Hetvenöt éve hunyt el a svédek mai napig nagy becsben tartott uralkodója, az 1912-es olimpia fővédnöke

A 19. század derekán, 1858. június 16-án született, még úgy is 43 évig ült a svéd trónon (egyebek mellett mindkét világháború alatt is), hogy már közel volt az ötvenhez, amikor beiktatták. Pontosabban dehogy ült, hiszen ideje nagy részét azután is teniszezéssel töltötte, hogy 1907-ben trónra emelték.

Konzervatív államfő volt, aki ragaszkodott a trón tekintélyéhez; ugyanakkor rendkívül népszerű figurája a társadalmi életnek, akinek személyes hobbijai mellett közéleti megnyilvánulásai is jelentős hatást gyakoroltak a svéd testkultúra alakulására.

Svédország aktív résztvevője volt a korai olimpiáknak, V. Gusztáv uralkodásának második évében egyedüli pályázóként Stockholm lett az V. nyári olimpiai játékok házigazdája. (Ahogyan 1956-ban, V. Gusztáv halála után hat évvel az ausztráliai karanténszabályok miatt a lovasversenyeknek is otthont adott, ugyanakkor 1912-ben épp a szigorú svéd törvények miatt nem rendezhettek ökölvívótornát, 1904 óta csak erről a játékokról hiányzott a boksz, és ebben a kérdésben a szigorú király sem volt hajlandó engedményre.)

Abban az időben két svéd tagja volt a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak, Viktor Balck és Clarence von Rosen. Az ő javaslatukra nyújtott be a svéd főváros pályázatot, miután V. Gusztáv király nevében a kormány 1909. május 6-án jóváhagyta a 415 000 svéd koronás (több mint 115 ezer dollár) tervezett költségvetést. Május 28-án a NOB berlini ülésén a svéd képviselők kijelentették, hogy teljes pénzügyi támogatást élvez a játékok stockholmi megrendezése, és a NOB oda is ítélte a fővárosnak az 1912-es olimpiát.

A torna legismertebb pillanata a mai napig V. Gusztáv és az amerikai atléta, Jim Thorpe találkozása. Thorpe a stockholmi játékokon fantasztikus teljesítménnyel megnyerte az ötpróba (pentatlon) és a tízpróba (dekatlon) aranyérmét is. (Más kérdés, hogy profivád miatt utóbb elvette tőle a NOB, csak posztumusz, 1982-ben ismerték el újra győztesnek, de az addigi hivatalos elsők is megtartották olimpiai bajnoki címüket.)

Amikor a záróünnepségen a király személyesen gratulált neki, elhangzott a sporttörténet egyik leghíresebb párbeszéde. „Uram, ön a világ legnagyobb atlétája” – mondta V. Gusztáv, amire a jókedvű, indián származású Thorpe csak ennyit vetett oda válaszul: „Thanks, King!”, azaz Kösz, király!

A stockholmi olimpia után a sport Svédországban a nemzeti identitás egyik fő elemévé vált, és ebben V. Gusztávnak személyes szerepe volt, nem véletlenül hívta őt hazája sajtója rendszeresen „Den sportige konungennek” – azaz sportos királynak. Uralkodása alatt emelkedett fel a nemzetközi sportmozgalom – különösen az olimpiai eszme. V. Gusztáv pártfogolta a sportszövetségeket, ismerte és fogadta a nemzetközi vezetőket, és rendszeresen vállalta sportesemények védnökségét.

A király személye egyben a 20. századi svéd társadalmi átalakulások tükre is volt: miközben személyes konzervativizmusa és hivatalos szerepe a monarchia stabilitását képviselte, „sportos arca” hozzájárult ahhoz, hogy a testkultúra és a tömegsport elfogadott részévé váljon a svéd közéletnek.

A későbbi V. Gusztáv 1876-os angliai látogatása során tanult meg teniszezni, és hazatérte után megalapította Svédország első teniszklubját. Bár a király ütőereje nem volt nagy, vékony volt és nagyon magas, de kiváló taktikusnak számított, okosan helyezkedett, és ezzel aratta sikereit. A ’30-as években az Idrottsbladet sportlapban teniszütővel, koronája nélkül, mosolyogva ábrázolta egy karikatúra, alatta a felirat: „Őfelsége inkább a labdákkal van elfoglalva, mint a minisztereivel…”

V. Gusztáv szoros baráti és sportkapcsolatot ápolt az európai hírű és tudású magyar teniszezővel, Kehrling Bélával, akinek állandó edzőpartnere és hatalmas cimborája volt. A teniszpályákon csak Mr. G. néven ismert uralkodó már trónörökösként megszállott játékos volt, 1906-ban párosban svéd bajnok is lett, aztán 1907-ben trónra lépett, de uralkodóként is állandó résztvevője maradt a riviérai tornáknak. A svéd sajtóban és a nemzetközi sportlapokban több alkalommal megjelent, hogy „a svéd király újra versenyen szerepelt”, majd egy zárójeles megjegyzésben: „inkognitóban mint Mr. G.” – innen vált legendává a név. Máskor pedig „G. V. Sweden” néven tűnt fel a dél-franciaországi tornákon.

A teniszhez nemcsak játékosként, hanem mecénásként és szervezőként is kötődött. A stockholmi Kungliga Tennisklubben (Királyi Teniszklub) védnöke volt, gyakran játszott a klub pályáin arisztokratákkal, diplomatákkal és fiatal tehetségekkel. A hetvenes éveiben is rendszeresen ütögetett, ami a korabeli sajtóban szinte szimbolikus „sportkirállyá” tette.

A svédországi Bastad azt követően lett felkapott tenisz- és fürdőhely, hogy V. Gusztáv 17 nyarat töltött ott, amelyek közül 15-öt végigteniszezett. Annak a kis sétánynak, amely a ma is a nyári ATP 250-es tornának helyet adó Center Court lelátóját választja el a strandtól, a neve „Mr G:s väg” (Mr. G. út) – V. Gusztáv tiszteletére. 

De a király amúgy is híresen sportos életet élt, és a szellemi-kulturális elit képviselőivel is gyakran múlatta az idejét a teniszpályán. Szent-Györgyi Albert például innen is ismerőse volt, nemcsak onnan, hogy 1937. december 10-én ő adta át neki az orvosi Nobel-díjat, miután a magyar tudós egyebek mellett Sigmund Freudot és Korányi Sándort is megelőzte. (Ahogyan a századelő összes díjazott magyarjának is, hiszen ez hagyományosan a svéd király feladata.)

A lövészet és a vadászat – a teniszhez hasonlóan hagyományos arisztokrata sportok – szintén fontos volt V. Gusztávnak: a király személyes példája jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a sport és a testedzés társadalmilag elfogadottá és népszerűvé váljon Svédországban.

Egy berlini látogatása során Hitlerrel való találkozójáról egyenesen egy teniszmeccsre ment a zsidó származású német éljátékossal, Daniel Prenn-nel. 1938-ban szót emelt személyi edzőjéért és barátjáért, a kétszeres Roland Garros-bajnok német Gottfried von Cramm báróért, akit a nácik egy zsidóval folytatott homoszexuális kapcsolat vádjával bebörtönöztek, 1942-ben pedig a náciknál közbenjárt a Gestapo által letartóztatott francia Davis-kupa-sztár, a Vichy-kormány sportért felelős főbiztosa, Jean Borotra érdekében,

A királyt 1950-es halála után harminc évvel beválasztották a Nemzetközi Teniszhírességek Csarnokába is. Ekkor már dédunokájáé, Károly Gusztávé volt a svéd trón, aki az 1972-es müncheni olimpián ismerte meg rendkívül népszerű későbbi feleségét, a német Silvia Sommerlathot, egy német üzletember Brazíliában felnőtt lányát. XVI. Károly Gusztáv 52 éve uralkodik, rendszeres vendég a hokimeccseken és a bastadi tenisztornán – a vér nem válik vízzé.