Listaőrület I.: 10 év 10 júdása

Ismét a kétezres évek nosztalgiahullámait lovagoljuk meg a különféle válogatottak utáni másik kedvenc témámmal: tízes lista! A közelgő derbi apropóján tíz olyan úriembert állítottunk sorrendbe, akik kék-feketében és piros-feketében is izzadtak a San Siro gyepén – és most ne az Atalantára vagy a Kispestre tessenek gondolni.Ismét a kétezres évek nosztalgiahullámait lovagoljuk meg a különféle válogatottak utáni másik kedvenc témámmal: tízes lista! A közelgő derbi apropóján tíz olyan úriembert állítottunk sorrendbe, akik kék-feketében és piros-feketében is izzadtak a San Siro gyepén – és most ne az Atalantára vagy a Kispestre tessenek gondolni.

A szempontok? Legalább az egyik mezt viselje 2000 környékétől, ne csak papíron szerepeljen a neve az átigazolási táblázatban, legyen róla néhány értékelhető sor mindkét csapat históriás könyvében és az sem árt, ha a klubváltás híre hallatán szentségelt egyet az egyik tábor.

10. Andrés Guglielminpietro

A répa-retek-mogyoró argentin megfelelője a gaucho bajnokság egyik legjobb támadó középpályásának számított a 90-es évek végén. Idő kérdése volt csak, mikor szeli át az óceánt. Sajna nem süllyedt el a hajója. Három évet húzott le előbb a Milanban (bajnok lett), aztán valamelyik észlény kitalálta, hogy de jó lenne elcserélni az Interrel Christian Brocchira. Bajban lennék, ha kék-feketében nyújtott produkciójáról kellene Best of Guly DVD-t összeállítanom, reklámokkal és előzetesekkel együtt sem lenne 7 perc.
Interben: 30 bajnoki/0 gól. Milanban: 57/6. Átigazolási fájdalmi faktor (ha milanos lennék): 0/10

9. Thomas Helveg

A dán jobbhátvéd az általános döbbenetre 1999-ben bajnoki címet nyerő Zaccheroni-féle Milan kvázi alapemberének számított, a rossz emlékű 2003/04-es bajnokságot viszont Hector Cúper csapatában szenvedte végig – velünk együtt. Képességeiről bővebben a hulladékválogatottban lehet olvasni.
Interben: 23/0. Milanban: 105/0. Átigazolási fájdalmi faktor (ha milanos lennék): 0/10

8. Maurizio Ganz

A mindössze 1.2 millió euróért vett borostás képű lesipuskás 1995 és 97 között Pippo Inzaghi interes megfelelőjeként a 16-os környékén kolbászolt folyton és botlott bele elég gyakran gólt érően a labdába. Na jó, kicsit túloztam, ügyesebb és technikásabb volt a lesen világra jött munkatársánál. Első idényében 13, másodikban 11 találatot ért el, a harmadik felénél cserélt albérletet, így kimaradt az 1998-as UEFA-kupa győzelemből. Az élet egy évvel később scudettoval kárpótolta…
Interben: 68/26. Milanban: 40/9. Átigazolási fájdalmi faktor: 5/10

7. Hernan Crespo

Egykoron a világ legdrágább játékosának számított, Milánóba mint Ronaldo-pótló érkezett. Gondoltuk, hosszú időre feledteti a dagi brazilt, helyette egy év után Mourinho Ranieri noszogatására a Chelsea-t választotta. Még fel se fogtuk, amikor újabb egy esztendő elteltével már a Milanban rugdosta a gólokat – kettőt az emlékezetes isztambuli BL-fináléban. Újabb londoni próbálkozás után megint Lombardiában, megint az Interben találta magát és maradt még három szezont.
Interben: 81/28. Milanban: 28/11. Átigazolási fájdalmi faktor: 6/10

6. Clarence Seedorf

A hollandot már 1995 környékén kinézte magának az igazolásokért felelős ügyosztály, ám akkor Paul Ince-re esett a választás. Később a Real Madridból sikerült Milánóba költöztetni a középpályást, aki interes debütálásakor rögtön gólt szerzett, mire elsírta magát. Két közepes idény után cserélte el a klubvezetés a Milannal Francesco Cocora, mert Cúpernek mindenáron balhátvéd kellett…(Állítólag Ronaldo és Sevcsenko nőjét is „kezelgette”, sőt, az ukrán Londonba távozásának hátterében valójában nem az angol tanulás, hanem a rasztafrizurás kefélőgép állt).
Interben: 64/8. Milanban: 261/41. Átigazolási fájdalmi faktor: 7/10

5. Andrea Pirlo

A nyámnyila irányítót 19 évesen rabolta el Bresciából az Inter, pont a legrosszabbkor. Annyian voltak előtte a sorban, hogy a szokásos eredménykényszer miatt nem volt idő beépíteni a csapatba. Három év alatt mindössze 18 pályára lépés jutott neki, egy reggio calabriai kölcsönjáték után még visszatért négy meccsre, aztán 2001 nyarán az utóbbi évtized egyik legnagyobb butaságát elkövetve mai árfolyamon kb. 18 millió euróért eladták a későbbi világbajnok és BL-győztest a Milannak. Interben: 22/0. Milanban: 227/32. Átigazolási fájdalmi faktor: 7/10

4. Roberto Baggio

Az egykori copfocska azon kevesek közé tartozik, akik viselték a három tradicionális olasz klub mezét. Baggio előbb a Fiorentina szurkolóit bosszantotta a Juventusba igazolásával, majd a torinóiakat a Milanba szerződésével, Bolognában viszont spagettiben fürdött az egész város, míg ott játszott. Egy pazar (33/23) szezont követően hozta el az Inter, ahol két évet töltött, de csak felvillanásai akadtak. Pedig milyen sokat ígért a Baggio-Ronaldo-Vieri trió…
Interben: 62/18. Milanban: 67/19. Átigazolási fájdalmi faktor(ha milanos lennék): 7/10.

3. Christian Vieri

A Nemzet Bobójának történetét oda-vissza tudja még az egybites agyú futballhuligán is. Világrekordot jelentő összegért öltözött ’99 nyarán kék-feketébe a korábban minden évben klubot váltó Il monstro (A szörny) becenevű center. Talicskával szállította a gólokat (2003-ban például gólkirály lett), de komoly trófeát nem tudott nyerni az Interrel. Utolsó szezonja inkább magánéleti botrányairól szólt, a külseje is igénytelenebb lett, mégis szíven döfött a Milanba szerződéssel. Onnan fél év után a monacói riviérára menekült.
Interben: 144/103. Milanban: 8/1. Átigazolási fájdalmi faktor: 10/10

2. Zlatan Ibrahimovic

Még friss a seb. A bosnyák Cyrano napjaink legnagyobb futballkurvája zsoldosa. A Juventus kizárása után nem akart a másodosztályban rohadni, inkább nyert három bajnokságot az Interrel, ami kevésbé elégítette ki, ő Bajnokok Ligáját akart. Elment hát Barcelonába, ahonnan egy év elteltével visszasunnyogott Itáliába – a Milanhoz. Következő állomás? Tippem a Manchester City.
Interben: 88/57. Milanban: 10/5. Átigazolási fájdalmi faktor: 10/10

1. Ronaldo

Nyilván mindenki vágja a Fenomén sztoriját. A világ akkori legjobb játékosaként igazolt az Interbe 1997 nyarán, kezdetben csodálatosan - és ami lényegesebb: sérülés nélkül - futballozott. Utána sajnos több időt töltött rehabilitációval, mint edzéssel, de a 2001/02-es szezonban épp aktuális térdsérüléséből felépülve már-már régi önmagát idézte – aztán a mercato utolsó napjaiban elhúzott Madridba galaktikusnak. Fájt. Onnan öt év után visszatért Milánóba – a kuzinokhoz. Mégjobban fájt. Első piros-feketében vívott derbijén minden egyes labdaérintésénél síppal idegesítették az Inter szurkolói. Nem nagyon zavarta, gólt rúgott. A Milannál se bírta sokáig, egy idény után jókora súlyfelesleggel küszködve hazatért Brazíliába.
Interben: 69/49. Milanban: 20/9. Átigazolási fájdalmi faktor: 10/10