Az előző részben két olyan szélső középpályásra emlékeztünk, akik Sir Bobby Robson utolsó évében érkeztek, tanúi voltak a Newcastle leépülésének, és még a totális csőd (kiesés) előtti hónapokban távoztak. James Milner és Charles N'Zogbia nem várta meg bukás pillanatát, a most következő két játékos viszont igen. Egyikük persze gyorsan olajra lépett, másikuk viszont maradt, segített újraéleszteni a csapatot, stabilizálni az állapotát, viszont a legrosszabbkor, az igazi sikerek előtt a váltás mellett döntött. Megérte nekik?Sir Bobby Robson utolsó évében érkeztek, tanúi voltak a Newcastle leépülésének, és még a totális csőd (kiesés) előtti hónapokban távoztak. James Milner és Charles N'Zogbia nem várta meg bukás pillanatát, a most következő két játékos viszont igen. Egyikük persze gyorsan olajra lépett, másikuk viszont maradt, segített újraéleszteni a csapatot, stabilizálni az állapotát, viszont a legrosszabbkor, az igazi sikerek előtt a váltás mellett döntött. Megérte nekik?
Mai első emberünk egy ballábas belső védő, a Franciaországban született kameruni, Sébastien Aymar Bassong Nguena (1986.07.09).
Bevándorlók gyermekeként Párizsban látta meg a napvilágot, és a híres Clairefontaine akadémián kezdett focizni 1999-ben, ahol többek között a fiatal Henry, Anelka, Gallas vagy éppen Saha is pallérozódott.
Három év után leigazolta a Metz, 2002 és 2005 között az ifiket, majd 2005 és 2008 között a felnőtteket erősítette.79 felnőtt bajnokin szerepelt.
2008 nyarán egyetlen Doncaster elleni meccsben kimerülő próbajáték után 500 ezer fontért leigazolta Kevin Keegan a Newcaste-hez.
A szituáció hasonlított a mostanihoz. Alig voltépkézláb védő. Coloccini és e cikk másik szereplője José Enrique még szokta az angol légkört, Steven Taylor szokás szerint sérülékeny volt, egyedül talán Habib Beye helye volt biztos a jobb oldalon. Így aztán Bassong hol a védelem bal oldalán, hogy a középen kapott helyet, ugyanis a Keegan után érkező Joe Kinnear és a szezon utolsó meccseire beugró Alan Shearer is számított rá. Bassong-ot a szezon során két alkalommal állították ki, amiből a másodiknak volt igazán jelentősége. Az eset a Fulham elleni, utolsó - 1:0-ra elveszített - hazai mérkőzésen történt.
Howard Webb felmutatja a piros lapot, közben nem igazán meri felvenni a szemkontaktust...
A kiállítás azt jelentette, hogy Bassong nem játszhatott a sorsdöntő Aston Villa elleni mérkőzésen. Persze nem állítom, hogy miatta esett ki a csapat, hiszen nekünk a túlélést jelentő egy pont a Villa-nak is megfelelt volna. (Mind emlékszünk arra gyenge lövésre, ami megpattant Duff lábán és így védhetetlenül vágódott Steve Harper mellett a kapuba.)
Szóval Bassong-on ment el a bajnokság, de nem túl szépen búcsúzott a csapattól. Mert hogy ez volt az utolsó meccse a szurkolók által a szezon legjobbjának választott "Szarkának", aki így ekkor még kihagyta a Chris Hughton-nal való közös munkát...
Bassong is kijelentette, hogy a karrierje szempontjából visszalépés lenne a Championship (22 évesen!), majd el is utazott a Manchester City-hez és a Tottenham Hotspur-hoz is próbajátékra. Utóbbival jött létre a frigy, és a védő 2009 augusztusában 8 millió fontért öt évre a Spurs-höz igazolt. Egyetlen szazonjában 30 bajnokin lépett pályára a Newcastle színeiben.
A Tottenham színeiben a bemutatkozásakor azonnal gólt szerzett, tehát jól indult a londoni kaland. Első éve nagyon jóra sikerült, 38 alkalommal lépett pályára hol Dawson, hol Gallas társaként a védelem közepén. Játszott a BL-ben, kupameccseken, egyszóval úgy tűnt valóban megérte váltani.
Aztán valami elromlott. El kellett hogy romoljon, hiszen Bassong az öt éves szerződéséből végül hármat töltött ki úgy, hogy az utolsó fél évre kölcsönadták a szezon végén kieső Wolves-nak. Két és fél éve alatt a Tottenham színeiben összesen 45 bajnokin szerepelt, és figyelembe véve, hogy az első évben volt ebből harminc, egyértelmű, hogy rosszul alakultak a dolgai.
2012 nyarán aztán mégis Chris Hughton kezei alatt kezde meg a felkészülést, ugyanis 4 milló fontért a Norwich játékosa lett. Ez a szezonja eddig nem alakul rosszul, 19 bajnokin van túl, a huszadikat éppen a Newcastle ellen játszhatja holnap.
2009 óta tagja a kameruni válogatottnak, de mindössze 15 mérkőzésen szerepelt a nemzeti csapatban.
Nagyon jó, még mindig csak 26 éves játékos, ilyenekre lenne most is szükség. Kár, hogy anno egy pökhendi kis tejfelesszájú volt, akinek büdös volt a másodosztály...
A másik mai szereplőnk szintén egy közkedvelt figura volt a Tyne partján, azonban ő is elásta magát, amikor egy szerintem elkapkodott átigazolással ledöntötte éppen épülő szobrát Newcastle-ben.
José Enrique Sanchez Díaz (1986.01.23.) Valencia-ban született, és a Levante-ban kezdett focizni, de még mielőtt a felnőtt csapatban bemutatkozhatott volna, lecsapott rá a Valencia. Egy év alatt egy bajnokit sem játszott a "Denevérek" között, viszont kölcsönadták a Celta Vigo-nak, ahol 15 alkalommal pályára lépett.
A szezon végén a Villareal-hoz igazolt, ahol már a külföldi klubok is felfigyeltek rá. 2007 nyarán A Manchester City-t és a Liverpool-t megelőzve a Newcastle menekítette ki a "Sárga Tengeralattjáróról" az ára pedig 6.3 millió font volt.
Első évében nem nagyon számoltak vele, Sam Allerdyce és Kevin Keegan is inkább Charles N'Zogbia-t favorizálta a bal oldalon. Főleg tehát csereként, de így is 28 alkalommal szerepelt a csapatban. A második szezonjában ugyanennyi alkalommal került a csapatba de már jobbára kezdőként (főleg miután N'Zogbia télen távozott). Ez évad viszont a kiesés miatt marad biztosan keserű emlék a számára.
Neki azonban esze ágában sem volt távozni. Többször kijelentette, hogy imádja a várost, a szurkolókat és a klubot is, esze ágában sincs elmenni. Jó döntést hozott. A Championship-ben kiemelkedően játszott. Felszántotta az egész pályát, ballábas létére jobbal gólt lőtt a feljutást bebiztosító mérkőzésen, gólpasszokat adott, és bekerült (Coloccini, Nolan és Carroll társaságában) az év csapatába.
A következő évben alapemberként küzdötte végig a szezont, Jonas-szal párban uralták a pálya bal oldalát. A csapat újoncként simán bentmaradt, azonban Carroll téli távozása olyan nagyszabású liverpooli terveket vetítettek előre amik kapcsán a vörösök nyári megkeresésére José igent mondott. Állítólag a Barcelona is érdeklődött iránta a lábadozó Abidal pótlása kapcsán...
Enrique és a város korábbi baráti, már-már családias viszonyát a védő egy csapásra mérgesítette el, amikor azt nyilatkozta, hogy a Bajnokok Ligájában és a spanyol válogatottban akar szerepelni, és erre a Newcastle játékosaként soha nem lesz lehetősége... Négy szezon és 129 mérkőzés után távozott.
Nos, BL helyett a Pool-lal is "csak" EL-re futotta, és Capdevilla visszavonulása ellenére nem hogy első számú bal bekként, de még Jordi Alba cseréjeként sem számít rá Vicente Del Bosque. Utoljára még az U21-es csapat tagja volt 2008-ban.
Hajvágás után jöhet a fogfehérítés!
Persze az igazsághoz hozzá tartozik, hogy Enrique meg sem tudja közelíteni a Newcastle-ben mutatott formáját, és a Pool szurkolókat is megosztja rendesen. Sokat játszik - eddig másfél szezon alatt 61 mérkőzésnél tart - de korántsem olyan átütő erővel mint fekete-fehérben.
A Newcastle elleni mérkőzései közül a legemlékezetesebb talán a tavaly tavaszi volt, amikor a St. James' Park-ban Reina kiállítása után - csere híján - Enrique állt a kapuba.
Az ő távozását is nagyon sajnálom, de a nyilatkozata után egyértelmű, hogy mennie kellett. Már nem hitt a csapatban, és nem azzal a lendülettel indult volna neki a szezonnak mint azt az ideiglenes helyettese Ryan Taylor, vagy a távozása miatt jobbhátvédből bal hátvédnek "átnevelt" Davide Santon tette.
Ők voltak tehát azok, akik fejlődésre vágytak, ki-ki döntse el, hogy megérte-e nekik a váltás.
Mindenesetre Steven Taylor sérülése miatt úgy érzem, hogy jóval nyugodtabb lett volna az őszünk egy Santon - Coloccini - Bassong - Enrique hátsó sorral...
Na de Bassong és Enrique a múlt, Debuchy - Taylor - Coloccini - Santon a jelen, és ki tudja mit (kit hoz a jövő)?!
HAJRÁ NEWCASTLE!
Mark29