássort, Dante a védelem tengelyébe érkezett, Xherdan Shaqiri szerződtetésével Arjen Robbent és Franck Ribéryt tehermentesítette, míg Mario Mandzukic többek között a 2013-as BL-fináléban szerzett góljával jelezte, micsoda fogás volt! A megerősödött kerettel, labdarúgóinak erejével tökéletesen sáfárkodott a rutinos mester: a bajnokságban rekordpontszámmal (91) végzett az élen, a Bajnokok Ligája-fináléban a Borussia Dortmundot múlta felül (2–1), a Német Kupa-döntőben a Stuttgartot (3–2) győzte le.
upp Heynckes sohasem tagadta, a Bayern Münchennel ötvözte a taktikai stílusokat: Hennes Weisweiler, Udo Lattek és Ernst Happel forradalmi módszerei szolgáltak példával neki. A szívének kedves 4–2–3–1-es felállást hosszú évtizedek alatt csiszolta tökéletesre. Az egész világ megcsodálhatta a Barcelona elleni első mérkőzésen 2013-ban, ahogy csapatával másodpercek alatt vált védekezésből támadásba. Heynckes úgy tartotta, ő a formai keretért felelős, az általa megálmodott taktikai hadrendet a labdarúgóknak kell betartaniuk, viszont az elöl lévő négyesnek szabadságot adott a pozíciós játékban. |
A 2013-as triplázásig hosszú utat tett meg együttesével. Az Arsenal elleni BL-nyolcaddöntő visszavágóját csaknem „elizgulta” a gárda, ám azt követően nem volt megállás. A Juventust oda-vissza győzte le (összesítésben 4–0), s a Barcelonának sem kegyelmezett (a müncheni 4–0 után a katalán fővárosban is nyert 3–0-ra). A londoni fináléban a Borussia Dortmund következett, amely az első félidőben kihasználta annak lélektani előnyét, hogy a Bayern mögött két elveszített BL-döntő állt (2010, 2012), de a fekete-sárgák balszerencséjére Manuel Neuer szenzációs napot fogott ki, és Ilkay Gündogan tizenegyesén kívül mindent hárított. A hajrában 1–1-es döntetlenre álltak a felek, amikor a 89. percben a helyéről elmozgó Ribéry továbbított Robben elé, a holland szélső pedig a kimozduló Roman Weidenfeller kapus mellett finoman elpöccintette a labdát, amely bekocogott a kapuba. Az élet igazságot szolgáltatott az egy évvel korábban bűnbaknak kikiáltott játékosnak, aki a Chelsea ellen tizenegyest hibázott a 2012-es hosszabbításban.
„A közös beszélgetéseink segítettek megérteni, hogy minden okkal történik – mondta edzőjéről Schweinsteiger a Bayern Magazinnak. – Velünk együtt szenvedett a Chelsea elleni vesztes döntő után, viszont neki köszönhetően álltunk talpra. Heynckes zseniális edző, csodálatos ember és remek barát. Személye becsületességet, őszinteséget és elhivatottságot jelentett a csapatnak: mindenkit a csónakba vezényelt, a szertárostól az utolsó játékosig közösen húztuk az evezőt. A triplázás utáni ünnepségen önfeledten táncolt a terem közepén, az öröm pillanatai örökre az emlékezetembe vésődtek.”
Heynckes életműve teljessé vált a diadallal, és mint később kiderült, örökségével Josep Guardiola, Carlo Ancelotti és Niko Kovac sem tudott mit kezdeni, ellentétben korábbi tanítványával, Hans-Dieter Flickkel. Erről szól majd sorozatunk befejező írása.
(A következő részben: Játékosból méltó utód)
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2020. október 24-i lapszámában jelent meg.)