Amikor még nem tudhattuk, hogy Cordobának éjjel ment a hasa

- Mikor játszik az Inter?- Mikor játszik az Inter?

- Holnap délután 15 órától.

- Adja a tv?

- Persze, élőben.

- Fenébe, nem tudom megnézni.

- Semmi gond, megismétlik késő este.

- Nem jó, mert másnap korán kelek, hamar le kell feküdnöm.

- Küldök neked egy torrent fájlt mailben, s letöltheted az egész meccset.

- Nagyszerű, köszi.

Manapság természetesnek tűnő képzelt beszélgetés két Inter-szurkoló között, utalva a "tudomány mai állására" és azokra a lehetséges platformokra, melyeken 2010-ben kedvenc csapatának szereplését követheti a szimpatizáns. Bezzeg voltak idők, amikor…

1992-t írunk. A kis Csabika szerda délután leckéje írásának végeztével otthon bambul. Édesanyja postáról érkező lépteit hallva mit sem sejtve nyitja ki a bejárati ajtót. Egy addig ismeretlen sárga színű újság kukucskál ki a táskából, amire Csabika eleinte ügyet sem vet, sokkal jobban izgatja a korábban beígért kaparós sorsjegy. Ám a várt pénznyeremény elmarad, egyelőre nem betonozzuk le az udvart. Sebaj, anyuka nem csügged, sőt: 12 éves kisfia figyelmébe ajánlja a bizonyos sárga újságot, hogy az abban olvasható információkra építve töltsön ki egy totószelvényt. Csabika tekintete kikerekedik, eddig soha nem látott világ tárul nemrég választott kedvenc csapatáról bármiféle adat után hiába ácsingózó szemei elé. Legalább negyvenszer nyálazza át oda-vissza az oldalakat. Eredmények, táblázatok, sorsolás, hírek - a falu egyetlen és legfiatalabb Inter-szurkolója egész délután az étkezőasztalnál ül és memorizálja a betűtengert. Ettől a naptól kezdve Csabika szülei idegeit alaposan próbára téve visszaszámláló üzemmódban működve várja a szerdát, hiszen akkor tudja meg, mit játszott előző hétvégén rajongásának legfőbb tárgya. Rendszeres heti vásárlóból a család Sportfogadás-előfizetővé lép elő, aminek örülnek is a postán, meg nem is. Előbbi nem szorul magyarázatra, utóbbi igen: Csabika a nyári szünetben képtelen kivárni, míg a kézbesítő szokásos körútjának vége felé délelőtt 11 óra körül dobja be a "sárgát" a postaládába, már a 8.30-kor érkező nagy zöld autót az ablakból sasolva előbb biciklire pattan, majd a postást utcákon át üldözve letámadja, hogy idő előtt elkérje a bibliaként funkcionáló sajtóterméket.

Csabikának később egy barátjának hála már nem kell megvárnia a szerdát. A teletextes televízió és a rádiótelefon (sic!) új lehetőséget kínál. A barát megkapja a feladatot: minden vasárnap délután felhívja a pár száz méterre lakó cimboráját az eredménnyel. Az időközben kialakult egyre erősebb kötődés ahhoz vezet, hogy a megbízottnak kizárólag akkor kell tárcsáznia, amikor a csapat legrosszabb esetben döntetlent ér el. Persze megesik, hogy este 19 óra is elmúlik már, a telefon csendben pihen, Csabikát a sírás kerülgeti, mert valószínűleg vesztettek a kedvencei, de szerencsére érkezik a hívás és a magyarázat: bocs, a nagyinál voltunk és csak most értünk haza...Az ifjú érzékeny drukker ezek után szülei javaslatát elfogadva "átigazol" a Petőfi rádióhoz és a készülék mellett kuporogva saját füle hallatára tudja meg az eredményt a sporthírekből.

A cseperedő gyerkőc az iskolában a szintén futballbolond könyvtáros fiatalemberrel hamar barátságba kerülvén megismerkedik a Nemzeti Sporttal. A napilap hétfői eurofutball összeállítása féreglyukként szippantja be hősünket, aki rendre elkunyizza az újságot, hogy otthon házi feladat helyett azt olvasgassa.

1993 ősze újabb meghatározó dátumként vonul be Csabika és az Inter kapcsolatának históriájába: a család parabola-antennával gazdagodik. Izgatottan szörfölve a csatornák között a 13 esztendős gyermek rátalál a német DSF és Sat1 adókra; előbbi vasárnap esténként felvételről ad le teljes egészében olasz bajnokikat, utóbbi szintén a hét utolsó napján a Ranissimo c. beszélgetős műsorban a Serie A eredményeinek közlése mellett néhány meccsről rövid összefoglalóval csábítja a kisembert a televízió elé.

Csabika boldogságát élete első, teljes egészében élőben követett (Sat1) Inter-mérkőzése teszi teljessé: a történelmi dátum 1994 tavasza, a csapat Dortmundban 3-1 -re győzi le a helyi Borussiát az UEFA-kupa negyeddöntőjében. A visszavágó sajnos kimarad az emlékekből, mert a késői kezdés miatt az anyai szigor a tv helyett az ágyba parancsolja a csalódott és mérges hetedikest.

1993 talán a legfontosabb dátum. Az élő mérkőzések mellett mérföldkőnek tekinthető a Focivilág újság és Csabika egymásra találása. A 29 (!) forintba kerülő kétheti lapban a mérkőzések jegyzőkönyvét is lehet olvasni, így az NS és a Sportfogadás társaságában végleg kiüti az autós és tini magazinokat a zsebpénz elköltésére szánt keretből.

Három évvel később a már gimnazista lurkó kis falujában fontos szerepet betöltő MOL üzem egyik vállalati lakásából illegálisan átvezetett vezetéknek köszönhetően a FilmNet nevű csatorna beköltözik Csabika életébe. Először a korábbi "telefonos eredményközlő barát" lepi meg a középiskolás fiatalembert egy videóra vett Inter-Perugiával (1-0), majd kisebb-nagyobb átszerelések eredményeként immár a nappaliban minden vasárnapot Fülöp László közvetítései töltenek ki. Sajnos a paradicsomi állapot a FilmNet megszűnése miatt mindössze bő egy évig tart.

Az érettségi közeledtével 1998-ban Csabika magassága, súlya és élettapasztalata mellett kreativitása is megnő, miután rájön, hogy a parabola-antennát néhány fokkal elforgatva be lehet fogni az olasz állami tv-csatornákat...Az időközbeni családi befektetést eredményező teletextes készülék szintén új távlatokat nyit. Egy esős szombat délután a nagymama látogatása közepette Csabika véletlenül a RAIDUE-ra kapcsol, ahol a Quelli che il’calcio című műsor megy.

Eleinte értetlen fejjel bámulja a történteket, nem érti, hogy a stadionból-stadionba kapcsolás során miért nem mutatják a gólokat. A produkció lényege, hogy a stúdióban különféle csapatok szurkolói élőben követik a délutáni bajnokikat, valamennyi mérkőzés helyszínére kikapcsolnak, hogy bejelentkezzen egy-egy riporter és/vagy ismert ember (például játékosok felesége, édesanyja). A gólokat nem mutathatják, de ha valahol változás történik, azonnal odakapcsolnak. Vidám figyelemfelkeltő zene kíséretében a képernyő alsó és felső széle az éppen betalált csapat színeiben pompázik, míg alulra kiírják a gólszerző nevét és láthatjuk a gólörömöt. A műsor hangulata és témája évekre a képernyő elé szögezi Csabikát, holott szülei nem tartják teljesen normálisnak a felnőttkor küszöbét átlépő gyermeküket, amiért minden vasárnap délután lefoglalja a tévét egy ilyen adásért, amiben még gólokat sem láthat. Utóbbi megváltozik akkor, amikor vasárnap esténként az első számú olasz népi televízió Giampiero Galeazzi-vezette Novantesimo Minuto összefoglaló műsorára esik a választás, ami ellen már a szülők sem találnak kifogást.

Ugyanebben az évben a Magyar Televízió először közvetít élőben Inter-meccset, mégpedig a Lazio elleni UEFA-kupa döntőt. A másnapi kiránduláson Csabika népszerűségben fürdik futballt szerető osztálytársai körében, akik elismerően gratulálnak az előző este látott fölényes győzelemhez. Ha már iskola, a gimnázium utolsó évében a számítástechnikai fakultáció elhozza a világ akkori legnagyobb csodáját: az internetet. Az osztálytársak nem értik, Csabika miért kizárólag az Interrel kapcsolatos weboldalakat böngészi minden hétfő délután matek korrepetálás helyett.

Az ezredforduló környéke a magyar televíziózás, Csabika, és valamennyi focirajongó számára sorsdöntő változást hoz: fogható a Sport1. A család kezdetben nem nagyon engedheti meg magának a fizetős csatornát, ráadásul a videomagnó is taccsra megy, ezért egy segítőkész ismerősre támaszkodik, aki rögzíti az Inter épp aktuális mérkőzésének felvételét és a videóval csomagban minden hétfőn elhozza azt a meghatottságtól nehezen szóhoz jutó Csabikának. Néhány hónap elteltével persze sikerül úgy alakítani a családi költségvetést, hogy beleférjen a büdzsébe a havi több ezer forintos kiadás, vagyis nincs már akadálya, hogy minden bajnoki forduló alkalmával történetünk főszereplője a kanapén elnyúlva, csokoládét majszolva évekre bebiztosítsa magának legkedvesebb szórakozását.