Hazatér a divatdiktátor – Julian Nagelsmann kalandos útja Münchenből Münchenbe

Nem ez volt az első alkalom, hogy Julian Nagelsmann rossz hírt kapott az orvosoktól 2007-ben. A tehetséges középhátvéd nem folytathatta az 1860 München második csapatában, rövid kitérőt követően aztán az Augsburg tartalékjai között döbbent rá 2008 januárjában, hogy térdsérülése és porckárosodása miatt végleg fel kell hagynia a labdarúgással. Az akkor húszéves futballista nehéz időszakon ment keresztül – édesapját nem sokkal a visszavonulása előtt veszítette el –, ám a problémák megacélozták a lelkét, és új célokat tűzött ki magának.

„Ott voltam, amikor az orvosok közölték vele, hogy ennyi, nem bírja tovább a térde. A játékos-pályafutása tulajdonképpen véget ért, mielőtt igazán elkezdődhetett volna – mondta Christian Träsch a The Athleticnek, aki korábban Nagelsmann csapattársa volt az 1860 München második együttesében. – Julian arcvonásai megkeményedtek, és ezt felelte: »Ha nem lehetek futballista, akkor vezetőedző leszek a Bundesligában!« Láttam rajta, hogy nem viccel.”

Mielőtt kitérnénk rá, hogyan lett Nagel­s­­mannból 13 év alatt minden idők legdrágábban (25 millió euróért) szerződtetett vezetőedzője, időzzünk el játékoskarrierjének befejezésénél. Talán érdemes eljátszani a gondolattal, mi lett volna, ha a tehetséges generáció tagjaként – Fabian Johnson (a Hoffenheim és Mönchengladbach korábbi szélsője), Lars és Sven Bender (mindkettő Leverkusen), valamint Julian Baumgartlinger (Leverkusen) egyaránt az 1860 Münchennél nevelkedett – befutja a szakemberek által jósolt pályaívet... Nagelsmannt azonban éppen az „eltérített” út tette különlegessé: a sérülésekkel eltöltött hónapok formálták megértővé és empatikussá, e tulajdonságok pedig nélkülözhetetlenek az eredményes kapcsolattartáshoz, ami az edzői munka alapja. Emellett a Bayern München leendő szakvezetőjének életét két igazán fontos találkozás változtatta meg.

Munkásságára Thomas Tuchel volt a legnagyobb hatással, aki előbb az edzőjeként terelgette a 2007–2008-as évadban az Augsburg tartalékjai között, majd különböző feladatokkal is ellátta, mint például az éppen aktuális ellenfél feltérképezése. Emlékezetes ütközet volt kettejük között tavaly augusztusban, amikor mester és tanítványa összecsapott a Bajnokok Ligája elődöntőjében. Az RB Leipzig nem tudta felvenni a versenyt a nevesebb Paris Saint-Germainnel, így Nagelsmann legénysége 3–0-s vereséget szenvedett.

„Félénk futballista volt, kielégíthetetlen tudásvággyal – nyilatkozta Tuchel kollégájáról a BL-elődöntőt megelőzően. – Megvannak a képességei az ellenfelek és a mérkőzések elemzéséhez, amit Augsburgban mi is észrevettünk. Fel is ajánlottuk neki, hogy hagyja az üzleti adminisztrációs tanulmányait, foglalkozzon inkább az edzősködéssel. Mi sem láttuk előre, hogy ennyire magasra teszi a lécet, pláne ilyen fiatalon.”

Az augsburgi „kutatómunka” után kétéves tanulás következett az 1860 München U17-es segédedzőjeként, majd Nagelsmann áttette székhelyét Sinsheimbe. Dolgozott a Hoffenheim U17-es és U19-es gárdájánál, majd átvette a felnőttcsapat irányítását – 28 évesen, 6 hónaposan, 21 naposan minden idők legfiatalabb megbízott (egyetlen mérkőzésnél többet kapó) vezetőedzője lett a német élvonalban! Sokan kétségbeesett tűzoltásnak – mások olcsó PR-fogásnak – gondolták a 2016-os kinevezését, de a tréner bizonyította rátermettségét, és gond nélkül benn tartotta a kiesés elől menekülő alakulatot. Első teljes idényében a 4. pozícióig vezette a Hoffenheimet, és ugyan a BL-selejtezőben alulmaradt a Liverpoollal szemben, egy évvel később már a Bundesliga 3. helyezettjeként megméretett a legrangosabb kupasorozat 2018–2019-es kiírásában.

A Hoffenheimnél több újdonságot vezetett be, a gyakorlásokat kreatívabbá tette: az edzéseket drónok vették a magasból, de a felezővonalra felállított óriáskijelző is azt a célt szolgálta, hogy a futballisták minél hamarabb informálódjanak. A rendszer működését négy kamerával tökéletesítette, valamint Nagelsmann az egyesület informatikusainak bevonásával olyan applikációt fejlesztett, ami segített a labdarúgókkal való kapcsolattartásban.

Borítékolható volt, hogy a sinsheimi éveket követően új állomáshelyén, Lipcsében is hasonlóan sikeres lesz. A Ralf Rangnick – a Professzor becenevű szakember egyengette Tuchel karrierjét – által meghonosított játékstílust kellett „újragondolnia”, esetleg fejlesztenie. A kötelezőt mind a két idényben hozta azzal, hogy dobogóra vitte csapatát, sőt a BL-elődöntő elérésével túlteljesítette az elvárást tavaly, ráadásul a Német Kupa esetleges elhódításával szépen búcsúzhatna Gulácsi Péteréktől.
„A labdarúgók élvezik, amikor együtt fejlődhetnek a vezetőedzővel, aki meghallgatja a problémáikat  – értékelte Nagelsmann munkáját Markus Krösche, az RB Leipzig idény végén leköszönő sportigazgatója. – Julian négy tényezőnek köszönheti sikerességét és elfogadottságát: őszintén kommunikál, felismeri a játékosaiban rejlő potenciált, kiaknázza a lehetőségeket, s kiemelkedik taktikai érettségével a kollégái közül.”

Nagelsmann életének második meghatározó találkozása előrevetítette, hogy a Bayern München szakvezetője lesz egyszer – harmadik próbálkozásra jött végül össze, júliustól veszi át a bajor klub irányítását. Kétségtelen, hogy már 2015-ben meggyőző volt a társalgása imádott mentorával, akivel a mai napig tartja a kapcsolatot. Josep Guardiola bátorította, fogadja el a Bayern München U19-es csapatának vezetését, de Nagelsmann kitartott a Hoffenheim mellett. Három évvel később többen már Jupp Heynckes utódját látták benne, ám Uli Hoeness elnök nem mert kockáztatni a kinevezésével. (A német rekordbajnok hasonló hibát követett el 2008-ban, amikor Jürgen Klopp helyett egy másik Jürgennek, Klinsmann-nak szavazott bizalmat.) A Bayern harmadik nekifutásra azonban már megszerezte Nagelsmannt – aki gyermekkorában Bayern-címeres ágyneműben aludt –, és az ötéves megállapodás aláírásával üzenetet is küldött a futballvilágnak, hogy hosszú távú projektbe kezd. Nem üres lózung tehát, hogy Nagelsmann régóta dédelgetett álma válik valóra júliustól, bár nagy kérdés, miként áll helyt a sztárokkal teli öltözőben. Szerencséjére Dayot Upamecanónak már nem kell bemutatkoznia, s korábban Niklas Sülével és Serge Gnabryval is együtt dolgozott.

„Csak dicsérni tudom a munkáját és hozzáállását – bókolt régi-új mesterének Gnabry.– Sohasem hagyott nyugton, mindig arra ösztökélt a Hoffenheim játékosaként, hogy egyre jobb és jobb legyek. Minden részletre odafigyel, bármilyen problémával fordulhattam hozzá. Megváltoztatta a futballról alkotott képemet, és segített szintet lépni a karrieremben. Sokat álmodoztam arról, hogy a jövőben újra együtt dolgozhatunk.”

Ahogyan Nagelsmann és Gnabry esete példázza, az álmok valóra válnak. A kritikusok persze kételkednek a harsány öltözködéséről híres vezetőedző képességeiben, de a Bayern Münchent vezetve bizonyíthatja, nem lesz rá nagy az új öltönye...

 

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. május 8-i lapszámában jelent meg.)