Valamiért ismerős arcok - Lúzer FC

A válogatott meccsek miatti szünetet kihasználva visszatér a korábbi sorozat, egy elég rendhagyó résszel. Ruzsinho kolléga jogos, habár néhol kicsit erős kritikája mellé - a mérleg másik oldalába - helyeznék egy kis emlékeztetőt a közelmúltból.

Több mint három év távlatából úgy gondolom, hogy a kiesés ésa 2009/2010-es szezon a másodosztályban nagyon hasznos volt a Newcastle számára. Eligazoltak a köztudatban jónak tartott, de valójában kiégett, a csapatért harcolni már nem tudó, viszont magas fizetésűjátékosok, például Owen, Martins, Viduka, Duff, Beye. Akik viszont maradtak egy olyan önbizalom-dózist kaptak egy év alatt, ami kitartott a következő bajnokságra is. Két szezonnal ezelőtt aztán egy kis odafigyeléssel újoncként a 8-9. helyen zárhatott volna a Newcastle. A végénsajnos kiengedett mindenki, és ennek leglátványosabb példájaként egy 3:0-ról 3:3-ra elbénázott záró meccs után a West Bromwich ellen, a 12. helyen végzett a csapat a bajnokságban. Ebben az évben azonban már voltak bíztató jelek, és a következő szezonban sikerült még jobban teljesíteni.

Na de erre mindenki emlékszik. A mostani írásban azonban olyan játékosok következnek, akik közül van, akinek a neve szitokszóvá vált a Tyne-partján, és van olyan is akinek az emlékét megszépíti az idő, de azért jó, hogy nincs már a keretben…

Hogy megbecsüljük a jelenlegi gárdát, jöjjenek az ismerős arcok, akiktől a kemény fiúk is elsírják magukat. Na nem örömükben…

Elsőként egy igazi negatív nagyágyú, Titus Malachi Bramble (1981.07.31.), az ipswich-i védő.

Szülővárosa csapatában kezdett játszani, és 21 éves volt, amikor Sir Bobby Robson Newcastle-be vitte. A 2002 és 2007 között eltelt öt év bizonyítja, hogy senki sem tökéletes, és Sir Bobby is mellé tudott nyúlni, de rendesen. Bramble-t a 2003/2004-es szezonban egy internetes portál az év legrosszabb játékosának választotta a Premier League-ben. Ne szépítsük, Titus fiú lassú, ügyetlen és durva játékos, aki könnyen hibázik. Volt pár szép pillanata is, 2006 májusában az ő góljával sikerült legyőzni a Chelsea-t és ezzel kivívni a jogot az Intertoto Kupa indulásra. Egyértelműen a 2006/2007-es szezon volt Bramble legjobbja, az UEFA kupában például több alkalommal is jó teljesítményt nyújtott, a Zulte-Waregem ellen a meccs embere lett. Aztán az AZ Alkmaar elleni kiesés miatt ő lett az egyik bűnbak, és Glen Roeder inkább számított a rutinos ausztrál Craig Moore vagy a világjáró, szintén nem túl tehetséges Onyewu szolgálataira a védelem közepén. Bramble 2007 júniusában eligazolt a Wigan-be. Roeder akkor már sehol nem volt, viszont ezek szerint Sam Allerdyce-nak sem voltak komoly tervei vele (Big Sam „nagy” igazolásairól még lesz szó…)

A Wigan-ban természetesen sokkal jobb teljesítményt nyújtott, a 2008/2009-es évben a wigan-i játékosok és a szurkolók egyaránt őt választották a szezon legjobbjának! Egy 2:2-es mérkőzésen például ő egyenlített a Newcastle ellen. Hogy mindig van lejjebb, azt bizonyította, amikor 2010-ben a Sunderland-be igazolt… Itt már nem keserítette meg a Geordie-k életét, a Newcastle elleni 5:1-re elveszített mérkőzésen például kiállították a St. James’ Parkban. Bramble magánélete nem egy mesekönyv, 2010-ben a nemi erőszakkal vádolták meg őt és a testvérét, de végül csak a bratyót varrták be négy évre. Mondhatnánk, hogy Titus jó útra tért, de nem… 2011-ben letartóztatták szexuális zaklatás és kábítószer birtoklás vádjával, de végül 2012 májusában tisztázta magát.

Bramble egyenesen tovább hajtott. Vagy nem hitt a táblának, vagy van önismerete, és oda ment, ahová való...

Másodiknak jöjjön egy teljesen más típusú játékos, Nicholas „Nicky” Butt (1975.01.21.), a tavaly a kínai bajnokságban is szerencsét próbáló, de végül visszavonuló középpályás.

Vele nem az a baj, mint elődjével.Butt egy nagyon jó kis védekező középpályás volt, egy – igaz a leggyengébb – a legendás manchester-i „Fergie Fiókák” közül. Nyilván a Giggs, Scholes, Keane, Beckham középpálya mögött csak csereként jöhetett szóba, de így is 12 év alatt 387 meccsen lépett pályára a Vörös Ördögök színeiben. Nyert 6 bajnoki címet, 3 FA kupát, 4 szuperkupát, 1 BL-t, és 1 Világkupát. 2004-ben érkezett a Newcastle-be Bobby Robson hívó szavára, aztán a Sirleváltása után kölcsönadták egy évre a Birmingham City-nek.

Butt-nál szerintem az volt a gond, hogy nem vonult vissza (vagy legalább nem ment alacsonyabb osztályba) időben, ami esetében 2007 környékén, 32-33 éves korában lett volna esedékes. Az utolsó pár szezonjában saját maga karikatúrájaként, nem összekötőként, hanem kerékkötőként téblábolt a pályán. Lelassult, rossz ütemben szerelt, és még rosszabb ütemben passzolt. Ráadásul pont ez az időszak volt az, (2007/2008) amikor Barton és Smith is sokat volt sérült, ezért a formán kívüli Nicky-nek játszania kellett. Aztán érkezett Guthrie és Nolan, és az "öreg" egyre kevesebb meccsenjutott szóhoz. A másodosztályban aztán azért megkapta a hattyúdalát, csapatkapitányként a gyengébb mezőnyben újra hasznosan játszott, igaz már csakalig a meccsek felén. 2010 májusában átvette és a magasba emelte a Championship bajnoki trófeát, majd 6 év után, 173 mérkőzéssel a lábában távozott Newcastle-ből. A válogatottban 1997 és 2004 között 39 alkalommal szerepelt.

Hogy a barátságos, már-már bárgyú képű Nicky sem szent, azt bizonyítja, hogy 2003-ban letartóztatták, mert egy állítólag egy szórakozóhelyen megtámadott egy nőt.

Összegezve tehát Butt amikor igazán jó volt, akkor még a Manchester-ben játszott, a Newcastle-i formája alapján pedig manapság még a kispadra sem férne oda.

Harmadik a sorban a brazil védő Claudio Roberto da Silva, ismertebb nevén Cacapa (1976.05.29.).

2007-ben ingyen érkezett a Lyon-ból, ahol az akkori kirakat-klub csapat kapitányaként hat év alatt 6 bajnoki címet, 5 kupát, és 1 ligakupát nyert! A Newcastle 2 1 éves szerződést kötött vele, de Premier League-ből történt kiesést követően az opciós egy évtől eltekintettek a felek. Cacapa tehát két szezont töltött a klubnál, de ezek közül egyik sem volt túl sikeres. Mindenki azt hitte, hogy Allerdyce hatalmas fogása lesz a brazil, aki majd jó 3-4 évre bebetonozza magát a védelem közepébe, de nem így lett. Első évében még szerzett két gólt, sőt volt, amikor a meccs embere lett, de olyan is előfordult, amikor hetekre dőlt ki sérülés miatt. A 2008/2009-es szezon elején olyan sérülés hullám sújtotta a Newcastle-t, hogy Cacapa nem egyszer védekező középpályást játszott. Nem ment neki sem ott, sem a védelemben. 32 évesen megfáradt, lépni alig tudó védő benyomását keltette, akit akkor ültettek be a támadók a hintába, amikor akartak. Lassú volt az angol focihoz, vagy egyáltalán a focihoz, de ezt valószínűleg a Lyon vezetősége egy évvel azelőtt is tudta, azért nem marasztalták. 2008 decemberében játszott utoljára a csapatban, utána már csak a sérültek listáján tűnt fel a neve.

Végül is 29 mérkőzéssel a lábában távozott, méghozzá haza Brazíliába, ahol a Cruzeiro játékosa lett. Egy év alatt 22 találkozón szerepelt, majd még egyszer, utoljára szerencsét próbált Franciaországban. 2011 januárjában 6 hónapos szerződést kötött az akkor még másodosztályú Evian csapatával, amit ki is töltött, a hosszabbítás azonban nem jött létre. Cacapa újból hazatért, és a brazil másodosztályban szereplő Avaí csapatához szerződött. Az Evian-ban játszott 12 meccshez képest az Avaí-ban eddig 6 jutott neki. Valószínűleg visszavonult, de mivel ezt hivatalosan nem jelentette be, a wikipedia adatbázisa szerint még aktív… A háromszoros brazil válogatott védő számomra nagy csalódás volt. Én is elhittem, hogy jó pár évig ő lehet majd Steven Taylor párja a védelem közepén. Ehhez képest nem sok jó megoldás villan be vele kapcsolatban, inkább annyira ügyetlen játékosként él az emlékezetemben, akiről nem is akartam elhinni, hogy brazil…

Negyedik helyen az emberevő szenegáli, Abdoulaye Diange-Faye (1978.02.26).

A középső védőként és védekező középpályásként is bevethető 35-szörös válogatott játékos egy kis dakari és francia kitérő után a Sam Allerdyce vezette Bolton Wanderers színeiben futott be, ahol két szezon alatt 72 alkalommal lépett pályára. Big Sam Ł2 millióért hozta magával Newcastle-be, ráadásul 3 évre, de szerencsére nem húzta sokkal tovább, mint mestere. 24 pályára lépése leginkább a szezon első felére tehető, Kevin Keegan tavasszal már nem nagyon számolt vele.Egyetlen gólt szerzett, ő szépített egy Manchester United elleni szomorú 1:5 alkalmával.

Emlékeim szerint olyan volt, mint Cacapa. Támadásban könnyen kiszámítható, na persze védekezésben is, ráadásul ütemtelen is. 2008 nyarán Ł2.25 millióért sikerült lepasszolni a Stoke City-hez, ahol beleillett a rakkolós, buta, darálós stílusba. Kitöltötte a három évét, és ezalatt 84 alkalommal lépett pályára. Hasonlóság közte és Bramble között, hogy ő is újjászületett a Newcastle-től történő távozása első évében. Ő is megkapta az év játékosa elismerést a Stoke szurkolóktól és a játékosoktól egyaránt. Sőt, ő is betalált a Newcastle ellen, méghozzá az őszi és a tavaszi találkozón is. Tony Pulis manager szívhez szólóan nyilatkozott a távozásakor. Megköszönte, amit eddig tett a klubért. Persze új szerződést azért nem kínáltak neki…

Faye következő állomáshelye ugyan London volt, de mégis úgy érezhette magát, mintha a bolton-i öltözőbe nyitott volna be. A West Ham-hez igazolt, és olyan régi játékostársakkal hallgathatta újra Sam Allerdyce kérődzését, mint Kevin Nolan, Matt Taylor, Ricardo Vaz Te, vagy Papa Bubba Diop. A 46 bajnokiból 29-en játszott, és még ha csak playoff körrel is, de visszajutott a West Ham-mel a Premier League-be. A szenegáli zsoldos azonban tovább állt, és jelenleg egy éves szerződését tölti a Hull City-nél. Lehet belátta, hogy az első osztály már nem neki való. A szenegáli válogatottban 2002 és 2010 között 35 mérkőzésen szerepelt. Ő az a kategória, akit már csak azért sem tudok kedvelni, mert iszonyat gyenge volt a Newcastle-ben, viszont mindig megkettőzött erővel hajtott – és általában jól is ment neki – a Newcastle ellen.

Végül pedig itt az utolsó díszpinty, naná, hogy egy újabb Sam Allerdyce szerzemény, David Sebastian Klement Rozehnal (1980.07.05.).

A cseh védő igazán szeret utazgatni a világban, eddigi 13 profi éve alatt már 7 klubban fordult meg, átlagban tehát kétévente vált. A Sigma Olumuc-ban, a Club Brugge-ben és a Paris St. Garmain-ben játszott, mielőtt a Newcastle-be igazolt. A PSG-ben az év játékosa lett, sok kérője is akadt, de végül a Dortmund-dal és a Sevilla-val szemben választotta a Szarkákat. Ashley Ł2.9 milliót adott érte. A helyzete hasonlított Faye-hez. Big Sam alatt játszott, utána viszont már nem, ráadásul őt még télen kölcsön tudták adni a Lazio-nak. Az olaszoknál tavasszal csak 10 meccsen játszott, ezért kellemes meglepetésként hatott, amikor a Lazio nyáron megvette, ráadásul fontra pontosan annyiért, amennyibe a Newcastle-nek került. Rómában sem maradt, csak a következő szezonig, igaz a 38 bajnoki fordulóból 28 alkalommal pályára lépett, tehát végül is alapember volt. 2009 nyarán 3 évre a Hamburg-ba igazolt, de természetesen itt sem töltötte ki a szerződését. Egy rosszul sikerült, Rozehnal hibákkal teli szezon után kikerült az első csapatból, ezért kérte, hogy hadd távozhasson. Vissza a sikerek helyszínére! Ezzel a céllel tért érkezett a Lille-be, először csak kölcsönbe. A 2001-es évben újra jól ment neki. Igaz, csak 13 meccsen játszott, de francia bajnok és (2006 után másodszor) francia kupagyőztes lett. A Lille pedig végleg leigazolta. Ugyan nem számít alapembernek, de mégis jóval több sikerben van része, mint az angol-olasz-német kalandtúra során.

Rozehnal newcastle-i pályafutása nekem kicsit Cacapa-éra hasonlít. A Ligue 1-ben nagymenő volt, az egyik legjobb középhátvéd, aztán a PL-hez már kevésnek bizonyult. A Cseh válogatottban 2004 és 2009 között 60 alkalommal szerepelt, többek között a 2004-es és a 2008-as Európa Bajnokságon és a 2006-os Világbajnokságon.

Hirtelen ők öten jutottak eszembe a közelmúltból. Öt név, akikről írva méginkább azt gondolom, hogy a jelenlegi Newcastle keret egyáltalán nem rossz. Vannak hiányosságok mind posztokon, mind taktikában, de elmúltak azok az idők, amikor a 90 percek nagyrészt azzal teltek, hogy a srácok keresték a labdát, és amikor véletlenül meglett, akkor egyből görcsbe rándult a gyomrom, és arra gondoltam, hogy csak 1-2 passz összejöjjön. (Ez főleg a kiesés, és az azt megelőző évben volt így)

Bizonyára nektek is feltűnt, hogy van valaki, akit az öt játékos közül háromnál is említettem. Valaki, aki amikor Newcastle-be érkezett kardinális változásokról döntött, de semmi nem úgy alakult, ahogyan eltervezte. Igen, ő „Big Sam” Allerdyce, a bluetooth-headset-es kérődző manager, akiben vakon megbízott Mike Ashley, de aztán gyorsan kinyitotta a szemét, és fél év után elhajtotta.

Allerdyce idén tavasszal, a PL utolsó fordulója után, de még a Championship playoff döntő előtt (azaz még mielőtt a West Ham-mel visszajutott volna) nyilatkozott valami olyasmit, hogy:

"Voltam manager a Bolton-nál Newcastle-nél és a Blackburn-nél is, és miután eltávolítottak, ezek a csapatok kiestek az első osztályból.Ez azt bizonyítja, hogy amíg ő ott voltam, jó munkát végeztem!"

Azt természetesen Samu bá nem vette figyelembe, hogy a Newcastle másfél, a Blackburn két, a Bolton pedig öt évvel a távozása után esett ki, és sikereket eddig egyedül a Wanderers kispadján ért el. A csapatai közül talán a West Ham-mel vállalt fel egyedül támadójátékot, de ahhoz képest, hogy a londoniaknak a Newcastle-hez hasonló sallangmentességgel kellett volna letudni a Championshipet, mégis osztályozóra kényszerültek. Szóval közel sem olyan jó szakember, mint amekkora az arca…

Összességében tehát szerintem Alan Pardew jó manager, a stábja is remek munkát végez (elég csak a játékos megfigyelőkre gondolni),és mostani keret tagjai közül pedig bárki jobban teljesít a maga posztján, mint a fenti játékosok tették, amikor Newcastle mezben tébláboltak a pályán.

Így nézve pedig nincs gond. Jobb a csapat mint pár éve, és még jobb lesz!

Pozitív hullámok! (Ahogy egy klasszikusban Csodabogár is kérte a társait)

Hajrá Newcastle!

Mark29