Valamiért Ismerős Arcok 12. rész - Les Ferdinand, a 6 millió fontos férfi

A sorozat előző részében Andy Cole Szarka-sztorija került bemutatásra, most pedig jöjjön az a játékos, aki fél évvel a távozása után, nem titkoltan az ő pótlására érkezett Newcastle-be.

Az 1995/1996-os szezon kezdeténél járunk, ekkor igazolt 6 millió fontért a klubhoz a Queens Park Rangers csatára, a mai napon 46 éves Leslie "Les" Ferdinand.

Boldog Születésnapot!

A focista családból származó Les az angol Világbajnoki győzelem évében, azaz 1966. december 8-án született Londonban. Unokatestvérei Rio és Anton Ferdinand is magasan jegyzett játékosok, de gondolom nem kell ecsetelnem, hogy a mi szívünkhöz Les áll a legközelebb a családból.

1986-ban játszott először (még amatőr) felnőtt csapatban, azonban egy szezon után lecsapott rá a Queens Park Rangers.

Kétszer is kölcsönadták a fiatal csatárt, második alkalommal a török Besiktas-nak, ahol 24 meccsen 14 találattal hívta fel magára a figyelmet. (az ezt megelőző 22 profi felnőtt meccsén nem szerzett gólt)

A Queens Park tudta, hogy haza kell rendelni, mert megérett az angol focira, és Les nem is okozott csalódást. A következő hat szezonban 160 bajnoki mérkőzésen 80 gólt szerzett.

Ferdinand tehát nagyon jó volt, de mivel egyértelműen kezdte kinőni klubját, új kihívásokat keresett. 29 évesen, ereje teljében elfogadta az akkori Premier League egyik leglátványosabb fociját prezentáló Newcastle ajánlatát. 6 millió fontért érkezett a Tyne partjára. Ez volt egyébként Kevin Keegan második próbálkozása Les megszerzésére, a másodosztály megnyerésének évében azonban a QPR még elutasította a 3.3 millió fontos ajánlatot.

Ferdinand tehát megérkezett, és amíg ő a 9-es mezt, addig a csapatkapitány Peter Beardsley egy - Cole után - merőben más típusú társat kapott.

Míg Andy Cole legtöbbször gyorsaságával, és finom, pontos lövésekkel operált, Les maga volt a tank, aki még kimondottan szerette is, ha van egy két védő a nyakán. Mikor ugyanis elindult, akkor kő kövön nem maradt.

Két szezonon át volt a csapat tagja, és ebből az első volt a sikeresebb. Az volt az az év, amikor bebizonyosodott, hogy (sajnos) lehetetlen tényleg nem létezik.

A többek között Albert, Ginola, Beardsley, Asprilla nevével is fémjelzett Newcastle 12 ponttal is vezette már a bajnokságot, de az utolsó 3 hónapban sikerült eltékozolni ezt a tetemes előnyt, és így a csapat csak második lett az Andy Cole-t is a soraiban tudó Manchester United mögött. Ferdinand 37 meccsen 25 találattal harmadik helyezett lett a góllövőlistán a 28 gólos Robbie Fowler, és a gólkirály, a 31 gólos Alan Shearer mögött.

Ekkor ő volt az új üdvöske, azonban a következő év már nem kimondottan róla szólt. Többek között a mágikus 9-es dresszt is 10-esre kellett váltania, mivel hazatért a helyi srácból anglia egyik legjobb csatárává váló Alan Shearer.

A csapat tehát tovább erősödve ott folytatta, ahol abbahagyta, aminek az lett a vége, hogy ismét sikerült megszerezni a második helyet, ami attól az évtől már BL indulást ért.

A szezon közepén fontos esemény történt a klub életében. Ahogy 20 évvel korábban a Liverpool öltözőjében, úgy 1997 januárjában a Newcastle kispadján is Kenny Dalglish váltotta Kevin Keegan-t.

Dalglish szerencsére nem maradt nagyon sokáig, ahogyan az őt követő Gullit és Clarke sem, de Keegan távozásától egészen Sir Bobby Robson érkezéséig nagy volt a felfordulás a kispadon.

Az új manager mindenesetre tisztogatásba kezdett, aminek eredményeképpen a szezon végén távozott Ginola, Beardsley és Ferdinand is, aki 6 millió fontért szerződött a Tottenham-hez.

A 6 millió fontos férfi tehát amennyiért jött, annyiért ment, és közben sok szép pillanatot okozott a szurkolóknak.

És akkor most egy kis magyarázat a főcímhez. Erről a Ferdinand és a Newcastle kapcsolatában kétszer is feltűnő 6 milkóról eszembe jut egy hetvenes évekbeli amerikai sorozat, "a 6 millió dolláros férfi" az akkori B kategória egyik királyával, Lee Majors-szel a főszerepben.

Nálunk szerintem nem vetítették az öt évadot megélt szériát, én inkább arra emlékszem, hogy a német RTL, és a SAT1 adta ezt, és az ehhez hasonló remekműveket a 90-es évek elején. A német szöveg miatt alig értettem valamit belőle (nem mintha a cselekmény olyan bonyolult lett volna) de gyerekként tapadtam a képernyőre egy kis nyugati akciófimre éhesen.

Nos a sztori szerint rengeteg pénzért (6 millió dollárért) valamit kísérleteztek a kormány szolgálatában álló főhőssel, amitől extra erős és kitartó lett, például helyből átugrott egy 5 méter magas téglafalat, vagy ha nem volt kedve ugrálni, akkor egyszerűen keresztülszaladt rajta.

Nyilván Ferdinand ilyeneket nem tudott, de tényleg olyan elnyűhetetlen volt mint egy tank, és hát az ára is hat millió volt...

Belátom ez gyenge volt, kanyarodjunk vissza a focihoz...

Les Ferdinand összesen 84 tétmérkőzésen szerepelt a Newcastle színeiben, és ezeken kereken 50 gólt szerzett. Íme ezekből egy válogatás:

A londoni hazatérése hosszúra sikerült, 5 és fél szezont játszott a Spurs-ben, (a legtöbb bajnoki gólja, amit egy évadban szerzett 10 volt) majd fél évadot a West Ham-ben. 37 évesen még utoljára villantott egyet, amikor a 2003/2004-es évadban a Leicester City játékosaként 31 tétmérkőzésen 13 gólt szerzett. Ezután még fél évet levezetett a Bolton-ban és a Reading-ben és végül Watford játékosaként vonult vissza a 40. életévében, igaz utolsó csapatában már nem lépett pályára.

Karrierje során 443 tétmérkőzésen 184 gólt szerzett, és bátran kijelenthetjük, hogy legsikeresebb időszakát Newcastle-ben töltötte. Ferdinand egyébként szép emlékeket őríz a klubról, ahová gyakran visszatér, ha másért nem a jó társaság miatt.

Micsoda trió: Ferdinand, Asprilla és Beardsley

Az angol válogatott színeiben valami megmagyarázhatatlan okból csak 17 mérkőzésen szerepelt, amiken 5 gólt ért el. Tagja volt az 1996-os EB és az 1998-as VB keretnek is, de az előbbi tornán Terry Venables Shearer mellett Teddy Sheringam-nek szavazott bizalmat, a Franciaországi meccsekből pedig sérülés miatt maradt ki.

Már Cole után, de még Shearer előtt, a szokásos gólöröm

Zárásként annyit mindenképpen meg kell említenem, hogy ahogyan nekem Andy Cole egy kicsit Papiss Cissé-hez, úgy Les Ferdinand egy kicsit Demba Ba-hoz hasonlít. Micsoda játékosok.

Ferdinand magánélete, és az aktív pályafutása utáni tevékenysége is sokban hasonlít Andy Cole-éhoz, legalábbis mindketten jó sok mindenbe belekóstoltak. Les is sokat jótékonykodik, főleg rákellenes kutatásokat támogat (édesanyja mellrákban hunyt el), emellett a technikai sportokba is fektetett pénzt, és foci műsorokban szakkomentátorkodik. "Bejelentett" munkahelye pedig a Tottenham Hostspur, ahol a csatárok edzőjeként dolgozik.

Beceneve Sir Les, ugyanis 2005-ben megkapta a Brit Birodalom Tagja kitüntetést, amit minden évben Királynő születésnapján osztanak ki az arra jelölteknek.

Köszönöm a figyelmet, a sorozat folytatódik!

A következő részben két skót legenda jön a hőskorból. A klub történetében legtöbbször pályára lépő Jimmy Lawrence, és a már nem aktív játékosok közül a mai napig a legjobb gólátlaggal rendelkező Hughie Gallacher.

Mark29